42.
-Azt szeretném mondani, hogy.. Tudjátok, nem kaptatok tőlem semmit karácsonyra, viszont ti küldtetek nekem ajándékot, amit megkaptam és köszönöm. - Mosolygott. - Szóval szeretném meghálálni azzal, hogy... Kérhettek valamit. Amit szeretnétek. - Dőlt a falnak.
-Vegyél mindannyiunknaj egy házat. - Nézett rá Jin, mire elnevettük magunkat.
-Oké, nem akármit, ezt kifelejtettem. - Nevetett.
-Nem tudom... Trixi? - Nézett rám J-Hope.
-Én.. Mindig is szerettem volna koncertezni a koreai közönségnek is.. - Mondtam.
-Koncert? Hol? A közeli arénába? - Nézett rám érdeklődve Hyun.
-Neeem, hanem csak ilyen kis utcazenére gondoltam.. Nem kell fizetned semmit.. Csak a városban a színpadot kibérelni vagy nem tudom.. - Mondtam.
-Ez nem hülyeség, koreába kevesebbet koncertezünk mint mondjuk Japánba. - Értett egyet Kook.
-Ah.. Ennyit szeretnétek? Intézzem el a színpadot? - Kérdezte.
-Igen. - Bólintott Jimin. - Támogatom az ötletet. - Mondta és mindenki egyet értett.
-Rendben. Holnap után délután ráérek, akkor lemegyünk együtt oda és majd közösen. Viszont.. Lenne egy kérésem. - Nézett ránk.
-Igen?
-Lenne egy feladatotok még.
-De most mondtad hogy pihennünk kell. - Sóhajtott V.
-Igen, de ezt élvezni fogjátok. Tudjátok, hogy van a közelbe egy kórház, ahol hátrányos helyzetű gyerekek vannak.
-És szeretnéd ha elmennénk hozzájuk. - Mosolygott Jimin.
-Igen. Biztos mindenki élvezné. És mindenki találna fant ott magának. - Nézett ránk.
-Ez aranyos. Mikor kéne elmennünk hozzájuk? - Kérdezte J-Hope.
-Holnap délelőtt, körülbelül. El tudtok menni?
-Persze. - Bólintott Suga.
-Rendben. Biztos mindannyiuk napját boldogabbá teszitek. - Mosolygott. Aztán másnap el is mentünk hozzájuk.
-Merre kell mennünk szerintetek? Van itt 200 szoba.. - Nézett körbe V.
-Szerintem mindenki oda megy, ahova akar. - Mondta Suga.
-Segíthetek? - Kérdezte egy ápolónő.
-Beteg gyerekekhez jöttünk.. - Nézett rá RapMon.
-Itt végig ők vannak. Már nagyon izgatottak. - Mosolygott.
-Mindenki oda megy be, ahova akar? - Kérdeztem.
-Igen.
-J-Hope, velem jössz. - Ragadta meg a karját Suga, és bementek az egyik szobába.
-Megyek Jungkookkal. - Mondta V.
-Jössz velem? - Néztem bátyóra, ő pedig bólintott és bementünk az egyik szobába, ahol két gyerek volt, egymással játszottak.
-Úristen, tényleg itt a BTS.. - Döbbent le az egyik kislány, aki.. Kopasz volt.
-Trixi.. - Nézett ránk a másik.
-Sziasztok! - Mosolyogtunk és beljebb mentünk.
-Úristen.. - Nézett ránk döbbenten a lány, mi pedig leültünk melléjük a földre -.. Nem hiszem el.
-Pedig igaz. - Mosolyogtam. - Hogy vagytok?
-Mostmár sokkal boldogabban, hogy itt vagytok. - Mosolygott a másik lány.
-Ah, de aranyosak vagytok. - Mosolygott RapMon. - Hány évesek vagytok?
-Én 15. - Nézett ránk a kopasz lány. Wow..
-Én 12. - Mondta a külsőleg egészségesnek tűnő lány.
-Jesszus.. Nagyon fiatalok vagytok.. És itt kell lennetek.. - Gondolkoztam.
-Igen.. Sajnos az élet elég nagy.. Kicseszés.. - Bólintott.
-Mi a nevetek? - Kérdezte RapMon.
-Yang vagyok. - Mosolygott halványan az egészségesnek tűnő lány
-Seeyong vagyok. - Mondta a másik. - És.. Annyira boldog vagyok.. Azt hittem nem fogtok eljönni, mert elfoglaltak vagytok..
-Sose vagyunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy találkozzunk a fanokkal - Mosolygott RapMon.
-Az új száma Jungkooknak nagyon tetszik.. Én elsírtam magam rajta. - Nevetett Yang.
-Igen, én is, nagyon szép dal.. Ő is itt van? - Kérdezte Seeyong.
-Igen, valaki másnál van bent. - Bólintottam.
-Majd ide is el tudna jönni? - Kérdezte.
-Ő a kedvenced? - Nézett rá RapMon.
-Igen. - Nevetett.
-Jungkook édes srác. Jó ízlésed van. - Mosolyogtam rá.
-Te vagy a barátnője igaz? - Kérdezte.
-Igen.
-Olyan jó neked. - Nevetett.
-Nagyon imádom a BalckPinket.. Te vagy a kedvenc tagom. Meg Jisoo. - Mosolygott rám Yang.
-Melyik a kedvenc számod? - Érdeklődtem.
-Az, ami most jött ki karácsonykor. As if it's your last. Mindig jobb kedvre derít. - Mosolygott.
-Túl aranyosak vagytok, gyertek ide! - Tártam ki nevetve a karom és mindketten megöleltek.
-És a BTS-ből neked van kedvenc tagod? - Nézett rá RapMon.
-Igen, J-Hope. - Mosolygott.
-Na, Hobinak és Kooknak már találtunk fanokat. Behívjuk őket majd okés? - Mosolygott.
-Rendben. Köszi. - Bólintott.
-J-Hope aranyos srác, neked is jó ízlésed van. - Mosolyogtam Yangra.
-Te jóba vagy vele?
-A legjobb barátom. - Bólintottam.
-De nincs barátnője, igaz?
-Ne aggódj, Hobi már egy ideje szingli, várja az igazit. - Nevettem.
-Túl nagy a korkülönbség köztünk. - Sóhajtott.
-Viszont legalább ma találkozol vele. Ez azért jó. - Mosolyogtam.
-Igen, nagyon boldog vagyok. - Bólintott lelkesen.
-Olyan gyönyörűek vagytok... - Néztem rájuk. Tényleg nagyon szépek.
-Ne mondd ezt azért, hogy jobb kedvünk legyen. - Nézett rám szomorkásan Seeyong.
-Nem szoktam hazudni. A bátyám megmondja - Tettem RapMon vállára a kezem.
-Tényleg nem szokott. - Bólintott RapMon.
-Komolyan. Gyönyörűek vagytok. - Mosolyogtam.
-Én olyan szeretnék lenni mint te. Bár ez ilyen kinézettel nehéz lesz.. - Mondta Seeyong.
-Szerintem is szép vagy... - Simította meg a vállát Yang.
-Megkérdezném mi baj van, de.. Vahogy sejtem.. - Néztem rá szomorúan.
-2 év múlva nem kizárt, hogy.. Már nem leszek itt. - Bólintott és elérzékenyült. - Az egyik legnagyobb álmom volt veletek találkozni..
-Ne tudd meg, milyen boldogok vagyunk, hogy valóra váltottuk ezt. - Simította meg a karját RapMon. Beszélgettünk velük egy ideig, és szóltunk Hobinak meg Kooknak, és nekünk is szóltak a többiek, hogy találtak fanokat, akik velünk szeretnének találkozni. Szívszorító volt velük találkozni, de egyben élmény is. Hihetetlenek az ilyen gyerekek. Amikor hazamentünk mindannyian beszélgettünk erről.
-Én majdnem elsírtam magam ma.. - Mondta V. - Szívszorító ezeket a gyerekeket látni így.. Tudván hogy nem tudunk rajtuk segíteni.. - Mondta szomorúan.
-Valóban.. egy leukémiás kislány engem is majdnem megríkatott, úgy elérzékenyültem.. Elsírta magát amikor meglátott.. - Mosolyogtam.
-Én sírtam.. - Nevetett zavartan Kook.
-Tényleg? - Nézett rá Jimin.
-Igen..Amikor bementem ahhoz a rákos kislányhoz.. Sooyang volt a neve.. - Emlékezett. - Annyira boldog volt, amikor meglátott, és amikor megláttam őt, és azt, hogy milyen boldoggá sikerült tennem, elsírtam magam előtte... - Vakarta meg mosolyogva a fejét. - Annyira sajnálom.. Annyira nem érdemlik meg a sorsukat..
-Igen.. Olyan fiatalok még, előttük az egész élet, és a kórházba kell tölteniük az életük jelentős részét.. - Bólintott összefont karral J-Hope.
-Gyerekek, ne beszéljünk erről.. Sajnos vannak ilyenek, de örüljünk, hogy sikerült boldoggá tennünk ezeket gyerekeket és hogy mi egészségesek vagyunk.. - Mondta Jin.
-Na azért nem teljesen egészségesek.. - Nézett rá Jungkook.
-A hülye szipogásod a legkevesebb.. - Rázta meg a fejét.
-Nem a szipogásomra gondoltam, hanem arra, hogy agyilag betegek vagyunk. - Sóhajtott, mire elnevettük magunkat.
-Főleg te. - Köhintett V.
-Te beszélsz? - Néztem V-re nevetve.
-Na, Trixi, azért te se panaszkodhatsz! - Szólalt meg RapMon.
-A bátyám vagy, te se vagy különb! - Mutattam rá.
-Én vagyok itt az egyetlen normális. - Nézett fel a plafonra Suga és elnevette magát.
-Persze, hogyne. "Tongue technology" - Idézett egy dalrészletet Jimin.
-Békén hagynátok az Agust D-s számaimmal? - Nevetett.
-J-Hope, nagyon csendbe lettél.. - Néztem rá, mire elnevette magát.
-Érett felnőtt vagyok, hagyjatok ki ebből. - Mondta,mire mind elröhögtük magunkat.
-Érett felnőtt?- Most mutassak videókat amik ezt cáfolják? - Nézett rá nevetve RapMon.
-Jesszus, ne... - Nézett rá ijedten.
-Tényleg, ki a legérettebb közülünk? - Gondolkozott el Jimin.
-Senki, köztünk olyan nincs. - Sóhajtottam.
-De, te. - Nézett rám Jin, mire V és Jungkook elröhögték magukat.
-Ő? Na ne szórakozz. - Nevetett V.
-Én is szeretlek titeket.. - Nevettem el magam én is.
-Neem, Trixi szóba se kerülhet. - Rázta meg a fejét RapMon. Túl kedvesek..
-Akkor ki? - Fontam össze a karom nevetve.
-Én Jimint mondanám. - Nézett rá J-Hope.
-Igen, én is, vagy Sugát. - Bólintott Kook.
-Én inkább Jimint. - Mondtam, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy Jimin az egyik legérettebb közülünk. A mai nap érdekes nap volt...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top