Jee új rész. Most könyebben ment az írogatás remélem nem ment a minőség rovására...
Lektorálta Mukimo !^^
(A kép csak tetszik nem lesz benne kötözős jelenet!)
Jó olvasást!

*három nappal az eset után (jelen)

Az ágyamon fekszek.  Basszus nem kellet volna aznap... szomorodom el megint. Arcomon szinte mindig egy kis unottságnak álcázott szomorúság csimpaszkodik. Már három napja vettem el tőle a kitűzőt, azóta nem is láttam. Biztos kerül és még mindig haragszik ,írni sem írt ...  Én meg nem mertem, egyszer kerestem, de nem találtam sehol sem. Pedig még palacsintát is csináltam, hogy megbékéljen. Kb. azóta azzal múlik az időm, hogy vissza-vissza gondolok a történtekre. Matekoztunk ,elmentünk a bolthoz, az zárva, kávézó, sütizés, buszút, a hülyeségem és ő megharagszik.
Megrázom a fejem, elkezdek jobbra balra gurulni az ágyon, nem találom a helyem. Elég legyen már! Kapom a telóm és rá írok Facebookon.
Én : ~Szia! ~ Pár percre rá jelez is a telóm, hogy üzenetem van. Hatalmas lendülettel fogom meg a mobilom és kezdem el nézni az üzenetet.
Bendzsi : ~Béna ~ Gyorsan válaszolok is.
Én: ~ Még mindig haragszol? ~
Bendzsi : ~Béna~
~Hála neked, beteg lettem. ~
Én : ~Mi?!?! Miért? Mi történt?~
Bendzsi : ~Ezt most nem akarom elmondani ... ~
~Visszont kérem vissza a kitűzőm.~
~Igazán meglátogathatál volna...~
Én : ~ Nem tudtam ,hogy beteg vagy :/~
Bendzsi: ~Béna~
~Holnap délután 5 ig jöhetsz, utána itthon lesznek szüleim...~
Én : ~ o.O és akkor mi van ha othon lesznek? Már meséltél rólam nekik, hogy haverod vagyok meg azt is mondtad nekik, hogy voltam nálatok és főztem ... plusz mosogattam (beszedtem az extra pontokat is xD ) ~
Bendzsi: ~ Igaz, de akkor is gyere előtte Béna.~ Ezzel le is lépet . Olyan furán érzem magam, nagyon boldog lettem ettől... Nos holnap péntek, pont jó is, az egy laza nap. Fetrengek picit még az ágyon, vigyorgom, mint valami tejbetök. Ez a vigyor nem fog egy hamar lemászni arcomról, kényelmesen elhelyezkedett . De egy cseppet se bánt, azon gondolkodom, hogy kekszet vegyek-e neki, vagy mi legyen. Hm, ezt most nehéz kitalálni. Megvan! Sütök egy piskótát, rá puding, meg barack. Annak biztos örülni fog. De csak konzerv barack van ... Nézek körbe a pincében . Sebaj, hamar megvagyok ezzel, már egész gyakorlott vagyok benne. Hamar elmegyek aznap aludni, csak összekészítem a holnapi ruhám. Nem mindegy, hogy mibe megyek. Bedőlök az ágyba és a holnapot tervezgetem. Szerencsés vagyok, kivételesen hamar elnyom az álom fél egykor.

* másnap
Felkelek, szokásos dolgok, rohanok buszhoz, szerencse nap, elérem. Hamar lepörgött a suli. Egyetlen értelmes órám a töri volt. A többin nem is oda figyeltem igazán. Délután fél három, már kifelé buszozok táskámban a szelet sütivel, nem tudtam többet elhozni, ezt próbáltam megoldani, de sajnos a kevés idő miatt reggel csak ennyit tudtam elcsomagolni .  Már jártam erre, de tipikusan elábrándoztam és egy megállóval később száltam le. Nem baj, egy kis visszafele sétálás legalább kitisztitja az agyam... Már a panel ajtaja előtt állok és megcsörgetem Kalácsot, hogy megjöttem
-Haló? - Szól bele a telefonba rekedtes hangon.
- Haló víziló mosó? A tegnap behozott Tifán nevű vízilóról szeretném kérdezni ,hogy végeztek-e már a mosdatásával?- Kinyomja a telefont, megdöbbenek. Fél perc múlva ő csörget. Felveszem.
- Béna ... Állj az ajtóhoz, mindjárt nyitom innen a lakásból. Gyere fel, nyitva lesz az ajtó, én vissza fekszem addig is, a szobámban megtalálsz.-
-Neked is szia! Sietek.-
-Ajánlom is, aztán kutyánk ki ne szökjön...- Kinyomja, ezek szerint még mindig nem békélt meg teljesen. Nyílik az ajtó. Felrohanok a lépcsőkön, csak a harmadikon lakik , nincs az olyan magasan, bár azért jól kifulladok, mire felérek. Az ajtó valóban nyitva, belépek, a kutya egyből szalad felém. Na, te is jobban örülsz nekem, mint a gazdi... A kis fekete tacskó vakkant két barátságosat.
-Szia Szotyi ! Én is örülök neked! - Megvakarom a kutyus fületövét. De gyorsan be csukom az ajtót, kulcsra is zárom, lekapom gyorsan a cipőm és már talpalok is a kis beteg felé.