Mindannyian fogtunk egy taxit, és a kórházba siettünk Jungkook után. A portán megmondtuk a nevét és elmondták, hogy hol találjuk. Felszaladtunk az emeletre és ott volt az egyik vizsgálóerembe. Idegesen leültünk a vártó terembe ami teljesen üres volt, csak mi voltunk azon az emeleten, akik várnak. Egy ideig ücsörögtünk, és mindannyian szerintem imádkoztunk, hogy ne legyen semmi baja. Aztán kirontottak a szobából, mire mindannyian ijedten kaptuk fel a fejünket.

-Sürgősségire, siess! - Kiabált az egyik orvos, akit olta az ágyat, annak, aki húzta, és körbe mellette még két orvos szaladt.

-H-hé! - Szaladt utána RapMon, és mi is mind felálltunk. - Mi baj van?? - Idegeskedett.

-Nincs pulzusa! - Szólt az egyik orvos, mi pedig szaladtunk idegesen utánuk. Aztán bevitték az egyik terembe és bevágták maguk mögött az ajtót.

-Ne,ne ne ne neee.. - Kaptam a szám elé a kezem és teljesen összetörtem.

-Mi baja van?? - Idegeskedett könnyes szemmel V. Sose láttam még egyikőjüket se ennyire.. Összetörtnek.

-Ezt nem hiszem el, semmit se tudunk, csak annyit, hogy élet halál közt van! - Rúgott bele idegesen az egyik székbe Suga.

-Trixi, figyelj ide, nézz rám! - Ragadta meg a vállam RapMon mire letöröltem a könnyeimet és tragikus arccal néztem rá. - Nem lesz semmi baj! Jungkook.. Erős.. Harcolni fog.. Érted. - Nézett a szemembe, én pedig csak sírtam. - És értünk.

-Még olyan fiatal... Nem lehet.. - Törölgettem a szemem.

-Próbáljunk meg megnyugodni, ha ilyen idegesek vagyunk, az nem vezet semmihez.. - Mondta könnyes szemmel Jimin. Próbált erősnek látszani, de neki se ez az erőssége.

-Hogy a fenébe ne lennék ideges, amikor a gyerekkori legjobb barátunk az életéért küzd?? - Kérdezte Suga.

-Te is, nyugodj meg Suga, nem kell mindent összetörni, ami a kezeid közé kerül. - Tette a vállára a kezét RapMon, J-Hope pedig megölelt.

-Semmi baj... Nem lesz semmi.. - Ölelt magához szorosan, én pedig szintén erősen magamhoz szorítottam. Sose éreztem még ennyire azt, hogy mennyire meg kell becsülnöm a barátaimat... - Én vagyok a reményed..

-Igen.. Szóval reméljük, hogy nem lesz semmi baj.... - Néztem rá, és megtöröltem a szemem.

-Ámen. - Bólintott, és megsimította a karom. Pár perc múlva kicsit lenyugodtunk, de amikor az orvos kijött, mindannyiunknak az egekbe szökött a pulzusa ismét.

-Na?? - Nézett rá idegesen RapMon.

-A barátjuk.. - Kezdte, és érződött, hogy kereste a szavakat. Szerintem ott helyben kaphattam volna szívrohamot, amilyen gyorsan vert a szívem. - Fel fog épülni. Túlságosan megerőltette magát, és a szíve nehezen bírta.. Soha többet nem szabad ilyet csinálnia, ha életben akar maradni.. - Mondta, mire mindannyian megkönnyebbültünk, én pedig elsírtam magam. De a boldogságtól, hogy nem esett semmi baja Jungkooknak.

-Istenem, köszönöm.. - Nézett fel a plafonra J-Hope megkönnyebbülve.

-Bemehetünk hozzá? - Kérdezte Jin.

-Természetesen. - Bólintott, mi pedig mindannyian bementünk a terembe. Jungkook az ágyon feküdt és lélegeztető maszk volt rajta. Aludt.

-Kook... - Szaladtam oda hozzá, és magamhoz öleltem.

-Trixi, fel fogod kelteni.. - Nézett rám Jimin.

-Az legyen a legkevesebb.. - Mondtam és erősen öleltem magamhoz könnyes szemekkel. Mindenkire ráhozta a frászt..

-Mondtam, hogy erős.. Mondtam hogy harcol.. - Ült le egy székre RapMon, és a teremben lévő székeket az ágy köré húzták a srácok. Jungkook mellett ültem az ágyon és vártuk, hogy felkeljen. Aztán pár perc múlva kinyitotta a szemét.

-Nézzétek, felkel. - Mondta Jin, mire mindannyian ránéztünk.

-Jungkook! - Szólaltunk meg egyszerre négyen. Körbe nézett és megtapogatta a száján lévő maszkot.

-Úristen, nincs semmi bajod.. - Öleltem meg, és annyira erősen szorítottam magamhoz, mint még talán soha.

-Basszus.. Ezt nem hiszem el.. - Ölelt magához szorosan Jungkook.

-Ránk hoztad a szívbajt, ne tudd meg micsoda káosz volt! - Nézett rá Suga.

-Ne félj, holnap este a hírekbe tuti benne lesz.. - Mondta V.

-Ott hagytuk a fanokat, az egész koncert abbamaradt.. - Nézett rá Jimin.

-Az utolsó emlékem, hogy a földön ülök, aztán egyszercsak nem bírtam tovább tartani magam.. - Emlékezett.

-Igen, nekem is ez az utolsó emlékem azzal kapcsolatban, amikor eszméletednél voltál.. - Bólintott J-Hope, majd ő is megölelte Jungkookot.

-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?? - Nézett rá hitetlenkedve RapMon.

-Ne haragudjatok.. Hülye voltam.. - Tette a homlokára a kezét.

-Nagyon nagy hülye voltál.. - Értett egyet Suga. - Majdnem meghaltál!

-Micsoda? - Döbbent le.

-Nem volt pulzusod legalább 1 órán keresztül! - Néztem rá.

-Édes Istenem.. - Kapta a szája elé a kezét Jungkook, és.. Elsírta magát. Eddig mi sírtunk, most ő..

-Hát nekünk is ugyan ez volt a reakciónk.. - Nézett rá V.

-Szólnom kellett volna.. Majdnem meghaltam.. - Hitetlenkedett könnyes szemmel, majd leszedte magáról a maszkot.

-Oké, de a lényeg hogy jól vagy.. - Simítottam meg az arcát.

-Annyira sajnálom.. - Fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Soha nem hagynálak itt.. Nem akarom hogy összetörj.. - Nézett rám könnyes szemekkel, mire elérzékenyültem. Ez a nap egy katasztrófa.

-Jungkook.. Hagyd.. - Ráztam meg a fejem elérzékenyülve és nem szerettem volna sírni. Megint.

-Nem, nem tudom.. Ha meghaltam volna.. Miattam tönkrementetek volna.. - Nézett körbe. Aztán belegondoltam én is.

-Nem tudnék ennyi év ismertség után még egy férfit találni, akit annyira szeretek, mint téged.. Valószínűleg kegyetlenül depressziós lettem volna.. Talán.. Meg is öltem volna magam.. - Néztem fel a plafonra.

-Nee, ne Trixi, ne mondj ilyeneket.. Ebbe rossz belegondolni.. - Fogta meg a kezem Jimin.

-Nem tudnánk elviselni... Ha téged is elveszítenénk, azzal lelkileg tönkretennél minket.... - Bámulta a padlót Jin.

-Gyerekek, fejezzétek be, kérlek! Mindenki jól van és ez a lényeg. Ne azon gondolkozzunk, hogy "Mi lett volna, ha..". A lényeg hogy nem az volt.. Fel a fejjel.. - Fogta meg állam J-Hope és felemelte a fejem.

-Lenyügöző a pozitivitásod néha.. - Néztem rá, J-Hope pedig megsimította a fejem.

-Igaza van. Hagyjuk a témát. - Bólintott RapMon. - Megyek és megkérdezem hogy mikor engednek ki.. - Ment ki az ajtón.

-Holnap is lesz koncert... Nem akarom ugyan ezt.. - Sóhajtott.

-Mi se.. Ezek után nehéz lesz a fanok szemébe nézni.. - Hajtotta le a fejét V.

-Biztos ők is halálra aggódták magukat Jungkook miatt.. - Néztem rá.

-Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy ez történt.. - Mondta Jungkook.

-Mi is... - Mondtuk egyszerre.

-Baka! Anata wa baka desu! - Néztem rá Jungkookra, mire mindannyian felvont szemöldökkel néztek rám.

-Jungkook senpai wa baka desu. - Bólintott V.

-Mi? - Nézett ránk nevetve Jungkook, és megtörölte a szemét.

-Azt mondják, hogy idióta vagy. - Mondta J-Hope mosolyogva.

-Japánul beszéltek? - Kérdezte Suga.

-Hai! Watashi wa kinchō shite ita! - Bólintottam.

-Watashi mo! - Mondta V, aztán.. elröhögtük magunkat.

-Ránk jött az 5 perc, bocsi.. - Mosolyogtam.

-Mit mondtatok? - Nézett ránk Jimin..

-Hogy idegesek voltunk. - Mondta V halvány mosollyal.

-Annyira édes, ahogy Japánul beszélsz.. - Mosolygott rám Jungkook.

-Megérte második nyelvként Japánt tanulni középsuliba. - Mosolyogtam.

-Én az animékből tanultam meg pár dolgot. - Mondta V.

-Én Trixivel tanultam második nyelvként a Japánt. - Mosolygott rám J-Hope. Emlékszem, amikor szerdán és péntekenként 2x 45 perc Japánt tanultunk mindig a nap végén. Nekünk még ez volt a plusz két óránk a suliban.

-Az orvos azt mondta, hogyha Jungkook már jobban érzi magát, akkor eljöhet velünk, és vigyázzunk rá. - Jött vissza RapMon. Megígértük, így még az este visszamehettünk a szállóba, vele együtt, szerencsére.