[28] Epilógus
▄▄▄▄▄▄

● Reece ● 

Felnéztem a sötét égboltra, melyen megannyi csillag ragyogott. Körülöleltek minket. Magamba szívtam az éjszakai forró levegőt, és belefúrtam az arcomat Coco selymes fürtjeibe. Csendben feküdtünk a puha füvön. Nem lehetett hallani a város halkan zúgó moraját, egyedül a fák között rohanó szél kacagott a fülünkbe.

Nevetve nyomtam egy apró csókot az arcára, a lány megfordult a karjaim között és zöld szemeivel megbabonázva figyelt, ahogy én is őt. Felmértük egymás arcát, minden egyes négyzetcentimétert, az eszembe véstem őket. Ujjaimmal kisimítottam egy tincset az arcából. Kuncogva hagyott egy csókot az orromon.

Mintha a környezet is alkalmazkodott volna hozzánk.

- Mikor indulsz? – Coco halkan súgta a szavakat. Ajkai egy apró mosolyra kunkorodtak, de szemeiben láttam a megbújó bánatot.

- Reggel, úgy hat körül, Talon kijön értem.

A lány egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd könnyeit visszatartva bújt a mellkasomhoz.

- Legalább ott lesz nekem Lucius. Együtt siratunk majd titeket.

Halkan felnevettem, ujjaimmal fürtjeit cirógattam.

- Nem lesz baj, sokszor fogunk találkozni – súgtam, de sajnos az én hangom is bizonytalanul csengett. Coco megrázta a fejét és sóhajtva ülésbe tornázta magát. Fürtjei kócosan simultak arcához.

- Sokszor? Mindkettőnket lefoglal a suli, neked meg még ott lesznek a meccsek is. – Kétségbeesetten túrt a hajába, majd egy mély lélegzetet véve felnézett a csillagokra. – Mindegy! Valahogyan ezt is megoldjuk. Ha anya szívét meg tudtuk enyhíteni, ez gyerekjáték lesz.

- Az biztos.

Magamhoz húztam, körülöleltem derekát és arcomat a vállán pihentetve jól az eszembe véstem az illatát. Még csak belegondolnom is fájdalmas volt, hogy holnap mindent magam mögött fogok hagyni. Anyát, Tiana-t, Cocot és egyszerűen Seattle városát. A lány szuszogva simult hozzám, majd megrázva a fejét egy gyors mozdulattal megfordult az ölembe és átfűzve lábait a derekamon hevesen az ajkaimra tapadt.

Talán erre volt csak szükségem. Coco ajkai lomhán nyíltak el, lélegzete már bennem folydogált, nyelve összekapcsolódott az enyémmel. Erőteljesen szorítottam magamhoz, de a telefonom halk pityegése mindent tönkre vágott, mindaddig míg Coco egy egyszerű mozdulattal ki nem kapcsolta a készüléket. Ajkaiba harapva döntött hátra a fűszálak között és ajkaimról óvatosan tért át a nyakamra.

Leggyönyörűbb búcsú éjszakám volt.

▄▄▄

Amint leparkoltam Cocoék háza előtt, a lány belevezette ujjait zilált hajába, majd egy utolsó csókot hagyva az ajkaimon kinyitotta az ajtókat.

- Akkor holnap hatkor? – megcirógattam az arcát.

- Holnap hatkor! Ne késs el.

- Nem fogok! – Nevetve intett egyet, majd felszaladva a lépcsőn egy utolsó csókot dobva elveszett a bejárati ajtó mögött.

Otthon anya egy frissen sült vacsorával fogadott. Tiana az asztal mellett kuporgott, szemei pedig a telefonjának képernyőjén lógtak. Megráztam a fejemet, de amint helyet foglaltam mellette egy apró mosolyt villantva el is rakta.

- Látom jól telt az estéd – Tiana huncut mosolyra húzta az ajkait.

- Te nem vagy fiatal még ehhez?

- 15 éves leszek, azért tudom mi az a szex.

- Tiana! – Elkerekedett szemekkel kiáltottam rá, de ő csak egy győztes mosolyt villantott. – Anya erre nem mondasz semmit?

- Mintha nem tudtad volna 15 éves korodban mi az a szex! – Anya összeborzolta a fürtjeimet. – Egyetek mert kihűl az étel!

Megforgattam a szemeimet, de folytattam az ebédet.

És ebben a pillanatban nem kívánhattam volna többet ennél.

● Coco ● 

Jan az ágyamon fekve vonta fel a szemöldökét, arcát egy hatalmas vigyor fedte.

- Milyen romantikus! – Összecsapta a tenyereit és sóhajtva dőlt hátra. – Lefeküdni egy sráccal a csillagos ég alatt a fűben! Szent egek! Be kell valljam nem néztem volna ki belőled.

- Jan! – Nevetve sóztam egyet a karjára, de a lány csak egy grimaszt vágott. – Kipróbálhatod.

- Tudod mit, mindjárt felhívom Olivert, hogy vigyen ki a tengerparthoz és szexeljen velem!

- Biztos benne lenne! – Jan csak nevetve rázta meg a fejét, de legördülve az ágyról mellém telepedett. Szőke fürtjei kócosan keretezték az arcát. Kissé oldalra döntötte a fejét, kék szemei mélyen a lelkembe hatoltak és már csak arra lettem figyelmes, hogy sírva borultam a vállaira. A lány szomorkásan hallgatta végig a szavaimat, de elmesélve neki minden fájdalmamat, hirtelen már úgy éreztem felesleges is volt a rengeteg aggódás. Mintha a gondolataimból húzta volna ki a szavakat.

- Reece szeret téged Coco, el sem hiszed mennyire, de látszik ez! Odavan érted! Egy kis távolság meg sem fog kottyanni nektek.

- Te nem érezted ezt? Oliver is elment.

Jan pislantott egyet és megvonta a vállát. – Nem tudom. Talán egy picit, de olyan furcsa érzésem van. Tudod, Reece tényleg imád téged, de nem vagyok benne biztos, hogy Oliver ragaszkodik-e ennyire hozzám.

- Szeret téged Jan! – A lány mosolyogva vonta meg a vállát, de egy picit felengedett. Oliver már egy hete nem tartózkodott a városban.

- Gyerekek kész a vacsi! – Anya kiáltását még fentről is hallani lehetett. Elmosolyodva hurcoltam le magam után a lányt.

▄▄▄

Pontosan öt óra ötvenkilenckor én már Reece anyja mellett ácsorogtam. A fiú nevetve borzolta össze húga haját, aki erre csak megrázta a fejét, de egy könnyet elmorzsolva azonnal a karjaiba vetette magát.

Talon autója lassan parkolt le a ház előtt. A fiú gyorsan pattant ki az ülésről és egy gyors ölelést váltva a nővel szemei azonnal rám vándoroltak.

- Na mi van? Én is hiányozni fogok? – Ujjai puhán simultak az arcomra. Sötét fürtök konyultak az arcába, kitúrtam őket onnan és sírva öleltem magamhoz a fiút.

- Még jó hogy! Szent egek, mi lesz velem nélkületek? – Szipogva szorítottam magamhoz. Talon lassú köröket rótt le a hátamon. – Annyira fogsz hiányozni!

- Nekem is te!

- Majd Lucius-szel együtt fogjuk itatni az egereket! – Halkan felnevettem mire a fiú szemei szomorúan megcsillantak. – Elköszöntél tőle is?

- Még tegnap. – Bólintottam, majd újból elveszve a karjai között megpróbáltam megemészteni, hogy az utolsó Eastlake-es évemet nélkülük fogom tölteni.

Már nem lesz ott Lucius, Reece se Talon, még Oliver se! Egyedül ketten fogunk ücsörögni a fikusz cserje alatt Jannel.

- Hát hívj fel én is zaklatni foglak! Nagyon szeretlek ugye tudod?

A fiú bólintott majd egy apó csókot hagyva a homlokomon letörölte ujjaival a könnyeimet.

Csak homályosan láttam, ahogy Talon megölelgette Tianat. De addigra Reece mosolyogva ölelt magához. Utoljára szívtam magamba az illatát.

- Hosszú lesz ez a néhány hónap! – Súgtam az ajkaira. Csókunk rövid volt mégis mohó, legszívesebben el se eresztettem volna, de Talon halkan köhintett, hogy indulniuk kell. Hosszú az út San Franciscoig. – Szeretlek!

- Tudom! Én is nagyon! Vigyázz magadra, ha odaértünk felhívlak! – Megcirógatta az arcomat majd egy csókot felejtve az ajkaimon még utoljára megölelgette a családját és eltűnt az autó ülésén.

Szívem megszakadt, de tudtam, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy láthattam, mégis millió könny csordult végig az arcomon. Szipogva töröltem a pólómba, de az Audi lassan kihajtott az utcáról. Az üvöltő kutyákkal ott maradtam a Snyder család maradék tagjaival. Tiana mosolyogva fogta meg a kezemet, amit azonnal el is fogadtam. Ajkaimba harapva néztem még egyszer az üres utcára.

Csak egy perce ment el mégis hiányozott.

- Nekem is hiányzik, Coco. De így a legjobb.

Tudtam én is, hogy így volt a legjobb. 

VÉGE