[10] Kegyes hazugságok
▄▄▄▄▄▄

● Reece ●

Tiana az ölemben kuporgott, míg kisírt szemei folyamatosan összerándultak, az EKG csipogó hangjára. Elveszett volt, hisz életében másodszor volt tanúja az alvilág mocskos világának, viszont ezesetben még épen megúszta a fiú.

Arca nyugodt volt, ahogy azon a fehér ágyon feküdt, lehunyt szemekkel. Nem volt benne feszültség, mintha évek óta először láttam volna kételyektől terhes ráncok nélkül. Csak létezett, gondolatok nélkül.

Ugyan bal arca meg volt sebezve és egy hatalmas öltés nyom látszódott rajta, a fiú egészen épen megúszta az összeütközést.

Kinéztem a kórterem nyitott üvegén és azonnal megpillantottam azt a jól ismert kék egyenruhát. Két férfi közeledett az ajtó felé, de egy fehérruhás nővér azonnal feltartotta őket.

Hatalmasat sóhajtva simogattam meg húgom arcát, aki csak nyöszörögve bújt még beljebb a mellkasomba, de már nem bírt közelebb férkőzni hozzám. Aprócska volt a termete, elveszett a karjaim között.

Az ajtó pedig kitárult. Tiana teste összerándult és ijedt szemeit a felém közelgő pasasra emelte, könnyeit törölgetve akart kimászni az ölemből, nem akartam elengedni, de muszáj volt. A nővér óvatosan a lány tenyere után nyúlt és egy kedves mosoly kíséretében megvárták, míg kivonultam a rendőrrel.

A férfi sóhajtva túrt a hajába és a társára emelve fáradt szemeit megvárta míg az a közelünkbe nem ér.

- Reece Snyder? – Hűvös kék szemei kutakodva szemlélték az arcomat. – Maga Grayson Snyder öccse, igazam van? – Csak bólintottam. A férfi megdörzsölte a homlokát és egy lépést hátrálva újból rám emelte fakó szemeit.  – A maguk édesapját ölték meg, nincs igazam? Én voltam a nyomozó. Weston Cooper, ha emlékszik még rám. Ő pedig a társam, Jackson Field.

- Igen?

- Néhány információra lennénk csak kíváncsiak, mivel a szomszédok hívták ki a rendőrséget az eset után. A szomszéd nő, nevezetesen Emilia Rogerson, dulakodásra lett figyelmes, majd az ablakból kinézve már csak annyit látott, hogy a bátyját egy csapat az ő szavait idézve „néger bűnöző" ütötte el. Mit tud maga erről? Csakhogy a nyomozást megkezdhessük. – Jackson Field azonnal tollat ragadott és hatalmas szemekkel lesett fel rám, mintha belőlem akarta volna kirángatni a szavakat. Eközben Weston a szájába helyezett egy rágót és a szakállát simogatva továbbra is rajtam tartotta azokat a félreismerhetetlen kék szemeket. Hosszabb fürtjei egészen a tarkójáig lenyújtóztak, amit a férfi rendszeresen igazgatott, mintha kényszeredettnek tartotta volna ezt a mozdulatsort.

- Az én tudomásom szerint egyszerű baleset történt. A fivéremet elütötték és utána a tettes elhajtott.

- Egyszerű baleset? – Jackson Field kihívóan vonta fel a szemöldökét, míg félszemmel Westonra sandított, ujjai persze serényen írták le a szavaimat. – Egyszerű balesetnek tartja azt, hogy a saját bátyját elütötték és ezután a tettes csak úgy elhajtott? Nem is akarja megbüntetni azt, aki majdnem megölte a fivérét?

- Lehet egyszerűen nem figyelt a vezető...

- Inkább az idegent védené a saját bátyja helyett? – Weston mélyreható baritonja ott visszhangzott a fülembe. Mindenttudóan meredt a szemeimbe, míg a rágóját csattogtatva a hátsózsebébe csúsztatta az ujjait. – Nekem egészen úgy tűnik, mintha maga valamit el akarna előlünk tusolni. És mondja, Mr. Snyder. Honnan nyert maga tudomást az esetről, mikor a mi tudomásunk szerint maga nem volt otthon a baleset történtekor. – Mély arizónai akcentus.

Lenéztem az ujjaimra, pörögtek az agytekervényeim.

- A húgom mondta. Ő is látta az esetet.

- Oh igazán? És mikor találkozhatunk a húgával? Szemtanú Field, írd gyorsan. – Weston gúnyosan intett egyet a társának, míg szeme engem fürkészett. Összeszorította az állkapcsát, olyan átható szemei voltak. Felém dőlt, éreztem szakállának érintését a bőrömön, végig karcolt. – Ismertem az apját Mr. Snyder, jól ismertem, tudtam, hogy miben gázolt és csak úgy megemlíteném, jobban örülnék, ha maga is őszinte lenne hozzám, mert pontosan tudom, hogy a bátyja is az apja nyomdokaiba lépett. – Field úgy tett mintha nem látta volna ezt a kis eszmecserét, görbe háttal figyelte a mellettünk elhaladó nővért, majd amint Weston visszatért az eredeti pozíciójába, a férfi kék szemei újból kiszúrtak maguknak. – Nos Mr. Snyder, mi is történt ezen a szép estén az ön bátyjával?

Reszkető ujjaimat a zsebeimbe tűrtem és a férfi szemeibe pillantottam. Kihívóan nézett rám, nem akart ő rosszat, tudtam ki volt ő, tudtam, hogy ismerte apámat. De mit tenne akkor, hogyha kiderülne, hogy a bátyám egy bűnöző? Hogy a kezéhez lehetséges, hogy több vér is tapad?

- Elütötte egy autó, uram. Az autó elhajtott. Nem tudjuk ki lehetett...

- Reece! – A hang a lift irányából jött. Coco sietősen akart felém lépni, de Talon ujjai még időben kaptak vékony csuklója után. Hatalmas szemei azonnal kiszúrták a kettő férfit és megtorpanva a helyén azonnal összébb húzta magát.

- Estét, hölgyem! – Weston elnyújtott akcentusa a lányt is megfagyasztotta. Elnyílt ajkakkal figyelte a férfit, aki sóhajtva túrt bele a hajába és megigazítva az övét egy utolsó pillantást vetve rá megragadta a vállamat. – Akkor a kihallgatáson, Mr. Snyder. Számítson arra, hogy a húgát is meg fogjuk látogatni.

- Kérem...

- Nem tehetünk semmit ez ellen Mr. Snyder. A maga elmondása szerint szemtanú, a szemtanúkat pedig az ügy előrehaladásának érdekében ki kell hallgatnunk. – Field kíváncsian meredt Westonra.

- Nem lehetne egyszerűen elfeledni az ügyet? Nem történt semmi, senki sem halt meg, mindenki rendben lesz! – Hangom az utolsó szóra megtört.

Weston sóhajtva simított végig a haján és szemeivel minket figyelve lemondóan megrázta a fejét.

- Nem Mr. Snyder. Rendőrök vagyunk, a dolgunk, hogy megoldjuk a bűntényeket, és itt egyértelműen egy bűncselekmény történt. A maga bátyját majdnem megölte egy vezető, aki ezután elhajtott. Nem gondolt bele abba, hogy ez a vezető lehet egy elmebeteg, aki másokat is ugyanígy el fog gázolni? – Megveregette a vállamat majd Fieldre emelte a szemeit. – Ez a munkánk. Esküt tettünk le. Jó éjszakát maguknak!

Elkeseredetten dörzsöltem meg a homlokomat, míg Talon eleresztve a lányt azonnal felém vette az irányt. Nem kérdezett semmit, csak megfogta a vállaimat és magához húzva hagyta, hogy észrevétlenül az ölelésébe boruljak.

Reszketett a vállam, rettegtem a következményektől. Mi lesz, ha kiderítik az egészet, mi lesz akkor, ha a bátyámat börtönbüntetésre ítélik?

- Mit mondtak? – Alig hallhatóan súgta a fülembe, míg szürke szemei elhűlten szemlélték az arcomat. – Mit mondott, Reece?

- Kihallgatják Tianat.

- Basszameg! – Káromkodva eresztett el és a hajába túrva heves mozdulattal vágta öklét a falba.

Egy nővér azonnal a fiúhoz lépett, míg mögötte egy fiatal nő igyekezett felénk. Megigazította a szemüvegét és felkapta ránk a szemeit. Fáradt tekintete szomorkásan vándorolt rá.

- Ezt itt nem lehet, uram! – Éles hangon szólt Talonhoz, aki vérben forgó tekintettel meredt a nőre, de ő továbbra is kinyújtott ujjakkal mutatott a lift felé. – Ha továbbra sem bírja kezelni a dühét, akkor ajánlanék egy megbízható kurzust, ami egyértelműen az olyan embereknek segít, akik nem tudják kezelni magukat.

- Menjen a faszba!

Coco azonnal Talon karjára csapott és előrébb lépett, beletúrva a fürtjeibe egy kegyelmes arcot magára varázsolva azonnal a doktorhoz fordult.

- Kérem, bocsásson meg neki!

- Ez nem a te dolgod...

- De az! – A lányból hirtelen szakadtak ki a hangok. A doktornő sóhajtva túrt a hajába és tekintetét óvatosan végigjártatta rajtunk.

- Ez egy kórház, tisztán megértem, hogy most nem a legjobb passzban vannak, de kérem nyugodjanak le. A harag rossz hatással van a betegekre. – Lenézett a papírjaira és óvatosan megrázva a fejét újból felpislantott. – Reece Snyder, igaz? Nos a bátyja szerencsére semmi komolyabb sérülést nem szerzett, viszont két napig szeretnénk bent tartani vizsgálatokon.

- Rendben, ennyi?

- Ennyi Mr. Snyder. Részvétem! – Suttogta halkan.

- Egyáltalán mit keres itt Coco? – Mérgesen meredtem Talonra, aki még mindig összeszorított ajkakkal emelte rám szenvedélytől fűtött szemeit.

- Nem akart haza menni.

- Azt mondtam vidd haza, ezen mit nem értettél?

- Kurvára nem akart haza menni, nem érted? – Üvöltötte az arcomba.

A doktornő azonnal felénk kapta a szemeit és megrázva a fejét egy nagydarab férfivel felénk is vették az irányt. Talon összeszorította a fogait és sóhajtva roskadt le az egyik székre, míg a nő türelmetlenül megtorpant előttünk.

- Utoljára figyelmeztetem magát! Érti azt, amit mondok? – Barna haja azonnal előre sodródott, amint lehajolt a fiúhoz. Talon ugyan csak egy pillanatra tekintett fel én mégis láttam a nő arcán a hirtelen végigáramló zavart. De egy szempillantás volt az egész. A komor arc újból megjelent és unottan visszaállva az eredeti pozíciójába, a férfinek nyújtva valamit elsétált mellettünk.

- Nem akartam hazamenni, nem akartalak itt hagyni, de ha te ezt nem tudod felfogni akkor inkább hazamegyek! – Coco a zsebeibe süllyesztette az ujjait és végignézve rajtunk megrázta a fejét. Mintha egy hirtelen megjelenő gondolatot akart volna elhessegetni, gyökerestől akarta kitépni.

Bólintott felénk és lassú léptekkel megindult a lift felé. Lehajtott fejjel közelítette meg a tárgyat, nem akartam utána menni, egyszerűen el kellett, hogy tűnjön az életemből. Ő nem érdemelte azt, hogy ez az egész kalamajka őt is magába szipolyozza, de hirtelen éreztem meg egy rúgást a talpamon.

Talon a homlokát dörzsölve rugdosott.

- Csak úgy hagyod elmenni? Komolyan, Reece? – Csak úgy csöpögött a szavaiból a gúny, marta a tagjaimat.

Nem bírtam tovább ott állni. Sietősen indultam meg a lépcsők felé, a beteghordozók persze csúnyán meredtek rám én mégsem bírtam nem a zakatoló szívemre koncentrálni. Ott ment a járdán. Barna haja körbelengte az alakját, míg arctát továbbra sem emelte fel a betonról. Csüggedten szuggerálta a járdát.

- Miért nem mondod el, hogy mi történt? Vagy ha nem akarod, hogy melletted legyek, miért nem mondod meg végre valahára, hogy nincs szükséged rám? – kiáltotta kétségbeesetten az éjszakába. Nem álltunk messze a kórháztól. Arca sápadt volt a hidegben.

- Nem akarlak belerángatni. – A kezéért akartam nyúlni, de ő makacsul ellenállt.

- Ezt nem akkor kellett volna átgondolnod, amikor azon az átkozott Halloweeni bulin szóba álltál velem? – A fürtjeibe csimpaszkodott a szél, mérgesen belerúgott egy kavicsba, ami ezáltal hosszasan tengődött a betonon, míg végül el nem nyelték a maszatos fűszálak. Coco halkan felnevetett és a füle mögé tűrve a haját felnézett rám. Zöld szemeiben fájdalom burjánzott, de ott volt. Láttam bennük a megcsillanó szeretet szikráját. – Már késő úgy tenni, mintha bármit is megtudnál változtatni.

- Elütötték. – Coco azonnal felkapta rám a szemeit. – Azt mondtam a rendőröknek, hogy nem tudtam kik voltak azok pedig pontosan tudom. Grayson... - Lenéztem remegő ujjaimra, egy könny cseppent a tenyeremre, de a lány nem nyúlt felém. Arca komor volt, mint a minket körbeölelő éjszaka.

- Bandatag?

Egy szempillantás alatt futott át az agyamon a gondolat, hogy talán elmondom neki, de ugyanabban a pillanatban értettem meg, hogy mindenki, aki tudomást szerez róla halálos veszélyben van.

- Nem. Nem bandatag. – a szavak álmatlanul hullottak ki belőlem, míg a lány szemei élesen tapadtak rám. Szikrázott bennük a szenvedély, egy lépéssel közelebb jött hozzám, ujjait kinyújtotta és egy óvatlan érintéssel végigsimított a karomon.

Ennyi volt az egész.

- Mondd meg neki, hogy jobbulást kívánok neki. – És az az egy lépés meg is szűnt közöttünk. Ő hátrébb állt és reménytelenül fordult az elhaladó busz felé. – Szerintem most haza megyek, biztos aggódnak a szüleim is.

- Talon elvisz.

Fényekben zöldnek tűnő szemeiben bánat foszlányai derengtek, de ő csak bólintott és ellépve tőlem megindult a parkoló felé. Nem köszönt el, nem mondott semmit. Megfordult és elment. Eltűnt a homályosan pislákoló fények között és egy pillanat múlva már ott se volt az alakja. 

    ▄▄▄   

Kedveseim!

Tudom rengeteget szoktam erről beszélni, de észrevettem, hogy az utóbbi időben nem egészen érkeznek a történet részeire csillagok. Szóval csak arra szeretnék kérni titeket, hogyha tetszik a történet nyugodtan nyomhattok egy vote-ot, mert nem is gondoljátok de hihetetlenül sokat jelent minden egyes visszajelzés!

Remélem azért még kedvelitek néhányan ezt a történetet mert még sokat tartogatok! :)

Puszi Kyra!❤