-DE MIÉÉÉRT???

-Hallgass már! Te tehetsz róla, hogy nem tanultál.-csitítgatott Fló, miközben a koli felé sétáltunk, a már átnézett dolgozatokkal a kezünkben. Ahogy megírtuk úgy ki is kaptuk. A tanárnő nem lazsál. Na és kitaláljátok, mit kaptam? Egy nagy karót. Barátnőm meg, persze hogy a legjobb volt az osztályban.

-Még hogy én??-akadtam ki, miközben az utca közepén megálltam értetlen fejet vágva. Áhh...egy cseppet sem voltam feltünő.-Talán ennyire gyorsan elfelejtetted volna, azzal az óriási eszeddel, hogy ŐK tehetnek róla?

-De TE raktad fel azt a rohadt videót, észlény! Nem tehetnek róla, hogy a Youtube, meg te is egy nagy fasz vagy.-rázta fejét tiszta nyugodtsággal, ellentétben velem, aki tiszta ideg volt. Vállatvonva tovább indult, én meg ott álltam nagyokat pislogva utána. Sóhajtva leejtettem fejem, és a dogám kezdtem vizslatni, miközben barátnőm után sétáltam. Egyetlen egy helyes válaszom volt. Nállam ez sosem szokott lenni.

*2 órácskával később*

Telefonomat nyomogattam, az ágyamon hemperegve, már pizsamában. Lassan takarodó volt. Két szobatársam is már a szobában volt, szintén az ágyukat nyúzva. Twitteren nézelődtem össze-vissza, mikor is jött egy üzenetem, az említett applikáción. Fáradtan, megnyitottam, majd kitágult szemekkel olvastam tartalmát.

"Szia! Felix vagyok. Remélem nem zavarlak. :)"

Nagyokat pislogva meredtem a képernyőre, miközben levegővételem egyre jobban gyorsult. Kedvem támadt volna sikítani, de akkor bajba kerültem volna, így mélyet sóhajtva pötyögni kezdtem a mobilon.

"Tán' csak nem rájöttél, hogy kivagyok?"

Izgatottan vártam pár pillanatig, és már jött is a válasz.

"Az előbbi képünkre reagáltál és felismertelek. :P Egyébként, mégegyszer szeretném elmondani, nagyon tetszik a hangod. Remélem még sokat fogsz énekelni! :)"

Most ez mit akar tőlem?

"Hát...köszönöm? De amúgy, neked nem aludnod kéne? Ahogy számolom nállatok hajnali hat van."

"Jól számolsz, de amúgy nem vagyok fáradt. És neked nem kéne aludnod?"

Halványan elmosolyodtam.

"De. Nemsokára. És nem is csodálkozol, milyen jól beszélek (írok) koreaiul? :P"

"Hallod...erre nem is gondoltam..."

Egy hirtelen mozdulattal fejbe csaptam magam. Ekkora hülyét...

"Hát te sem az eszedről vagy ismert..."

"Talán a tánc tudásomról, meg a hangomról...igen. Szerintem is erre gondoltál."

Halkan felkuncogtam, amit két szobatársam is észre vett, de nem szenteltek több figyelmet nekem egy értetlen pillantáson kivül.

"Igen. Csakis erre gondoltam..."

"Tudtam én!"

"Irónia Felix. Irónia..."

"A nevemen szólítottál!!!"

"Baj van? Nem? Jó."

"Nem is válaszoltam. :("

"És nem is fogsz. Megyek aludni. Jó...reggelt. :'D"

"Neked meg jó estét...Szia, szép álmokat. <3"

Válaszát elolvasva éreztem ahogy arcom szépen lassan felveszi a piros, halvány árnyalatát. Szerencsére ezt senki sem láthatta hisz nem égett egy lámpa sem.

Aprót sóhajtva elraktam mobilom, majd a fal fele feküdtem és lehunyva pilláim próbáltam elaludni...ha nem kattogott volna annyira az agyam...

MOST AKKOR MI A FRÁSZKARIKA TÖRTÉNT??!! Jó, jó nyugi van RaRa...ez csak egy...csak egy...csak egy mi a szar volt?

*egy kialvatlan másnap reggel*

Alig aludtam valamit. Na jó. Aludtam legalább öt órát, de nekem az kevés. Bár átaludhatnám az egész napot, mivel hétvége van és nem is megyek haza...tehát jah. Akkor aludj-

-Mi akkor elmentünk! Szia...P-

-RaRa!

-Szia RaRa...-forgatta meg szemeit Anna, és másik szobatársammal el is hagyta a szobát. Sóhajtva úgy döntöttem, inkább elrendezem magam és elmegyek az egyik haveromhoz, Dávidhoz, aki szintén abba a suliba jár, de nem kolis.

Miután kész lettem, elmentem Pinkihez, hogy szóljak elmegyek estig, aminek elég láthatóan örült. De én még jobban. Kilépve a koliból, mélyet szippantottam a levegőből és útnak indultam. Hála Istennek tavasz végén jártunk, tehát már lassan Június volt és a sulinak is a vége. Lágy szellő fújt, ami kellemesen cirógatta az arcom. Mellettem alig néhány kocsi suhant csak el. Ezért is szeretem ezt a várost. Nem túl zajos és nem is nagy. Minden van benne ami kell. Vagyis nem eppen minden, de na!

Egy 15 perces séta után meg is érkeztem Dávidhoz, és becsengettem. Nem volt valami kis ház, de nem az a naaaagyon nagy, mint valami palota. Válasz nem jött ezért ismét becsengettem. És megint semmi. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy nincs senki sem itthon, ezért úgy döntöttem elmegyek sétálni a városba. Semmi kedvem nem volt vissza menni Pinkihez. Kinek lett volna? Lassan bandukoltam, de semmi érdekeset nem találtam. Kissé elszontyolodtam. És hogy merre van Fló? Ő is haza ment szüleihez.

Pár perc sétálgatás után, betértem egy kissebb étterem féleségbe, ahol volt Wifi. Miközben leültem egy asztalhoz, gyorsan rendeltem valamit, majd előkapva mobilom rácsatlakoztam a hálózatra. És ismét jött egy üzenetem Twitteren. Sejtettem, hogy ki, amitől szívverésem felgyorsult. Kissé remegő kezekkel koppintottam rá az üzenetre, majd olvastam el.

"Sziaaa!!! Mizujs? :D"

Jövőbe látok. Tudtam én.

"Szia. Unatkozom. :'("

"Aaaa...szegénykém. Máris megyek, és nem fogsz unatkozni! :D"

"Tudtommal van köztünk egy KONTINENS."

"Tényleg? Te hol laksz?"

"Koleszban."

Saját hülyeségemen elkuncogtam magam, mikor is jött a rendelésem. Gyorsan megköszöntem, majd beleidtam.

Hmm...alma...

"Nem úgy értettem...melyik kontinens, és ország?"

"Találd ki."

"De most miért? :("

"Na jó. Európában. Azon belül Szerbiában. Nem nagyon ismert ország, de fel lehet ismerni egy teniszezőről."

"Wow...tényleg messze vagy...de kár~! Pedig úgy találkoztam volna veled..."

A szöveg végén, félrenyeltem italom, mire köhögni kezdtem, ezzel pár értetlen pillantást gyűjtve. Megköszörülve torkom legyintettem egyet és kínosan elvigyorodtam.

"Ha tudnád én mennyire..."

"Tényleg? Hát ezt jó hallani. Remélem egyszer tényleg találkozunk!"

"Azt kétlem..."

Írtam be nagy nehezen ezt a két szavat, de mégsem azt képzeltem.

"Azt majd meglátjuk! :) De msot mesély magadról. Szeretnék többet tudni rólad."

És ismét sikerült zavarba hoznia, még így mobilon keresztül is. Kissé hezitálva, de írtam magamról pár dolgot.

"A nevem RaRa, mint ahogy azt látod. Nem ez az igazi, de azt nem szeretem. Kedvenc színem a zöld és a lila. Szeretem a k-pop-ot. Szeretek énekelni."

"Ennyi?"

"Persze. Jóhogy má' nem mondom el az egész életem egy idegennek. Hülye nem vagyok. Olyan értelemben."

"Hé! Kikérem magamnak, nem vagyok idegen. Én egy híresség vagyok!"

Halványan elvigyorodtam. El is tudtam volna képzelni a megsértődött képét.

"Személyesen nem ismerlek. Sajnálom. :P"

Ezután már nem jött üzenet, amitől kissé szomorú lettem, de hagytam az egészet. Ő egy Idol, tehát mégsem trécselheti el az ideét egy ilyen hétköznapi lányra.

Sóhajtva kiittam a pohár tartalmát, majd kifizetve az italt, elhagytam a helyiséget. Az idő még csak dél körül járhatott.

Miért kell mindennek ilyen unalmasnak lennie?

Szemüvegem (igen, azom is van) megigazítva lépdeltem vissza a koli felé. Jobb dolgom nem volt. Végülis ha belegondolunk, Pinki nem jöhet be állandóan a szobámba, hogy nyaggason, tehát annyira nem lehet borzalmas. És hát átaludhatom a délutánt.

Miután végre "haza" értem, gyorsan besurrantam a szobámba, hogy még véletlenül se vegyen észre a Pinki. Igen. A Pinki. Magam után becsukva az ajtót, sóhajtottam egyet, majd a mosdóba mentem, hogy megmossam az arcom. Ezzel is húztam valahogy az időt. Megtörölve arcom, kiléptem a fürdőből, felmásztam az ágyamra, majd eldőltem rajta. Alkaromat szemem elé helyeztem és úgy próbáltam meg elaludni. Mivel nem nagyon csináltam semmit az nap, így nem lett volna okom fáradtnak lenni, de persze alig aludtam öt órát, tehát igenis volt. Gondolataim szépen eltereltem és már aludtam is.

*pár arany színű napocskával később*

-Hallod...-kezdtem bele mondandómba, miközben kezeim tördeltem. Fló érdeklődve felém fordult székével és várta, hogy folytassam. Sóhajtottam egyet és úgy döntöttem, mindent elmondok neki. Hisz a legjobb barátnőm.-Pár napja...mikor azt a videót megnéztük, kaptam egy üzenetet Twitteren...Tőlük...-nyögtem ki gombóccal a torkomban, de nem fejeztem be. Láttam barátnőmön, hogy közbe szólna, de inkább hallgatott, amiért hálásan pillantottam rá.-Pontosabban Tőle. És azóta elég sokszor írkálunk egymással. Bocsánat, hogy ezt csak most mondtam el, de inkább megvártam, míg véget nem érnek ezek a dogák, meg Tz-k, hogy tudj koncentrálni rájuk ez helyett.-barátnőm kissé lefagyva ült előttem, majd mikor össze szedte gondolatait elvigyorodott.

-Elsősorban. Nem haragszom rád, és ez amúgy is kedves volt tőled, mert tényleg nem tudtam volna koncentrálni rájuk. Másodszor.-megköszörülte torkát, majd hirtelen felpattant helyéről és össze-vissza ugrándozni kezdett és sikoltozni.-Úr. Isten.-állt meg előttem pár perc múlva, csillogó szemekkel.-Ez tudod mit jelent?

-Ömm...nem?

-Itt tuti lesz valami! Tudod, mint a könyvekben amiket olvasunk Wattpadon.-csóválta fejét helyeslően, mire hitetlenül megráztam saját kobakom.

-Te mesevilágban élsz. Ugye?-vigyorogtam rá.-Egyébként is. Ha arra gondolsz, hogy majd VALAHA IS ÖSSZE JÖNNÉNK, akkor tévedsz. Ő a világ másik fenekén van, én meg az elsőn. Na meg amúgy is egy Idol. Még ha nem is az lenne, akkor a távolság az nem is lenne baj.

-Hjaaaj te!-csóválta fejét, mintha mindent tudna.-Ez tudod úgy szokott lenni, hogy majd a Szőke herceg jön a lován és elviszi magával a királylányt. Csak itt az Idol jön a repcsijén és viszi magával a jövendőbeli nejét.-összecsapta tenyerét, majd kikapta kezemből mobilom.

-Hé! Add vissza! Mit csinálsz?-kapkodtam a készülékem után, de ő berohant a fürdőbe. Az ajtóhoz léptem és kopogni kezdtem rajta.-Fló! Kérlek ne csinálj hülyeséget!-könyörögtem neki, de őt nem érdekelte. Kissé pánikolni kezdtem.

-Nyugi. Csak olvasom miket írkáltatok.-szólalt meg a túloldalról, és a hangjából itélve vigyorgott, ami nem jelentett valami jót.

-Kérlek Fló!-kopogtam tovább az ajtón, és már szinte sírhatnékom volt. A zár kattant és egy vigyorgó Flóra jött ki rajta, a mobilommal a kezében, amit gyorsan kikaptam az említett testrészből és megnéztem mit csinált. Végülis nem csinált ő semmit...inkább valaki más...