Mint minden minden este most is úgy feküdtem le, hogy anya mellettem ül egy mesés könyvel a kezében és várja, hogy elhelyezkedjek.A kis könyvben már elő volt készítve az a rész amit mindig olvasott nekem anya.Ahogy ott feküdtem azon gondolkodtam, hogy én mindent megkaptam amit sok gyerek nem, szeretetet, törődést.
Anyukám volt a legjobb barátom és az anyám aki ha rosszat csináltam megdorgált.Édesapám is aki nem arról híres, hogy kimutassa az érzéseit mégis mindent megtett, hogy érezzem nálam és anyánál nincs fontosabb.
  Annyaira szeretem a hangját, bársonyos és nyugott és mindig mosolyog.
Az illata tipikus anyuka illat amit imádtam.Ő volt a példaképem hiszen én is ilyen akarok lenni .
Mese közben a macimat öleltem s ahogy mesélte a kis mesét én csak ittam a szavait .
Mikor a mesènek vége lett,megsimogatta a fejem a puha kezével amit annyira imádtam megnyugtatott az érintése, majd nyomott egy puszit a homlokomra egy olyan nagyon finom puha puszit.Mikor meg volt az esti rutinunk lassan elindult az ajtó felé .
Minden este úgy köszönünk el egymástól hogy szeretlek és egymást nyugtázzuk hogy holnap találkozunk.
Nagyon szeretem a családom és remélem mindig velem lesznek és mindig megdorgálnak ha valamit rosszul csinálok.
De vissza térek a jelenbe.Egy lágy mosolyt küldött felém és azt mondta "én mindig veled leszek ha nem szemtől szembe attól én a szìvedben élek".
Olyan hamar elaludtam, mert tudtam holnap majd látom anyát.
Füst szagra ébredtem.Nagyon megilyedtem, de egy remény tartotta az erőt bennem annyira pánikoltam.Nem mertem kimenni csak zokogtam s vártam anyuékat, hogy jöjjenek értem de hiába vártam nem jött senki.Be csuktam a szemem és csak vártam.
Valaki hívhatta a mentőt, sok idő nem telt el azóta hogy felébredtem és már hallottam a sziréna hangját.
Egy furcsa kellemes hang szólított.Töbször szólított mire én felkeltem.Igaz szörnyű álom de én attól nehezen ébredtem.
Mire rá jöttem, hogy kié igazából akkor már mindegy volt, mert már fel ébredtem.
Dàvid csak egyet fújt és megforgatta a szemét.

-Szia Dave!-fàradt mosolyal rá pillantottam.
-Neked jó a füled? Szól az óra és semmi.Jó mélyen alszol.- röhögött egy jót rajtam és mellé a szemét is megforgatta.Én vállat vontam és el vigyorodtam.

-Ne haragudj ràm!-mondtam s csak vigyorogtam neki.

-Ràd nem tudok haragudni..De nekem igérd meg,hogy többet nem csinàlsz ilyent! S ha igen akkor legalább késs el a suliból s ne gyere be abba a pokolba.

-Megigérem neked...-megöleltem és jót nevettem.

Felpattantam s befutottam a fürdőszobàba.Letusoltam s felvettem a legkényelmesebb pólót és nadràgot.Dave ott vàrt,majd elindultunk Angelhez és Evenhez(együtt vannak), mert megbeszélés volt.Ez abból àlt,hogy megbeszéltük hova megyünk a hétvégén.Igaz még volt négy nap a hétvégéig.Angelel megbeszéltük,hogy mi vàsàrolunk,a fiúk meg a helyet elintézik.De a végére le fujtuk, mert Angelaék kicsit romantikázni akartak mivel nincsenek otthon Even szülei ezért nála aludnak majd.
Màsnap reggel újra késésben voltam, de végül elindultam a suliba.David kapcsolodott hozzàm futva.Mikor beértünk a suliba az osztàlyfönökünk szolt,hogy új fiú érkezik és legyünk vele kedvesek.

-Szerinted jo fej a sràc?Vagy milyen lehet,Ahj már annyira kiváncsi vagyok..Mikor jön már? -kérdezett rà miközben beleturt a hajàba és körbe körbe nézelődőtt hátha lát valami új husit.

-Meglàssuk, nyugi Oké?-szűkre huztam a szemem picit el gondolkodtatott vajon ki az és miért várja ennyire izgatottan.

-Okés..Nézd ott jön!-àmulattal nézte a csávot.

-De jol néz ki...!- gyönyörű kék szeme volt és barnàs szőke haja...Àlom pasi.Habár minden ilyen pasi egy bunkó aki csak dugni akar.És én nem adok erre a stílusra.Mondták a nevét, de baszki ki ment a fejemből.
Hogy hivjàk őt??