You are my sin

Poppy Jones

——————————

Veszélyezve ülök az ágyamon és szemezek az előttem lévő dobozzal. Ha ezt most kinyitom változtat bármin is?

Nem kérdezte meg a véleményemet csak helyettem döntött. Ellök magától most még is kihív magához.

Nincs ennek semmi értelme. Az egész "kapcsolatunknak" nincs semmi értelme.

Ajkaimat rágcsálva emeltem az ölembe és bontottam szét a masnit majd az egész csomagolást. Egy levél esett ki amit szinte feltéptem ügyelve arra ,hogy ne szakítsam el a tartalmát.

Szemeim az előtt futották végig a sorokat mielőtt azt szétnyithattam volna.

"Megmutatom az élet pozitív oldalát is ,csak gyere el!

Ui.:szükségem van rád, Jacob,,

Arcomra felszökött a pír mintha csak velem szembe ülne és azt mustrálná milyen arckifejezéssel nézem a nekem szánt mondatát.

Azonnal a medence jutott eszembe amikor megkaptam tőle ,hogy rosszul nézem az életet. És lehet ,hogy igaza van na de mellette kérdem én ,hogy lehet eldönteni mit érezzek közben pedig boldognak lenni? Ha boldog vagyok konkrétan az ég fölött vagyok három méterrel csak nevetek és mosolygok. Úgy érzem semmi sem véges.

Viszont ha távol érzem magamtól minden szertefoszlik. Ridegnek érzek mindent a szürkeség belepi azt ami miatta színes. Próbálok menekülni vagy legalább csak felállni de egyszerűen képtelen vagyok.

Mindent összesítve pedig nem vagyok a bábja aki majd ugrani fog ha fütyül. Meg kell tanulnia ,hogy velem nem játszhat.

Még is hiányzik a bőre melege az ujjai érzése már csak az ,hogy tudom mellettem van. Nem néztem még soha semmit ennyire őszinte csodálattal és csillogó tekintettel mint az ő arcát a nevetése tökéletes képét.

Mindenki azt mondja a világ legcsodálatosabb érzése ha szerelmes vagy.

De ez nem igaz.

Mivel igazából a legpokolibb érzés ,nem tudod a gondolataidat kontrolálni. Nem tudsz a dolgok fontosságára fókuszálni. Eltervezed ,hogy húzod majd az agyát és megvárod amíg ő fut utánad. De ez már ott csődbe ment amikor őt kezdted a tömegbe keresni, egy buli előtt a ruháidat miközben válogattad megkérdezted magadtól "ebben fogok neki tetszeni?".

Ennyi szenvedés mind egy olyan fiúért aki nem elég értelmes ahhoz ,hogy felfogja egy lány igen is szeretni tudja. Az életénél is jobban.

Megmutatnám neki , ó Istenem de még mennyire ,hogy megmutatnám neki milyen lányt hagyott hátra.

Mind két vállamon ült egy döntés. Egy olyan döntés amellyel elkezdem a jövőm legújabb bekezdését.

Megkérdezném barátnőmet ,hogy szerinte mitévő legyek.

De tudom a válaszát. Már túl jól is.

Ő az aki látta mi a különbség egy egyszerű mosolyom között és egy olyan mosoly között amit ő okozott nekem. Ebből kiindulva pedig tudom ,hogy úgy is rá beszélne.

Megkímélem magamat egy alapos fejmosástól és inkább elkezdek pakolni.

Mert igen ,elmegyek.

Adok egy utolsó esélyt mert mindenki megérdemel egy második lehetőséget. Túl rövid az élet ahhoz ,hogy ne így legyen.

Megszeretném hallgatni hogyan látta ő át ezt az egész helyzetet. Csak is magamat néztem és egy pillanatra sem voltam rá tekintettel.

A bőröndömet kihúztam az ágy alól és szétnyitottam. Összecsaptam két tenyeremet mivel nem egyszerű dolgom akadt.

Attól eltekintve ,hogy semmi komolyat nem áll szándékomban mellette cselekedni de azért még is azt akarom ,hogy fejbe vágja a tudat ,hogy még egy ilyen lehetősége nem akad.

Az időjárásra is tekintettel voltam ezért meleg ruhából is bőven bedobáltam de a nyitottabb darabokból is került be jó pár darab. Attól mert elmegyek még nem ő fog irányítani. Ezt nem hagyom neki.

Nem tudja még mi vár rá ha az én mezőmre lép.

Telefonomért nyújtóztam el a mellettem lévő szekrényhez. Felnyitottam és nem kellett sokat keresgélnem ugyan is az alkalmazás elsőként dobta fel számomra elérhetőségét.

Poppy Jones: Meglátom mit tudsz kihozni az életből<3

Azonnal lekapcsoltam mindent csak is azért ,hogy ne ugorjon ki a szívem a helyéről mikor vissza ír.

Ennyi történés bőven elég volt a mai napra számomra.