42.


-Azt szeretném mondani, hogy.. Tudjátok, nem kaptatok tőlem semmit karácsonyra, viszont ti küldtetek nekem ajándékot, amit megkaptam és köszönöm. - Mosolygott. - Szóval szeretném meghálálni azzal, hogy... Kérhettek valamit. Amit szeretnétek. - Dőlt a falnak.

-Vegyél mindannyiunknaj egy házat. - Nézett rá Jin, mire elnevettük magunkat.

-Oké, nem akármit, ezt kifelejtettem. - Nevetett.

-Nem tudom... Trixi? - Nézett rám J-Hope.

-Én.. Mindig is szerettem volna koncertezni a koreai közönségnek is.. - Mondtam.

-Koncert? Hol? A közeli arénába? - Nézett rám érdeklődve Hyun.

-Neeem, hanem csak ilyen kis utcazenére gondoltam.. Nem kell fizetned semmit.. Csak a városban a színpadot kibérelni vagy nem tudom.. - Mondtam.

-Ez nem hülyeség, koreába kevesebbet koncertezünk mint mondjuk Japánba. - Értett egyet Kook.

-Ah.. Ennyit szeretnétek? Intézzem el a színpadot? - Kérdezte.

-Igen. - Bólintott Jimin. - Támogatom az ötletet. - Mondta és mindenki egyet értett.

-Rendben. Holnap után délután ráérek, akkor lemegyünk együtt oda és majd közösen. Viszont.. Lenne egy kérésem. - Nézett ránk.

-Igen?

-Lenne egy feladatotok még.

-De most mondtad hogy pihennünk kell. - Sóhajtott V.

-Igen, de ezt élvezni fogjátok. Tudjátok, hogy van a közelbe egy kórház, ahol hátrányos helyzetű gyerekek vannak.

-És szeretnéd ha elmennénk hozzájuk. - Mosolygott Jimin.

-Igen. Biztos mindenki élvezné. És mindenki találna fant ott magának. - Nézett ránk.

-Ez aranyos. Mikor kéne elmennünk hozzájuk? - Kérdezte J-Hope.

-Holnap délelőtt, körülbelül. El tudtok menni?

-Persze. - Bólintott Suga.

-Rendben. Biztos mindannyiuk napját boldogabbá teszitek. - Mosolygott. Aztán másnap el is mentünk hozzájuk.

-Merre kell mennünk szerintetek? Van itt 200 szoba.. - Nézett körbe V.

-Szerintem mindenki oda megy, ahova akar. - Mondta Suga.

-Segíthetek? - Kérdezte egy ápolónő.

-Beteg gyerekekhez jöttünk.. - Nézett rá RapMon.

-Itt végig ők vannak. Már nagyon izgatottak. - Mosolygott.

-Mindenki oda megy be, ahova akar? - Kérdeztem.

-Igen.

-J-Hope, velem jössz. - Ragadta meg a karját Suga, és bementek az egyik szobába.

-Megyek Jungkookkal. - Mondta V.

-Jössz velem? - Néztem bátyóra, ő pedig bólintott és bementünk az egyik szobába, ahol két gyerek volt, egymással játszottak.

-Úristen, tényleg itt a BTS.. - Döbbent le az egyik kislány, aki.. Kopasz volt.

-Trixi.. - Nézett ránk a másik.

-Sziasztok! - Mosolyogtunk és beljebb mentünk.

-Úristen.. - Nézett ránk döbbenten a lány, mi pedig leültünk melléjük a földre -.. Nem hiszem el.

-Pedig igaz. - Mosolyogtam. - Hogy vagytok?

-Mostmár sokkal boldogabban, hogy itt vagytok. - Mosolygott a másik lány.

-Ah, de aranyosak vagytok. - Mosolygott RapMon. - Hány évesek vagytok?

-Én 15. - Nézett ránk a kopasz lány. Wow..

-Én 12. - Mondta a külsőleg egészségesnek tűnő lány.

-Jesszus.. Nagyon fiatalok vagytok.. És itt kell lennetek.. - Gondolkoztam.

-Igen.. Sajnos az élet elég nagy.. Kicseszés.. - Bólintott.

-Mi a nevetek? - Kérdezte RapMon.

-Yang vagyok. - Mosolygott halványan az egészségesnek tűnő lány

-Seeyong vagyok. - Mondta a másik. - És.. Annyira boldog vagyok.. Azt hittem nem fogtok eljönni, mert elfoglaltak vagytok..

-Sose vagyunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy találkozzunk a fanokkal - Mosolygott RapMon.

-Az új száma Jungkooknak nagyon tetszik.. Én elsírtam magam rajta. - Nevetett Yang.

-Igen, én is, nagyon szép dal.. Ő is itt van? - Kérdezte Seeyong.

-Igen, valaki másnál van bent. - Bólintottam.

-Majd ide is el tudna jönni? - Kérdezte.

-Ő a kedvenced? - Nézett rá RapMon.

-Igen. - Nevetett.

-Jungkook édes srác. Jó ízlésed van. - Mosolyogtam rá.

-Te vagy a barátnője igaz? - Kérdezte.

-Igen.

-Olyan jó neked. - Nevetett.

-Nagyon imádom a BalckPinket.. Te vagy a kedvenc tagom. Meg Jisoo. - Mosolygott rám Yang.

-Melyik a kedvenc számod? - Érdeklődtem.

-Az, ami most jött ki karácsonykor. As if it's your last. Mindig jobb kedvre derít. - Mosolygott.

-Túl aranyosak vagytok, gyertek ide! - Tártam ki nevetve a karom és mindketten megöleltek.

-És a BTS-ből neked van kedvenc tagod? - Nézett rá RapMon.

-Igen, J-Hope. - Mosolygott.

-Na, Hobinak és Kooknak már találtunk fanokat. Behívjuk őket majd okés? - Mosolygott.

-Rendben. Köszi. - Bólintott.

-J-Hope aranyos srác, neked is jó ízlésed van. - Mosolyogtam Yangra.

-Te jóba vagy vele?

-A legjobb barátom. - Bólintottam.

-De nincs barátnője, igaz?

-Ne aggódj, Hobi már egy ideje szingli, várja az igazit. - Nevettem.

-Túl nagy a korkülönbség köztünk. - Sóhajtott.

-Viszont legalább ma találkozol vele. Ez azért jó. - Mosolyogtam.

-Igen, nagyon boldog vagyok. - Bólintott lelkesen.

-Olyan gyönyörűek vagytok... - Néztem rájuk. Tényleg nagyon szépek.

-Ne mondd ezt azért, hogy jobb kedvünk legyen. - Nézett rám szomorkásan Seeyong.

-Nem szoktam hazudni. A bátyám megmondja - Tettem RapMon vállára a kezem.

-Tényleg nem szokott. - Bólintott RapMon.

-Komolyan. Gyönyörűek vagytok. - Mosolyogtam.

-Én olyan szeretnék lenni mint te. Bár ez ilyen kinézettel nehéz lesz.. - Mondta Seeyong.

-Szerintem is szép vagy... - Simította meg a vállát Yang.

-Megkérdezném mi baj van, de.. Vahogy sejtem.. - Néztem rá szomorúan.

-2 év múlva nem kizárt, hogy.. Már nem leszek itt. - Bólintott és elérzékenyült. - Az egyik legnagyobb álmom volt veletek találkozni..

-Ne tudd meg, milyen boldogok vagyunk, hogy valóra váltottuk ezt. - Simította meg a karját RapMon. Beszélgettünk velük egy ideig, és szóltunk Hobinak meg Kooknak, és nekünk is szóltak a többiek, hogy találtak fanokat, akik velünk szeretnének találkozni. Szívszorító volt velük találkozni, de egyben élmény is. Hihetetlenek az ilyen gyerekek. Amikor hazamentünk mindannyian beszélgettünk erről.

-Én majdnem elsírtam magam ma.. - Mondta V. - Szívszorító ezeket a gyerekeket látni így.. Tudván hogy nem tudunk rajtuk segíteni.. - Mondta szomorúan.

-Valóban.. egy leukémiás kislány engem is majdnem megríkatott, úgy elérzékenyültem.. Elsírta magát amikor meglátott.. - Mosolyogtam.

-Én sírtam.. - Nevetett zavartan Kook.

-Tényleg? - Nézett rá Jimin.

-Igen..Amikor bementem ahhoz a rákos kislányhoz.. Sooyang volt a neve.. - Emlékezett. - Annyira boldog volt, amikor meglátott, és amikor megláttam őt, és azt, hogy milyen boldoggá sikerült tennem, elsírtam magam előtte... - Vakarta meg mosolyogva a fejét. - Annyira sajnálom.. Annyira nem érdemlik meg a sorsukat..

-Igen.. Olyan fiatalok még, előttük az egész élet, és a kórházba kell tölteniük az életük jelentős részét.. - Bólintott összefont karral J-Hope.

-Gyerekek, ne beszéljünk erről.. Sajnos vannak ilyenek, de örüljünk, hogy sikerült boldoggá tennünk ezeket gyerekeket és hogy mi egészségesek vagyunk.. - Mondta Jin.

-Na azért nem teljesen egészségesek.. - Nézett rá Jungkook.

-A hülye szipogásod a legkevesebb.. - Rázta meg a fejét.

-Nem a szipogásomra gondoltam, hanem arra, hogy agyilag betegek vagyunk. - Sóhajtott, mire elnevettük magunkat.

-Főleg te. - Köhintett V.

-Te beszélsz? - Néztem V-re nevetve.

-Na, Trixi, azért te se panaszkodhatsz! - Szólalt meg RapMon.

-A bátyám vagy, te se vagy különb! - Mutattam rá.

-Én vagyok itt az egyetlen normális. - Nézett fel a plafonra Suga és elnevette magát.

-Persze, hogyne. "Tongue technology" - Idézett egy dalrészletet Jimin.

-Békén hagynátok az Agust D-s számaimmal? - Nevetett.

-J-Hope, nagyon csendbe lettél.. - Néztem rá, mire elnevette magát.

-Érett felnőtt vagyok, hagyjatok ki ebből. - Mondta,mire mind elröhögtük magunkat.

-Érett felnőtt?- Most mutassak videókat amik ezt cáfolják? - Nézett rá nevetve RapMon.

-Jesszus, ne... - Nézett rá ijedten.

-Tényleg, ki a legérettebb közülünk? - Gondolkozott el Jimin.

-Senki, köztünk olyan nincs. - Sóhajtottam.

-De, te. - Nézett rám Jin, mire V és Jungkook elröhögték magukat.

-Ő? Na ne szórakozz. - Nevetett V.

-Én is szeretlek titeket.. - Nevettem el magam én is.

-Neem, Trixi szóba se kerülhet. - Rázta meg a fejét RapMon. Túl kedvesek..

-Akkor ki? - Fontam össze a karom nevetve.

-Én Jimint mondanám. - Nézett rá J-Hope.

-Igen, én is, vagy Sugát. - Bólintott Kook.

-Én inkább Jimint. - Mondtam, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy Jimin az egyik legérettebb közülünk. A mai nap érdekes nap volt...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top