Celine már háromszor vetítette előre, hogy lenyomja a sminkecsetét a torkomon, ha nem hagyom abba a folyamatos dumálást, de még ez sem tántorított el attól, hogy a lehetséges kimeneteleket felvázoljam.
– Eljön és megveri. Vagy engem ver meg – morfondíroztam. Celine a kisujjával törölte le a túlfolyt szempillaspirálomat.
– Ne keverd össze az idegesítőbb húgával, ő nem kegyetlen – ellenkezett.
– Szerinted szólnom kéne neki? – pislogtam a barátnőmre, aki az asztalomon szétpakolt sminkfelszereléséhez nyúlt, és előszedett egy pasztellszínekből álló szemhéjpúder palettát.
– Sebastian-nak? – ráncolta a homlokát. – Csukd be a szemed!
– Jessie-nek – feleltem.
– Arról, hogy Sebastian valószínűleg felbukkan a bálon, vagy arról, hogy vissza akar szerezni? Mert szerintem mindkettőt észre fogja venni – magyarázta, miközben felvitte a sminket a szemhéjamra.
– És nem kéne figyelmeztetnem? – sóhajtottam.
– Milli – kinyitottam a szemem, Celine pedig lerogyott az ágyamra. – Jellemző, hogy amikor néhány napig úgy tűnik, végre vége a drámázásnak, kezded elölről az egészet.
– Azt hiszed, ez nekem akkora öröm? – böktem bele a mellkasomba.
– Tudom, te csak rosszkor vagy rossz helyen – legyintett. – Nézd – szorította meg a térdemet. – Amíg Sebastian nem bukkan fel, nem kell döntened köztük. Akkor kezdj el aggódni, amikor belibben a kék szemével meg azzal a szánalmas szőkeherceges frizurájával.
– Rossz ötlet előre gondolkodnom? – grimaszoltam. Celine vállat vont.
– Rossz ötlet analizálgatnod mindent és mindenkit.
– Akkor mit kéne csinálnom? – ráncoltam a homlokomat.
– Hát, először is – pattant fel Celine, és egy sminkecsettel végigszaladt az arcbőrömön. – nem másoktól várni a megoldást. Abból volt a baj legutóbb is, nem? – emlékeztetett, mire nekem rögtön összerándult a gyomrom. Követelőző és hisztis voltam, elvártam a barátaimtól, hogy oldják meg helyettem minden problémámat. Többé nem süllyedek erre a szintre. Lesütöttem a szemem, és bólintottam. – Oké, kész vagy – csapta össze a tenyerét. – Öltözhetsz! – ragadta meg a táskában heverő ruhámat, és odaadta nekem, ő pedig leült, és kikészítette a sminktükrömet, hogy elkezdje a saját sminkjét elkészíteni.
– Hé – nyitott be a szobámba Brandon.
– Baszki, Nyálgép, Milli majdnem meztelen volt! – kiáltotta el magát Celine. Brandon félig begombolt inggel és megkötetlen nyakkendővel állt a küszöbömön.
– Csigavér, totál fel van öltözve – mutatott rám a lakótársam. – Mils, légyszi, segíts ezzel a szarral – lengette meg a nyakkendőt. Letettem a ruhát az ágyamra, és odaléptem hozzá. Megkötöttem a nyakkendőjét, aztán begomboltam az ingjét is. – Kösz – gyors puszit nyomott a homlokomra, aztán már Josh nevét ordítva ott is hagyott minket. Becsuktam mögötte az ajtót, és belebújtam a ruhámba. Celine segített felhúzni a cipzárt, és megigazította a derekamnál lévő masnit.
– Gyönyörű vagy – mosolyodott el.
– Köszönöm! Mindent! – öleltem magamhoz. Celine sminkje vadabb volt, mint az enyém, füstös szemet festett magának, és vörös rúzst vitt fel. Csodásan illett a kék ruhájához, amit ő is rögtön felvett.
– Minden rendben lesz – szorította meg a kezemet, mielőtt kiléptünk volna a nappaliba. A srácok nem stresszelték túl a készülődést, Brandon a konyhában a tejesdobozból ivott nadrág nélkül, Josh pedig kigombolt ingben és nadrágban fetrengett a kanapén, a tévét kapcsolgatva. Ahogy Brandon meglátott minket, fel-le húzogatta a szemöldökét, és a szabad kezének hüvelykujját felmutatta, Josh pedig a szó szoros értelmében lefordult a kanapéról. Volt egy olyan sejtésem, hogy ennek leginkább Celine-hez volt köze, és nem hozzám. Azonnal feltápászkodott, és hápogni kezdett.
– Ti... Te... Nagyon jól... Szó-szóval... Azta – pislogott. Brandon kidobta a kiürült tejesdobozt, aztán a kanapén lévő nadrágjáért sétált, menet közben pedig megveregette Josh hátát.
– Mondani szeretnél valamit, Nyálfürgeteg? – fonta össze maga előtt a karjait Celine, támadóállást felvéve.
– Cel – simítottam végig a karján, miközben közelebb hajoltam hozzá. – Legalább ma este ne, oké? – Celine testtartása meglágyult kissé, de ugyanolyan ellenségesen méregette Josh-t.
– Gombolkozz be – biccentett Josh-nak Celine, aztán a konyhába libegett, hogy igyon egy pohár vizet. Én a fürdőszobába mentem, és ellenőriztem a hajamat is, amit még a sminkelés előtt szárítottam be.
– Jessie tíz percen belül itt van, addigra szedjétek össze magatokat – szóltam rá a fiúkra, akik a telefonjukat kezdték nyomkodni.
– Egyelőre ő nyúlta le az én partneremet, szóval ha úgy tartja kedvem, akkor egy szál alsógatyában fogom fogadni – közölte ridegen Brandon.
– Elég a féltékenykedésből, Szépfiú – szólt rá Celine.
– Hé, Mils nekem ígérkezett el előbb. Ami azt illeti, még arra is engem kért meg hamarabb, hogy feküdjek le vele – tette hozzá.
– Te jó ég – temettem a tenyerembe az arcomat.
– Mi, te lefeküdtél vele? – harapott rá azonnal Josh.
– Nem! – tiltakoztam.
– Nem tudom eldönteni, hogy tépjem le a golyóit, vagy magasztaljam – gondolkodott el hangosan Josh.
– Nem feküdtem le vele – ismételtem.
– De mégis mikor? Nem is randira vitt, hanem a lakására? – ráncolta a homlokát Josh.
– Hagyjál már, nem feküdtem le vele! – dörzsöltem a halántékomat.
– Ne, a sminked! – rikoltozott Celine. Mielőtt a káosz elszabadulhatott volna, kopogtattak. Josh a nadrágját gombolta be épp, Brandon pedig a cipőjét kereste. Rajtam kívül csak Celine volt teljes harci díszben.
– Pszt, ez ő lesz, viselkedjetek normálisan! – figyelmeztettem a srácokat, bár nem különösebben vettek észre. Az ajtóhoz siettem, és mielőtt kinyitottam volna, igyekeztem elnyomni minden olyan gondolatomat, amik szorongást és kétségbeesést okoztak volna. Nem mérgezhettem meg az egész hangulatot holmi feltételezés miatt. Amikor ajtót nyitottam, kis híján elakadt a lélegzetem. Jessie Graham fekete öltönyben, fehér ingben és fekete, vékony nyakkendőben állt a küszöbön. Az arcát rövid borosta fedte, a haja tökéletesen állt. Épp ahogy a mosolya is. Lassan végigvezette rajtam a tekintetét, aztán elismerően biccentett.
– Ezt nevezem – odahajolt hozzám, és megpuszilta a nyakamat. Ebbe beleborzongtam, és reflexszerűen felnevettem. Megragadtam a csuklóját, behúztam a lakásba, és belöktem mögötte az ajtót.
– Srácok, Jessie megérkezett! – kiáltottam el magam, nem mintha érdekelte volna őket a vendégünk. Celine-t kivéve, persze, aki izgatottan oda ugrándozott hozzánk.
– Celine Parks – mutatkozott be ragyogó mosollyal. Jessie megrázta a kezét.
– Jessie Graham. Te szurkoltál nekem, igaz? – vigyorodott el magabiztosan Jessie. Én a szememet forgattam, de Celine határozottan felelt.
– Még molinót is csináltam volna neked, ha behúzol egyet a Közepesen Idegesítő Reynolds-nak – kacsintott a barátnőm. Jessie furán nézett rá, aztán, valamiféle magyarázatra várva, rám pillantott.
– Sebastian-nak van két húga, Maggie-vel már találkoztál, de Kat Kínában balettozik. Együtt járt velünk az akadémiára, és egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani Celine-nel – magyaráztam.
– Látod? Kevésbé Idegesítő Reynolds egyenlő Maggie. Közepesen Idegesítő Reynolds egyenlő Sebastian. Ördögfióka Reynolds egyenlő Kat. Ilyen egyszerű – vázolta Celine.
– Megoszthatnád velem, hogy ezt a sorrendet milyen tulajdonságok alapján állítottad fel. Van valami tudományos alapja? – csevegett jókedvűen Jessie. Celine elismerően füttyentett, és megveregette Jessie vállát.
– Jól van, haver, minden megbocsátva. Áldásom rátok – mutatott kettőnkre Celine. A fel-alá járkáló fiúk ekkorra csillapodtak le, és léptek oda hozzánk.
– Csá – fogott kezet Josh Jessie-vel.
– Mondanám, hogy örülök neked, de lenyúltad a partneremet, szóval nem fogok hazudni – torpant meg előttünk Brandon is, magához rántva engem. Jessie kínosan elmosolyodott.
– Nem tudtam, hogy neked ígérkezett el. Ő hívott el engem – mártott be azonnal. Brandon megpöckölte a vállamat, de nem eresztett el.
– Vagy úgy – mondta. – A lényegen ez nem változtat, Mils egyik karja egész estére az enyém – paskolta meg a kezemet. Jessie összehúzta a szemeit.
– Aggódnom kéne? – kérdezte, úgy általában mindenkitől. Nos, Brandon miatt a legkevésbé sem. Arról a másik dologról meg nem kéne tudnia...
– Brandon miatt? – buggyant ki a vihogás Celine-ből. – Nyugodj meg, Brandon és Milli akkor sem közelítenének egymás felé úgy, ha rajtuk múlna a Föld benépesítése. Simán hagynák kihalni az emberi fajt, ha ezzel megússzák, hogy romantikus kapcsolatba kelljen kerülniük – hadarta a barátnőm.
– Köszi, Celine – sziszegtem, majd közelebb léptem Jessie-hez. – Indulhatunk? – fordultam a többiek felé, akik bólintottak, és mindenki az ajtóhoz tódult.
– A taxi öt perc múlva megérkezik – ellenőrizte a telefonját Celine, miközben kimentünk a folyosóra. Brandon bezárta a lakás ajtaját, és a lifthez sétáltunk.
– Nem megyünk gyalog? – szorította meg a kezemet Jessie, a lépcső felé biccentve.
– Odalent találkozunk, mi a lépcsőn megyünk – szóltam oda a többieknek, akik egy pillanatig szigorúan méregettek minket (vagyis, a fiúk), de végül nagy kegyesen beleegyeztek.
– Hé, én is veletek megyek – pattant oda mellénk Brandon, amikor már a lépcsőház felé indultunk.
– Brandon – motyogtam, alig láthatóan a fejemet csóválva.
– Most mi van? – tárta szét a karjait. – Az egyik kezed az enyém – bökött bele a vállamba.
– Jó, majd később behajtod a tartozást – csóváltam a fejemet.
– Nem fogok velük liftezni – suttogta, az éppen civakodó Celine és Josh felé mutatva. Most épp az volt a gondjuk, hogy Celine szerint Josh nem nyomta be eléggé a lifthívó gombot, Josh pedig azért hibáztatta Celine-t, mert túl koránra hívta a taxit.
– Brandon, kérlek – pislogtam rá könyörgően. A lakótársam még egyszer a veszekedő barátaink felé fordult, aztán összeszorított szájjal bólintott.
– De tartozol nekem, Mils – rázta meg előttem a mutatóujját, aztán odalépett Celine-ékhez. Jessie-vel kihasználtuk az alkalmat, és gyorsan leszaladtunk egy fél emeletet, hogy látó-és hallótávolságon kívülre kerüljünk a többiektől. A lépcsőfordulóban Jessie megállt, és maga felé fordított, aztán közel húzott magához, és mohón megcsókolt. A falnak döntött, a keze a ruhám vonalát végigkövetve kalandozott a testemen.
– Őrjítő vagy – lihegte, majd az ajka a nyakamra tévedt, a keze a mellemre. Legszívesebben felnyögtem volna, de tudtam, hogy vissza kell fognom magam, elvégre, ez egy lépcsőház. Nem tudom, mennyi ideig csókolóztunk így, amikor gyengéden eltoltam őt magamtól, és vágytól csillogó szemébe néztem.
– Sajnálom. Nem akartalak átverni Brandon-nal, csak annyira szerettem volna, hogy te is velünk jöjj ma este! – mondtam. Jessie vállat vont, és újra megcsókolt.
– Ennél jóval többet is kibírok, ha láthatlak ebben a ruhában – markolt bele a fenekembe. Az én kezem is elindult az ő testén, kitapintottam hihetetlen izmait, beletúrtam a hajába, miközben ő a nyakamat, a kulcscsontomat és a dekoltázsomat csókolgatta... Olyan mennyei volt! Már az is félő volt, hogy ott helyben, anélkül elélvezek, hogy egyáltalán valamelyikünkről lekerül a ruha, ezért óvatosan eltoltam magamtól, és halkan megszólaltam.
– Ezt később folytathatjuk nálad – simítottam végig a felkarján, közben pedig rimánkodtam azért, hogy erre tényleg legyen lehetőségünk, és ne akasszon meg minket senki. Sem egy ex, sem senki más. Jessie beharapta az ajkát, bólintott, és újra megcsókolt, de ezúttal rövidre zárta a dolgot, és elindultunk lefelé a lépcsőn. Mivel a többiek taxival mentek, mi Jessie autójával hajtottunk az Operaházhoz. Útközben, mint valami paranoiás, mindenhol Sebastian-t kerestem. Szinte remegtem, hogy mikor bukkan fel, és milyen jelenetet fog rendezni. Próbáltam élvezni Jessie társaságát, de ahogy közeledtünk az Operaházhoz, annál nehezebben ment.

A bálterem már szinte tele volt, amikor megérkeztünk. Egy kedves hosztesz lány fogadott minket a bejáratnál, a kék mappáján kikereste a nevemet, és behúzott egy strigulát mellé, miszerint hoztam magammal plusz egy főt. Nem tudtam nem észrevenni, mennyire kigúvadó szemekkel bámulja Jessie-t, aki csak egy udvarias mosolyt eresztett meg felé. A következő állomás egy pult volt, ahol meg kellett vennünk a belépőt. Ennek az ára annyi, amennyit szánunk, természetesen egy kezdő, negyven fontos árral. Én rátettem még tizenöt fontot, fizettem, és megkaptam a belépőmet. Kicsit arrébb sétáltam, mert nem akartam belelihegni a nyakába, amíg elintézi ezt a kényes kérdést, de véletlenül megláttam, hogy egy jó vastag pénzköteget nyújt át a kasszakezelő lánynak. Amint végzett, csatlakozott hozzám, a derekamra téve a kezét. A bálterem fantasztikusan nézett ki, a fal mentén kétoldalt rengeteg kerek asztal volt megterítve, középen a táncparkettig széles folyosót hagytak szabadon. A színek közül a bordó és a fehér dominált, minden dísz, terítő, még a tányérok is ehhez igazodtak. A belépőnkön rajta volt az asztalszámunk, a hatos, ami egészen a terem végében várt minket, megterítve. A hat fős asztal körül már messziről kiszúrtam Brandon-t, Josh-t és Celine-t, no meg a hatodik személyt is.
– Ezt nem hiszem el – torpantam meg, ahogy megláttam az asztaltársaságot. Brandon vadul integetni kezdett, egyértelműen leolvastam az arcáról a kétségbeesést és a feszültséget.
– Mi az? – ráncolta a homlokát Jessie.
– Látod az asztalunkat? – fordultam Jessie felé. Bólintott. – Az ismeretlen csaj neve Tina. Jól kicseszett velem a Hamupipőke premieren és gyűlöl, mert Brandon lepattintotta.
– Mi közöd neked ahhoz, hogy Brandon lepattintotta? – értetlenkedett.
– Mert Brandon a húgom pasija – sóhajtottam. Jessie furán pislogva bólintott, aztán átölelte a vállamat, és az asztalunk felé vezetett.
– Minden oké lesz, ne aggódj – súgta a fülembe. Nagyon reméltem, hogy igaza lesz, bár sejtettem, hogy erre elég kevés az esély. Mégis mi lehet annál rosszabb, hogy Sebastian belengette a lehetséges felbukkanását? Pontosan. Tina az asztalunknál.
– Sziasztok – köszöntem mindenkinek, amikor odaértünk hozzájuk. Josh, Brandon és Celine intettek egyet, Tina szája azonban tátva maradt, ahogy meglátta Jessie-t. – Jaj, Tina – köszörültem meg a torkomat, a táncoslány felé fordulva. – Még nem ismered Jessie-t, a barátomat. Jessie, ő itt Tina, a Társulat tagja – mutattam be őket egymásnak. Jessie feszengő mosollyal kezet rázott Tina-val, akinek szinte lefolyt a nyál az állán. Úgy helyezkedtünk el, hogy én kerültem Tina és Jessie közé, Jessie balján Celine ült, mellette Josh, aztán Brandon, és így került Tina történetesen épp Brandon mellé, amit eleinte biztosan nagyon nagy örömmel fogadott, de Jessie-t látva tutira elszomorodott. Olyan felszínes dolgokról beszélgettünk, mint az időjárás és a terem díszítése. Ez persze csak Tina miatt alakult így, nyilván ha csak mi öten ülünk az asztalnál, jóval felszabadultabb lett volna a hangulat. Közben én is egyre feszültebbé váltam, szinte paranoiásként forgolódtam körbe-körbe, hogy mikor pillantom meg Sebastian-t. Idegesen doboltam az ujjammal az asztallapon, és próbáltam nem totál idiótának tűnni, ahogy a kellemesen halk zene és a tobzódó tömeg között azt vártam, mikor bukkan fel az exem.
– Hé – Jessie a megállás nélkül mozgó kezemre tette a kezét, mire összerezzentem, és felé fordultam. Olyan édesen mosolygott rám, hogy a gyomrom rögtön összeugrott. – Mi a baj? – suttogta.
– Baj? Rosszul vagy? – csapott az asztalra Tina, közelebb férkőzve hozzánk.
– Kösz, Tina – sziszegtem, lassan Tina felé fordulva. – jól vagyok.
– Biztos? Jessie és én hozhatunk neked inni – ajánlotta fel, a száját nyalogatva.
– Piff, anyukám, neked aztán van bőr a képeden – füttyentett Celine, belekortyolva a minden helyhez kikészített vízbe.
– Parancsolsz? – öltött angyali mosolyt Tina.
– Neked tényleg csak azok a fiúk jönnek be, akik foglaltak? – könyökölt fel az asztalra Celine. Tina a homlokát ráncolta.
– Valami bajod van velem?
– Azon kívül, hogy minden pasira szégyentelenül rákattansz? – vigyorodott el Celine. – Mert tulajdonképpen azon kívül is van problémám. Például, hogy kicsesztél Milli-vel a Hamupipőke premieren a ruhával – Celine arckifejezése határozottá és keménnyé változott, Tina pedig összerezzent.
– Nem tudom, miről beszélsz – mondta Tina sértődöttséget tettetve.
– Ajaj, cicaharc? – szólalt meg Josh izgatottan. Celine felmutatta neki a középső ujját, anélkül, hogy ránézett volna, Tina pedig csak egy grimaszt vágott neki. Jessie lassan összekulcsolta az ujjainkat, aztán a fülemhez hajolt.
– Nem keresünk valami nyugisabb helyet? – súgta. Körbenéztem: Celine és Tina durvábbnál durvább sértéseket vágtak egymás fejéhez, Brandon belemerült a telefonjába, Josh izgatottan figyelte a lányok vitáját. Nem ismertem senkit körülöttünk, néhány táncos megjelent a tánckarból, de ők mind a saját társaságukkal voltak elfoglalva. Hirtelen már csak a jótékonyság miatt tűnt jó ötletnek, hogy idejöttünk. Biccentettem Jessie felé, így mindketten felálltunk, és elsurrantunk az asztaltól, mielőtt a többiek kérdezősködni kezdhetnének. Átsiklottunk a tömegen, akik nagyokat kacarászva, drága italokat kortyolgatva beszélgetnek balettről, balerinákról, táncosokról, díszletekről, színpadokról. A hátsó kijáraton jutottunk ki a bálteremből, egy elhagyatott, sötét folyosóra, ami a gépházhoz vezet. Jessie becsukta mögöttünk az ajtót, megragadta a derekamat, és megcsókolt. Nekinyomott a falnak, én pedig hátradöntöttem a fejemet, ahogy az ajka végigszánkázott a nyakamon, a kulcscsontomon, a dekoltázsomon. Próbáltam Jessie-re koncentrálni, de csak az járt a fejemben, hogy Sebastian bármikor megjelenhet. Két kezem közé fogtam Jessie arcát, és gyengéden eltoltam magamtól. A szeme csillogott, az ajka kipirosodott. Elképesztően jól nézett ki, a szívem majd' összeszorult. Megsimogattam az arcát, a fülét, a szemöldökét. Jessie elmosolyodott, és újra megcsókolt.
– Várj – suttogtam, megint eltolva őt magamtól. Mélyen a szemébe néztem. – Nem akarom, hogy itt... – mutattam körbe a piszkos, sötét folyosón. – történjen meg.
– Még szűz vagy? – hökkent meg Jessie.
– Mi? – ráncoltam a homlokomat. Jessie felnevetett.
– Csak vicceltem – puszilta meg a homlokomat. – Miért akartál idejönni? – kérdezte, megtámaszkodva a falnál a fejem mellett. – Nem úgy tűnik, hogy annyira szeretnél itt lenni.
– Jótékonyság, tudod – erőltettem mosolyt az arcomra.
– Milli – vonta fel a fél szemöldökét.
– Jó – sóhajtottam. – Ez fontos nekem – mondtam. – Annyi éven át keményen dolgoztam, hogy bekerüljek a Royal Balett-be, most, hogy itt vagyok, minden lehetőséget meg akarok ragadni.
– Pofavizit – bólintott Jessie, mintha csak most értette volna meg az egészet. Ellökte magát a faltól, és beletúrt a hajába. – Nem kell jobban magyaráznod, abnormálisan sokszor csináltam már végig ilyeneket – intett a bálterem irányába. Odaléptem hozzá, és megfogtam mindkét kezét.
– Akkor nem haragszol? – kérdeztem óvatosan. Jessie elmosolyodott, és két keze közé fogta az arcomat.
– Haragudni? Dehogy – rázta a fejét, a hajammal játszadozva. – Ha haragudnék azért, mert mindent megteszel a céljaidért, tökön kéne lőnöm magam – nevetett. Nem kellett tovább ragozni, magamhoz húztam őt, és hosszasan megcsókoltam. – De ezt jobb, ha abbahagyod, különben beültetlek a kocsiba, és kérdés nélkül hazaviszlek – mondta, amikor eltávolodtam tőle. Nem tagadom, imádtam, hogy ennyire odavan értem. Tetszett, hogy folyton arra utal, mennyire kívánatos vagyok a számára. Jól esett, hogy igazi nőként tekint rám, és ezt ki is fejezi. Arról meg már nem is beszélve, hogy mindezek ellenére még nem mászott be a bugyimba, hanem figyelembe vette, hogy én mit szeretnék és tiszteletben tartott engem, mint nőt. Ez persze csak még vonzóbbá tette. Ugyanott, a hátsó bejáraton visszasurrantunk a bálterembe, Jessie pedig az első szembejövő pincér tálcájáról elvett két pohár pezsgőt. – Akkor a bál után nálam alszol? – hajolt a fülemhez, miközben összekoccintotta a poharainkat. Be kellett harapnom az ajkaimat, hogy csillapítsam magamat, úgy bólintottam. Visszasétáltunk az asztalunkhoz, ahol a többiek észre sem vették, hogy leléptünk. Tina és Celine egyre hangosabban kiabáltak egymással, Josh és Brandon meg nevetgéltek.
– Ti merre jártatok? – kérdezte Josh. Na, ennyit arról, hogy nem vették észre a hiányunkat.
– Csak sétáltunk egy kört – legyintettem.
– Még egy allegrót sem vagy képes hibátlanul letáncolni, mit kéne tisztelnem benned? – szörnyülködött Celine.
– Te tényleg ebben méred egy ember értékét? Szánalmas vagy – vinnyogott Tina, miközben kitolta maga alól a székét, és elviharzott.
– Na, akkor ez elintézve – csapta össze a tenyereit Celine, aztán elvette előlem a félig teli pezsgőspoharat, és egy hajtásra kiitta a tartalmát. – Nagyon szívesen.
– Ja, szóval ezt azért csináltad, hogy elhúzzon innen? – röhögött fel Josh. Celine sejtelmesen mosolygott. – Oké, hivatalosan is szeretlek – ölelte magához a barátnőmet Josh, amitől Celine elfintorodott, és eltolta magától.
– Undorító vagy – jelentette ki, mi pedig egyszerre nevettük el magunkat.

A bál lényegi része kábé ekkor kezdődött: a Royal Balett elnöke, egy ősz hajú, idős bácsi, aki fénykorában szólótáncos volt, remegő hangon elmondott egy beszédet arról, hogy a művészvilág felelőssége, hogy segítsen másokon, ezért az idei bál bevételét a baleseti központnak adományozzák. Ezután a művészeti vezető untatott minket (Jessie háromszor látványosan ásítozni kezdett, nem győztem a könyökömmel bökdösni, hogy hagyja abba) a beszédével, aztán végre mindenkinek jó szórakozást kívánt, és kezdődhetett a bulisabb rész. A terem végében egy svédasztal volt felállítva, Josh azonnal megcélozta azt.
– Én is megnézem a kaját – állt fel Celine is. A zene közben kicsit hangosabb lett, és egyre több pár jelent meg a táncparketten.
– Lakótárs? Neked nincs kedved vacsorázni? – biccentett a svédasztal felé Jessie, Brandon-hoz szólva. Brandon szemöldöke kábé a holdig szaladt fel.
– Már bocs – hajolt előre Brandon. – de itt te vagy a betolakodó. Neked kéne lekopni – méregette ellenségesen.
– Na, nyugalom – intettem le Brandon-t. – Megbeszéltük, hogy normális leszel – szúrósan pillantottam rá.
– Amíg ő az, addig én is – bólintott Brandon. Jessie kinyújtotta a lakótársam felé a kezét, amibe Brandon nagyot sóhajtva belecsapott. – Táncolunk? – nézett rám Brandon. Kérdőn pillantottam Jessie-re, aki összeszűkült szemekkel méregette Brandon-t.
– Persze, menjetek csak – tette fel a kezét Jessie. – Addig én hozok vacsorát – tápászkodott fel, megpuszilva a homlokomat, aztán elsétált. Brandon is felállt, megkerülte az asztalt, és felém nyújtotta a kezét. Én is kitoltam magam alól a széket, elfogadtam Brandon kezét, és követtem őt a táncparkettre. Brandon jobb keze a derekamra csúszott, a ballal megfogta az én jobb kezemet, míg a balomat a vállára helyeztem, így ringatóztunk a zene ritmusára.
– Megígérted, hogy normális leszel vele – sziszegtem.
– Te meg azt ígérted meg, hogy én leszek a kísérőd – felelte.
– Ne legyél már ennyire gyerekes, könyörgöm – mordultam fel, fojtott hangon. – Jessie a barátom, nem bűn, hogy vele akartam idejönni.
– Én is a barátod vagyok – vágta rá Brandon.
– De nem úgy, fúj! – szorítottam meg a vállát, mire Brandon felnevetett. – Megtennéd, hogy az este hátralévő részében kedves leszel vele? – sóhajtottam gondterhelten.
– Úgy érted, kérdezzem őt a kedvenc filmjéről és dicsérjem meg a nyakkendőjét? – vonta fel a szemöldökét.
– Úgy értem, hogy ha finoman céloz rá, hogy kettesben akar velem maradni, akkor ne legyél vele bunkó – válaszoltam. Brandon a szemét forgatta.
– Otthon kellett volna maradnom.
– Hát én is csak erre tudok gondolni – motyogtam.
– Neked itt van Nyálherceg, Josh-nak Celine, én meg csak a harmadik kerék vagyok – felelte.
– Hé! – fúrtam bele az ujjamat a vállába, hogy Brandon a szemembe nézzen. – Nekem nem a harmadik kerék vagy.
– Hanem? A negyedik? – nevetett fel erőltetetten. A fejemet csóváltam.
– Te vagy a legjobb barátom – szinte csak tátogtam. Brandon beharapta az ajkát és elkapta a tekintetét.
– Ez tök nyálas – mondta végül, aztán újra felém fordult, és mély levegőt vett. – Jól van na, nekem is te vagy a legjobb barátom, Mils – vigyorodott el, majd két keze közé fogta az arcomat, magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra. Ahogy aztán összeölelkeztünk, megláttam a válla fölött Jessie-t. Elképedt arcot vágott, mintha csak nem akarna hinni a szemének. Nyilván nem egészen volt tisztában a Brandon-nal való kapcsolatom természetével, ezért rögtön félreértette a helyzetet.
– Basszus – húzódtam el Brandon-tól, aki azonnal hátrafordult, és persze ő is kiszúrta Jessie-t.
– Most mi van? – tárta szét a karjait, pont akkor, amikor Jessie fújtatva megindult felénk. – Jesszus, ugye nem fog mindenki előtt...
– Kinyírni? – fejezte be Brandon mondatát Jessie, amikor odaért hozzánk. – Ne aggódj – átölelte a derekamat, és maga mellé húzott. – Arra semmi szükség.
– Én is így gondolom – biccentett Brandon. – Megyek, keresek valami vacsorát – Brandon hátrálni kezdett, de aztán beleütközött Celine-be. Amíg váltottak pár szót, összekapaszkodtunk Jessie-vel, és táncolni kezdtünk. Nagyon jól mozgott, szinte ösztönösek voltak a lépései.
– Nem is tudtam, hogy ilyen jó táncos vagy – mosolyogtam rá.
– Sok mindent nem tudsz még rólam, Balerina – kacsintott, majd egy hirtelen mozdulattal megpörgetett.
– Akkor avass be! – kértem, folyamatosan vigyorogva. Jessie sejtelmesen mosolygott.
– Azt ki kell érdemelni.
– És eddig volt valami, amiben nem feleltem meg a kínosan magas elvárásaidnak? Mondjuk, nem elég nagy a mellem? Vagy túlságosan valódi a hajam? – ironizáltam, mire Jessie a derekamról az arcomra vezette a kezét, és megcirógatta a bőrömet. A tekintete elidőzött a szememen, az ajkamon, a hajamon.
– Az a kedvenc tulajdonságom benned, Balerina, hogy túlságosan valódi vagy. Minden létező értelemben – halkan beszélt, de közelebb hajolt hozzám, így tisztán értettem, amit mond. – És ez ijeszt meg a leginkább.
– Hogy valódi vagyok? – csodálkoztam el, bár a mosolyomat nehéz volt elrejtenem. Annyira édes ez a srác!
– Hogy már nem tudom elképzelni az életemet nélküled – súgta a fülembe. Nem tudtam tovább türtőztetni magam, nem érdekelt, hányan látják, és hirtelen arról is megfeledkeztem, hogy Sebastian vélhetően felbukkan. Ott, akkor nem érdekelt semmi. Megcsókoltam Jessie-t, úgy, hogy abban benne legyen minden. Azok az érzések, amiket még én sem ismertem teljesen, de abban biztos voltam, hogy az én életem sem lenne teljes többé nélküle. Belezúgtam. Szeretem őt. És ezen nem tud változtatni sem holmi előugró ex-barát, sem semmi. Jessie Graham örökké beszippantott engem, és én soha többé nem akartam tiltakozni ellene.

– Oké, nekem elegem van – dobta le a desszertesvilláját Josh. Kilazította a nyakkendőjét, és az asztalon hagyott telefonját a zsebébe tette. – Mit üldögélünk itt? Húzzunk haza a picsába – fél tizenkettő körül járt, Celine és én már fél órája beszélgettünk, ahogy Brandon, Jessie és Josh is. Vacsora után kábé egy órát táncoltunk, amolyan mindenki mindenkivel felállásban, így volt Josh, Brandon és Jessie is a partnerem, ahogy Celine is táncolt mindhárom fiúval. Igaz, hogy Josh-sal vitába torkollott a dolog, de erre mindannyian számítottunk.
– Igazad van – biccentett Brandon. – Menjünk haza xboxozni – ez volt a végszó, Josh azonnal felpattant, Brandon pedig követte. Jessie kérdőn nézett rám.
– Mi is menjünk? – kérdezte. Bólintottam, így Celine, Jessie is én is csatlakoztunk a srácokhoz. Elköszöntünk attól a néhány embertől, akikkel beszélgettünk az este folyamán (nem Tina-tól), aztán kikértük a kabátjainkat, és együtt sétáltunk ki az Operaházból.
– Hogy bírtuk ki itt ilyen sokáig? – pillantott az órájára Josh.
– Aj, ne legyél már ennyire álszent – forgatta a szemét Celine. – Láttam, hogy jól érezted magad.
– De csak mert te is ott voltál – nézett hátra Josh a válla felett Celine-re.
– Szánalmas nyálgép! – öltötte ki a nyelvét Celine, épp akkor, amikor kiléptünk a szabadba. Az épület előtti tér nem volt teljesen kihalt, de már csak azok lézengtek ott, akik a bál miatt jöttek ide, így mindannyian öltönyben és meseszép ruhában voltak. Brandon és Josh sétált előttünk, én Jessie és Celine között követtem őket. A fiúk a főbejárathoz vezető lépcsősor legalján azonban hirtelen megtorpantak, és Josh szájából egy „Na baszki" is elhangzott. Egyből tudtam, mi váltotta ki ezt belőle, még csak fel sem kellett pillantanom hozzá, hogy egyértelmű legyen. Sebastian Reynolds öltönyben, csokornyakkendőben támaszkodott neki a lépcsősor melletti oszlopnak, de ellökte magát onnan, amikor meglátott minket. Jessie is megállt, és megszorította a kezemet.
– Jaj, ne már – döntötte hátra a fejét Josh, nagyot sóhajtva. – Sosem fogunk hazamenni xboxozni, ugye? – Brandon összeszorított szájjal lépett oda Sebastian-hoz. Nem mondott neki semmit, csak megveregette a vállát, aztán kikerülte, és a taxiállomás felé sétált. Josh arca egyből felderült. – Ó! Ezek szerint mégis hazamegyünk xboxozni – vigyorogva követte Brandon-t, de Sebastian előtt mégis megtorpant. Végigmérte a fiút, aztán hátrafordult felénk. – Haver... – tette Sebastian vállára a kezét. – engedd el. Csak... – csóválta a fejét. – engedd el – azzal ő is kikerülte a volt barátomat, és futva érte be Brandon-t. Sebastian engem figyelt. Nem érdekelte sem Celine, sem Jessie. Még akkor sem szakította el tőlem a tekintetét, amikor Celine megszólalt.
– Nem mintha támogatnám ezt a ti kis... beszélgetéseteket – Celine először rám, aztán Sebastian-ra mutatott. – De azt hiszem, jobb lenne, ha most mennénk, Jessie – pillantott a barátomra. Jessie megrázta a fejét.
– Nem hagyom őket kettesben.
– Nem bízol benne? – Sebastian most először szólalt meg. Nagyon furcsa volt újra hallani a hangját, de a testemet nem járta át az a bizsergés, ami korábban mindig.
– Benned nem bízom – helyesbített Jessie. Celine fújtatott egy sort, aztán megszólalt:
– Hányszor ígértem már meg, Milena, hogy többé nem sikálom el utánad a hülyeségeket? – Celine megragadta Jessie csuklóját, aztán elkezdte maga után rángatni, Jessie azonban erősebbnek bizonyult, és nem moccant. Celine-t ez persze csak felmérgelte, de nem kellett félteni őt sem, mert odafordult Jessie-hez, és üvölteni kezdett vele.
– A féltékenykedés helyett esetleg bízhatnál jobban a csajodban, Szépfiú! Elhagyta ezt a srácot miattad, úgyhogy mindenki jobban járna, ha befejeznéd a hisztit, és szépen megvárnád, amíg Milena végleg lezárja ezt az egészet... Vele – biccentett Sebastian felé. Jessie egy darabig még nem mozdult, ezalatt Sebastian és én végig farkasszemet néztünk. Jessie végül lazított a kezem szorításán, és lassan eleresztett. Celine elrángatta őt a tér másik felébe, de közben végig engem nézett. Ugyanúgy, ahogy a velem szemben álló Sebastian is. A volt barátom odalépett hozzám, és zsebre dugott kézzel megállt előttem.
– Miért jöttél ide? – préseltem ki magamból a szavakat. Sebastian úgy válaszolt, hogy végig a szemembe nézett.
– Látni akartalak.
– Nem Bécsben kéne lenned? – ráncoltam a homlokomat.
– Nem szálltam fel a gépre. Nem tudtam...
– Miért nem?
– Neked tényleg sikerült lezárni ezt az egészet ott a múltkor? – tárta szét a karjait. – Na jó – túrt bele a hajába. – Láthatóan igen, hiszen már mással vagy együtt – nem feleltem, csak lesütöttem a szemem. Nem tudtam mit mondani erre. – Szereted őt? – kérdezte Sebastian, egyértelműen Jessie-re célozva. Nem jött ki egy hang sem a torkomon. Túl sokat jelentett nekem ő ahhoz, hogy csak úgy a szemébe vágjam az igazat. – Értem – bólintott, keserűen elmosolyodva.
– Nem tudom, mit vársz tőlem, Sebastian – mondtam erőtlenül. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá.
– Mindent meg tud neked adni, igaz? Mindent, amit én nem – nézett mélyen a szemembe. – Ő itt van veled mindig. Elkísér a fellépéseidre. Támogat téged. Szere... – Sebastian elharapta a szó végét, kelletlenül felnevetett, és megrázta a fejét. – Bocs, de nem megy – dörzsölte meg a homlokát. – Nem tudom kimondani.
– Sebastian... – szólaltam meg halkan. – Hidd el, nem így terveztem. Soha nem akartalak megbántani.
– Én annyiszor bántottalak meg – csóválta a fejét. – Tudom, hogy nagyon sokat hibáztam. Még arra a kis időre sem érdemeltelek meg, amíg együtt voltunk.
– Hé – ragadtam meg a kezét. – Nem csak a te hibád volt, hogy szakítottunk. Nem voltunk elég...
– Felnőttek hozzá? – fejezte be helyettem. Bólintottam. – És ő az? – biccentett a tér másik végében rostokoló Jessie felé, aki le sem vette rólunk a szemét.
– Tovább kell lépnünk, Sebastian – mondtam, a könnyeimmel küszködve. – Még mindig megkötnek minket az akadémia béklyói – Sebastian beharapta az ajkát, és lesütötte a szemét.
– Eddig mindig visszataláltál hozzám, Milli – suttogta. Ekkor csordult ki az első könnycseppem. – Most is így lesz, ugye? – csuklott el a hangja. Majd' megszakadt a szívem, amikor megláttam, hogy ő is sír. Nem válaszoltam neki semmit, csak odahajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára. Lassan eleresztettem a kezét, megkerültem őt, és a könnyeimet letörölve sétáltam oda Celine-hez és Jessie-hez. Jessie rögtön átölelt, ahogy odaértem hozzá, Celine pedig megpaskolta a vállamat.
– Megyek, beszélek vele – mondta, aztán elsétált. Amikor megfordultam, láttam, hogy bőszen mutogatva magyaráz valamit Sebastian-nak.
– Tudnom kell valamit? – kérdezte Jessie feszült hangon, Sebastian-t bámulva a háttérben.
– Itt vagyok, nem? – tártam szét a karjaimat. – Veled. Nincs semmi, amiről tudnod kell – mondtam halkan. Jessie még egy darabig szigorúan méregette Sebastian-t, aztán bólintott, és magához húzva megcsókolt. Amikor újra megfordultam, már csak Sebastian távolodó alakját láttam. Celine visszasétált hozzánk.
– Hazavigyünk? – ajánlotta fel Jessie a barátnőmnek.
– Az jó lenne – bólintott. – Beszélhetnék egy percet Milli-vel? – kérdezte.
– A kocsinál várlak titeket – puszilta meg a homlokomat Jessie, aztán elsétált.
– Mondott neked valamit? – fordultam azonnal Celine-hez. A barátnőm kifújt egy nagy adag levegőt.
– Csak azt ismételgette, hogy nagyon szeret téged – forgatta a szemét Celine. – Figyelj – tette a vállamra a kezét. – Jól döntöttél, oké? – nézett mélyen a szemembe. – Ő pedig végre megértette. Ez a kis látogatás – mutatott oda, ahol az imént beszéltem Sebastian-nal. – csak egy apró kitérő volt. Semmi sem változott – tudtam, hogy igaza van. Az, hogy Sebastian most idejött, csak egy kis kellemetlen lépés volt a Jessie-vel való boldogságomhoz vezető úton. Attól, mert a kapcsolatom véget ért Sebastian-nal, még nagyon fontosak maradtunk egymásnak. Az első szerelem soha nem múlik el nyomtalanul. És az, ami köztünk volt, nem egy futó diákszerelem volt. Annál sokkal több. Ezt pedig el kell fogadnia mindenkinek, aki közel akar kerülni hozzám.

Jessie, Celine és én hazamentünk. Celine nálunk aludt, így együtt lifteztünk fel az emeletre.
– Köszi a fuvart – pillantott Celine Jessie-re, aki biccentett. – Jó éjt – simított végig a felkaromon, aztán halkan bement a lakásba.
– Nem úgy volt, hogy ő nem itt lakik? – nevette el magát Jessie, miután becsukódott Celine mögött az ajtó.
– Úgy volt – vontam vállat mosolyogva. Kínos csend telepedett ránk. Kár lett volna tagadni, Sebastian felbukkanása rányomta a bélyegét a hangulatra, és sejtettem, hogy ma este már biztosan nem kerül le rólam a bugyi. Legalábbis, nem úgy, hogy Jessie is ott van. – Köszönöm, hogy eljöttél velem ma este – fontam össze magam előtt a karjaimat. Jessie óvatosan a kezemhez nyúlt, kibogozta összefonódó karjaimat, és finoman megsimította a kézfejemet.
– Ez azt jelenti, hogy nem szeretnél nálam aludni? – kérdezte.
– Ezek szerint – léptem közelebb hozzá. – még szeretnéd, hogy nálad aludjak? – Jessie a szabad kezét az arcomra vezette, és a hüvelykujjával apró köröket írt a bőrömre.
– Nem kell csinálnunk semmit, amit nem szeretnél – billentette oldalra a fejét. – Már úgy beleéltem magam, hogy holnap melletted ébredhetek – mosolyodott el. Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam, ő pedig azonnal megragadta a derekamat, és mohón viszonozta a csókot. Fogalmam sincs, hogyan rángatta elő a kulcsát a zsebéből, de valahogy kinyitotta az ajtót, és bezuhantunk a lakásába. Az ajtót végül én rúgtam be magunk mögött, amit nagyon jól tettem, mert a következő pillanatban Jessie konkrétan nekipréselt. – Oké, szóval – szakította el az ajkait az ajkamtól, és a homlokomnak támasztotta a homlokát. – akárhogy is lesz, ezt a ruhát muszáj levenni, igaz? – elnevettem magam, aztán a kanapéhoz sétáltunk. A ruhám cipzárját nem értem el, ezért hátat fordítottam Jessie-nek, és megkértem, hogy segítsen. A fiú odalépett mögém, az ujját finoman végigszántotta meztelen vállamat, amíg elérte a ruha szegélyét. A cipzárt lassan húzta le, aztán a derekamnál óvatosan megfogta az anyagot, és lehúzta a testemről. Pánt nélküli csipkemelltartó és hozzá illő bugyi volt rajtam, hiszen felöltözéskor még bíztam benne, hogy pozitív végkimenetele lesz a dolgoknak. Úgy tűnt, Jessie nem gondol Sebastian-ra és a látogatására, mert egyszer sem hozta szóba, nem kérdezett róla, és mióta megérkeztünk a tömbházunkba, már a feszültség is enyhült. Sőt, amióta Jessie lakásán vagyunk, sokkal másabb fajta feszültség árasztott el minket. Jessie már a fenekemnél járt a ruhával, és óvatosan belém is markolt, aztán a fülemhez hajolt.
– Ha nem akarod, abbahagyom – suttogta. Legszívesebben sikoltva könyörögtem volna neki, hogy tépje le rólam, de sikerült annyira visszafogni magam, hogy egy mohó bólogatást préseltem ki magamból. Jessie egy gyors mozdulattal legyűrte az anyagot rólam, a csodaszép ruha így puhán landolt a padlón, a bokám körül. Automatikusan a mellem elé tettem a karomat, megfeledkeztem arról, hogy Jessie már látott melltartóban. Magamat takargatva fordultam Jessie felé, aki tágra nyílt szemmel járatta rajtam a tekintetét. Ő még mindig öltönyben volt, még a zakóját sem vette le. Gyengéden a kezemért nyúlt, és elhúzta azt a mellem elől, amit egyébként még a melltartó is biztonságban tartott. Ahogy meglátta a testszínű csipkeanyagot, eltátotta a száját.
– Úgy viselkedsz, mintha még nem láttál volna ilyet korában. Méghozzá jó sokszor – mondtam, remélve, hogy sikerül kicsit oldani a feszültséget. Jessie egy lépéssel közelebb jött hozzám, és a derekamra tette mindkét kezét.
– Soha egyik tulajdonosának sem mondtam még ilyet.
– Milyet? – tettem a vállára a kezemet. Jessie az arcomhoz hajolt, és szinte suttogva szólalt meg.
– Szeretlek – teljesen elvesztem. Jessie szemében, a pillanatban, a karjaiban. Lehúztam róla a zakót, aztán a nyakkendőtől is megszabadítottam. Gombról gombra haladtam az ingjénél, és egész végig egymás szemébe néztünk. Megismételhetetlen és gyönyörű pillanat volt, amit legszívesebben megállítottam volna, mert annyira tökéletes volt, hogy tudtam, többé nem lesz ilyenben részem. Jessie ingje és a nadrágja is a földre került, ő pedig nagyon megfontolt mozdulatokkal a hátam mögé nyúlt, a melltartóm kapcsáért. Egy percre megállt, mintha csak azt várta volna, hogy tiltakozom, de én csak megszorítottam a bicepszét, hogy a beleegyezésemről biztosítsam. Jessie rögtön kikapcsolta a melltartót, ami így hamar lezuhant kettőnk közé. Egy pillanatra elidőzött a tekintete a mellemen, csak nézte, nem csinált semmit. Végül óvatosan odanyúlt, mutató- és hüvelykujjával végigcirógatta mindkét mellemet, majd finoman megcsókolt. A köztünk régóta vibráló szexuális feszültség a felszínre tört; többé nem volt visszaút. Jessie átkarolt, miközben folyamatosan csókolt, és a fenekemnél fogva felemelt a földről. Hátrálni kezdtünk, egészen a hálószobáig, ahol az ágyra zuhantunk. Én a hátamon feküdtem, míg ő fölém kerekedett, és végigcsókolta az egész testemet. Amikor eljutott a medencecsontomig, szép lassan lejjebb húzta a bugyimat. Még egyszer rám nézett, bár biztosan tudhatta, hogy ennél a pontnál már nem fogok visszakozni. Végül a bugyi is lekerült rólam, Jessie pedig úgy kényeztetett, ahogy még soha senki. A lábujjamat sikerült beleakasztani a bokszeralsójába, amit ő egyből megértett, mert felegyenesedett, és vigyorogva levette az utolsó rajta maradt ruhadarabot. Az éjjeliszekrényéhez nyúlt, és a fiókból kivett egy óvszert, amit felhelyezett, és újra fölém kerekedett. A fejem mellett támaszkodott a kezével, és a szemembe nézett.
– Jól vagy? – kérdezte halkan, mosolyogva. Bólintottam, szinte már majdnem felrobbantam, annyira vágytam rá. Jessie összekulcsolta az ujjainkat, aztán még egyszer megszólalt, mielőtt átadtuk magunknak a létező legcsodálatosabb érzésnek. – Szeretlek, Balerina.