Egy változás fog megjelenni mostantól Robert szemszögéböl fog íródni a sztori. Picit rövidebb let mint múltkor.
Lektorálta Mukimo! ^^
(A kép nem teljesen kapcsolódik ide :D csak tetszet.)
Jó szórakozást.

Ott álltunk a kávézó előtt. Kalács még mindig ellenkezett. Nagyon vicces, amikor megjátsza magát. Kiszúrta, hogy már megint elbambultam, miközben néztem a kis színjátékát.
-Na, ne bámulj már. - Mondta ki kicsit félénken, mintha igazából csak jelezné ,hogy észre vette, de ettől még nem kell abba hagynom. Én viszont nem terveztem tovább nézni, ha nem akarja.
-Nem bámullak, csak elemzem a szemed színét... - És már le is vettem tekintetem a kis fekete hajuról.
-Akkor nyomás befelé! - Indultam meg a kávézó lépcsői felé. Kalács a nyomomban loholt. Örültem, hogy nem kell még most is unszolni a kis megjátszóst. A kávézó ajtaja nehezen nyílik, ezért is én mentem előre, meghát engem ismernek már itt. Mindig ide jövök kekszet venni... Amikor beléptünk, mind ketten köszöntünk. Épp a tulaj volt a pultban, vastag, fekete, keretes szemüveg, borosta, rövid haj, szürke póló és kék farmer kb. mindig így néz ki . A kávézó eleje szűkös, egyszerre ketten nehezen lehet elmenni egymás mellet, mint most ,épp jöttek ki hárman libasorban. Megzavarta a rendelést, hogy a falhoz kellet simulni... Igazából én Kalácshoz kellet simuljak, mert úgy voltunk hogy ő rendelt épp, szóval a pult előtt, én pedig mögötte nézelődtem, mielőtt jöttek. Én úgy próbáltam helyet adni nekik, hogy a kis fonot derekát megfogtam és a pulthoz nyomtam, miközben hozzá simultam. Ő zavartan hátra kapta fejét.
-Én csak segítettem félre állni.-Mondtam.
-Rendben ... köszi, de akkor végül is elengedhetsz... - Szép lassan le vettem róla a kezem, majd a kis dög feje felett átbeszélve rendeltem én is.
- Két kekszet és egy amerikánot kérnék elvitelre. - Pár perc múlva el is készül, nagyon szeretem a gőzőlgő kávé illatát. Kalács is szokott kávézni, de nem kért, csak egy kekszet. Ő tudja... Amíg ezen gondolkodtam, a tulaj beütötte a pénztárgépbe az összeget. Előkotortam a pénztárcám, fizettem. Elvette a pultról mindenki a magáét. Köszöntünk és távoztunk.
Bendzsire néztem, a kis kétszinű már ette is a kekszét. Anyira bírom, hogy előre tudtam, hogy ez lesz. Mosoly csimpaszkodott arcomra, miközben fürkésztem, ahogy táplálkozik.
- Merre menjünk? - Kérdezte.
-Elkísérlek haza, ha jó neked.-
-Felőlem...- Harapott most egy nagyobbat a kekszébe. - Amúgy félig köszi a kekszet. -
- Miért csak félig ? - Vontam fel a szemöldököm.
- Mert nem akartam és rám erőltetted.- És picit felfújta arcát, mintha duzzogna. Erre kicsit kuncognom kellett, de hamar abbahagytam és intettem neki, hogy induljunk a buszmegállóhoz. Pont a város másik felében lakott, de sose bántam hogy elkisérhetem, addig is jó társaságom volt. Meg hazafelé tudtam zenét hallgatni. De legjobban azért szerettem elkisérni, mert mikor a buszon vagyunk, tudom piszkálni, nem tud elmenekülni. Most is az történt, ültünk a busz hátújában. És a táskáján lévő kitűzőket piszkáltam.
- Oh, de menő kitüződ van, add nekem . - Mondtam egy nagyobbacska arcomon csücsülő vigyorral.
- Nem, hagyd! Az az enyém ... -
- Oh, hogy milyen gonosz vagy. És az? Azt nekem adod ? - kezdtem el piszkálni egy másikat, mire oda kapott és morcos fejet vágva mondja.
- Nem az is az enyém, nem adom oda! -
-Naa csak egyet. - Néztem rá kiskutyus szemekkel.
- Nem ! És fejezd már be, ez most egyáltalán nem vicces. - Én tovább piszkáltam, ő megpróbálta eltolni onnan a kezem, de mivel erősebb vagyok, ez nem sikerült neki.
Sőt egyik kezemmel lefogtam mind két kezét és félre nyomta. Nagyon puha bőre van.
- Fejezd már be, egyáltalán nem vicces!- Ezt már szinte kiabálta... De már késő volt, másik kezemmel leszedtem az egyik kitűzőjét. Látszott rajta, hogy most nagyon haragszik, de egyelőre próbáltam tovább cukkolni . Nagy hiba volt...
- Azonnal add vissza!-
-Nyugodj meg majd eljössz velem holnap valamerre és visszaadom a túszomat.- ő elhalgatott, de látszot rajta, hogy nem nyugodott meg. Elértünk oda, ahol le szokott szállni, felált, teljes erejéből arrébb lökött, mivel belül ült, és leszállt. Megfagyva ültem a buszon, egyáltalán nem így akartam ezt kihozni...