Hawaii mesés volt. Minden percét élveztük. Voltunk a tengernél is és a szálloda szolgáltatásait is igénybe vettük egy jó párszor. Sok mindent láttunk, jól szórakoztunk, és egyáltalán nem akartunk el menni, de nem maradhattunk ott örökké. Tae viszont tényleg ott akart maradni, ezért meg kellett ígérnem neki, hogy jövünk még.

A repülő út hosszú és fárasztó volt, de jól el szórakoztunk. Filmet néztünk és Tae énekelt nekem, amit mindig is imádtam. A hangja mindig meg nyugtatott, oda-vissza voltam a mély orgánumáért.

Otthon a srácok nagyon örültek nekünk. Alig szálltunk ki a kis buszból ami értünk jött, Hoseok már ki is vágta a ház ajtaját és nekünk rontott, jobban mondva nekem. Elkezdte mesélni, hogy mennyire hiányoztunk nekik és hogy ő is jönni akart velünk, és ki próbálta, hogy egy bőröndbe simán bele fért volna, szóval nem kellett volna plusz repjegyet fizetni. Szakadtam a nevetestől és miután jól meg ölelgettem a fiút, szó szerint rá ugrott Tae-re.

Becuccoltunk a házba, majd a nappaliban helyet foglalva kezdtünk mesélni nekik. Képeket mutattunk nekik és videó felvételeket. A legtöbb anyagon Tae vigyorog a kamerába, vagy mutatja be a helyet a sajátos módján.

Yoongi annyit kérdezett, hogy egybe maradt e az ágy. Kicsit a fejembe szaladt a vér, ahogy vissza emlékeztem a kis akciónkra, amiből végül is több volt, mivel nem csak azon az egy éjszakán ágy tornáztunk, hanem úgy az összes többin is. Kicsit nehezemre is esik az ülés, de ki bírható.

-Na de most komolyan-szállt be a beszélgetésbe Yoora is.

-Mit komolyan?-néztem rá, miközben hozzá bújtam Tae-hez.

-Voltak helyes pasik?-húzogatta szemöldökét, mire fel nevettem.

-Hé!-háborodott fel a mellette ülő Jungkook.

-Bocsi szívem-tette vigyororgva combjára kezét a lány.

-Igen voltak-bólintottam.

-Naaa!-akadt ki a barátom is.

-Ennyi erővel mi is meg kérdezhetnénk, hogy voltak e jó csajok-fonta keresztbe maga előtt karjait Jimin, mire Haru felé fordulva vágta hasba.

-Jó, hagyjátok abba. Lényeg, hogy a két fiatal jól érezte magát-állította le a dolgot Jin.

-Reméltem is-jött be Chung, aki mind addig kint telefonált a kis busznál.

-Képeket majd válogassatok. Kell feltölteni a fiúk oldalára, meg a tietekre is-ült le mellém.

-Jó-biccentettem.

-Hogy van a bátyád?-nézett rám Namjoon.

-Jobban, köszönöm-mosolyogtam.

-Mok?-kérdezett rá régi barátunkra Mi Cha.

-Ő is jól van. Meg ígérte, hogy majd ha lesz ideje, be ugrik.

-Jajj nee. Az az a gyerek akitől ezt a románc kirándulást kaptátok?-esett le Jungkook-nak, mire bólintottunk.

-Na, fasza-döntötte hátra fejét a kanapén Yoongi is.

-Még mindig nem értem mi bajotok vele-csóváltam hitetlenkedve a fejemet.

-Nekem nincs vele problémám-vont vállat Jin.

-Végre valaki, aki szereti-mosolyodott el Haru.

-Nem azt mondtam, hogy szeretem, csak hogy nincs vele bajom-javította ki a lányt.

-Pedig nem csinált semmit az a pali-csóválta fejét Mika.

-Dehogy is nem-háborodott fel Jungkook.

-Mit?

-Nem tudom, de valamit biztos vétett az emberiség ellen-vont vállat, mire Yoora elnevette magát.

-Biztos vagyok benne, Kook-bólintott Haru nevetve.

**********

-Mikor megyünk vissza?-jött be este a szobába Tae, vizes hajjal, egy pólóban és egy boxerban.

-Mi?-pislogtam rá, mivel egy kicsit elkalandoztak gondolataim.

-Hawaii-ra.

-Majd jövő nyáron-vontam vállat, mire meg rémült.

-De az messze van-csukta be az ajtót és leült az ágy szélére.

-Hamar eltelik-mosolyogtam rá.

-Nem igaz-fonta keresztbe maga előtt karjait durcásan.

-De-bólintottam, mire fujtatott egyet és oda mászott hozzám. Átkarolta derekamat és a nyakamba fúrta a fejét, amin felnevettem, ugyanis haja csikizte a bőröm.

-Miért akarsz most annyira vissza menni?-kérdeztem, miközben bele túrtam dús tincsei közé.

-Mert ott nyugi volt-nyomott egy puszit a nyakamra-nem zavart minket senki. És pihenhettünk végre.

-Akkor majd elintézzük, hogy több szabit kapjunk, jó?-pillantot, mire bólogatni kezdett, majd nagyot sóhajtott és el távolodott tőlem.

-Baszki-nézte folyamatosan a nyakamat, miközben lejjebb tűrte a pólót a karomon.

-Mi az?-vontam fel szemöldököm. Meglepődtem, mert nem szokott káromkodni, csak ha baj van.

-Nem fáj?-simított rá a bőrömre, mire amennyire tudtam oda fordítottam a fejemet, hogy lássam, mitől akadt ki.

-Nem-mosolyogtam. Egy lila folt ékeskedett a kulcs csontom felett.

-Ne haragudj-nézett rám bűnbánó arccal, mire halkan felnevettem.

-Dehogy haragszom-simítottam arcára.

-Biztos nem fáj?

-Biztos. Na és neked?-húztam fel a pólóját, hogy lássam, mennyire szívtam ki a mellkasát és enyhén kidolgozott izmait.

-Nem fáj, sőt... Élveztem-nyalta meg a száját.

-Megint kezded, mi?-csóváltam a fejemet.

-Mit?-biccentette félre a fejét, mire megforgattam a szemeim-imádom, amikor zavarban vagy.

-Nem vagyok zavarban-fontam keresztbe magam előtt karjaimat.

-Dehogynem.

-Mondom, hogy nem.

-Tudod, hogy honnan tudom?-pimaszkodott.

-Na honnan?

-Nem nézel a szemembe-vigyorgott folyamatosan.

-Ez nem is igaz-néztem rá, de tekintetét látva, ismét elöntötte a fejemet a vörös árnyalat, ezért kénytelen voltam elkapni a fejemet-inkább nézzünk filmet-álltam fel, hogy elő keressem a laptopom a bőröndömből.

-Abból ígyis úgyis az lenne, ami a hotelban történt-sóhajtott egyet szórakozottan, mire megtorpantam, de nem fordultam meg.

-Akkor menjünk le enni-indultam az ajtóhoz.

-Jó. Amúgyis éhes vagyok-pattant fel, majd megelőzve engem, kitárta az ajtót és előre engedett.

A konyhában Jin és Namjoon beszélgetett, Hoseok pedig a pultnál ült, a telefonja a kezében volt és azt nyomkodta.

Oda léptem a hűtőhöz, kivettem belőle egy joghurtot, és elővettem az egyik fiókból egy kanalat, majd Hobi mellé ültem.

-Miért csak annyit eszel?-kért számon csípőre tett kézzel Jin.

-Mert nem vagyok éhes-vontam vállat, miközben felbontottam.

-Le fogsz fogyni-csóválta fejét.

-Nem ártana-legyintettem.

-Hova akarsz már vékonyodni?-csatlakozott Namjoon is.

-Így is olyan vagy, mint tae kisujja-bökött evő pálcikájával a barátom felé Hoseok teli szájjal.

-Szálljatok le az alakomról-nevettem fel.

-Így van-bólintott Taehyung.

-Fiam, te csak fogd be, és egyél-tolt a fiú elé egy tányért a legidősebb, amin frissen készült étel volt.

-Nem kell kétszer mondanod-állt is neki habzsolni.

-Látod-intézte szavait ismét felém-így kell enni.

-Jó-bólogattam még mindig nevetve.

**********

-Na mesélj csak-helyezkedett kényelembe az ágyon MiCha.

-Jogosan kérdezte azt a mondatát Yoongi, ugye?-vigyorgott Haru is.

-Fájt?-húzta el a száját Mika.

-Hallani akarunk mindent, az elejétől a végéig, részletesen-csapott a lepedőre Yoora, mire elnevettem magam.

-Nem fogok mindent elmesélni. Legyen elég annyi, hogy megtörtént. Többször is-sóhajtottam egy nagyot.

-Jó volt?-kérdezte izgatottan MiCha.
Meg köszörültem a torkomat és egy párnába temettem az arcomat, mert úgy éreztem, hogy azon nyomban elég a fejem.

-Isteni-motyogtam vigyororgva a huzatba, de a lányok így is meghallották, mivel sikítozni és kiabálni kezdtek-nyugodjatok le-nevettem fel kínosan, de nem segített.

-Mi történt?-rontott be az ajtón Namjoon, nyomában Tae-vel és Jin-nel.

-Semmi-vágtam rá kapásból. A lányok cseppett sem feltűnően bámultak Tae-re.

-Akkor miért sikítottatok?-ráncolta szemöldökét Nam.

-Csajos dolog-legyintettem.

-Ja, értem-bólintott, majd kiment.

-És finoman bánt veled?-suttogta Haru, nehogy meghallják a fiúk.

-Igen-mosolyogtam.

-Nem fájt?

-Egy kicsit-vontam vállat-de vigyázott rám.

-De cuki-tapsikolt Mika.

**********

-Álmos vagyok-mentem be a saját szobámba ásítva. Tae az ágyon feküdt és a telefonját babrálta.

Bedőltem mellé és felé fordítottam a fejemet, mire oda hajolt hozzám és egy apró puszit nyomott az orromra.

-Kérek még-mosolyodtam el, mire megismételte cselekedetét. Fejét vissza helyezte a párnára, de úgy, hogy a buksija hozzá érjen az enyémhez.

-Mit csinálsz?-pillantottam a kezeiben tartott készülékre.

-Válogatom a képeket és küldöm át Sejin-nek, meg Chung-nak.

-Sok készült.

-Tudom-biccentett.

-De azért egyet se törölj ki-ijedtem meg.

-Nem fogok, csak másik mappába teszem-rázta meg a fejét.

-Milyen mappába?-ráncoltam a szemöldököm, majd kivettem a kezéből a telefont.

Az említett mappában 538 darab kép volt, és a neve a következő: Krumpli Bogyó ❤
Kitört belőlem a nevetés, és a hasamat fogva ültem fel az ágyon, majd kezdtem nézelődni a galériában.

-Most miért nevetsz?-vágott sértődött fejet.

-Ebben én vagyok?-kérdeztem figyelmen kívül hagyva előbbi mondatát.

-Igen-bújt a nyakamba.

-De cuki vagy-túrtam a hajába-nekem is van egy mappám rólad-mosolyogtam.

-Tényleg?-emelte fel a fejét.

-Ühüm-biccentettem-de nyertem, mert sokkal több képem van rólad-vigyorogtam.

-Na mennyi?

-1700 körül van-büszkélkedtem.

-A gépen nekem is annyi van rólad. Ez csak a telefon-nyomott egy rövid csókot a számra, ezzel jelezve; ő győzött.

-A gépen nekem is van, életem-pislogtam továbbra is diadalittasan-ott több, mint a kétszerese-nyomtam én is egy csókot, puha ajkaira.

-Nyertél-nevette el magát.

-Még szép-nyújtottam ki rá a nyelvemet, mint egy kisgyerek.

-Húzd csak vissza-csóválta fejét.

-És ha nem?-incselkedtem.

-Akkor kénytelen vagyok megmutatni hol a helye-hajolt közelebb.

-Hajrá-vágtam rá, mire ajkaimra tapadt, ezzel megszüntetve a köztünk lévő pár centit is. Egyik kezemmel nyakába karoltam, a másikat felvezettem a hajába, majd egy kicsit megmarkoltam és meghúztam dús tincsit, mire bele morgott csókunkba.

Nyelvét végig húzta alsó ajkamon, mire azonnal engedélyt adtam a bejutásra. Érzékszerveink táncot jártak, és mindig nálam vendégeskedett az övé.
Levegő hiány miatt elváltunk. Lihegve nyomott egy puszit a homlokomra, majd a határa fordult és ismét kezébe vette telefonját.

Néztem, ahogy szemei ide-oda ugrálnak a képernyőn. A szobában már sötét volt, csak az éjjeli lámpa halovány fénye adott némi világosságot, de így is tisztán láttam Tae arcát. Sokszor láttam már smink nélkül és mindig elcsoldálkozom, hogy milyen sima és puha a bőre. Ajkai enyhén elnyiltak egymástól, ahogy koncentrált, nyelvét néha kidugta, hogy benedvesítse száját.
Haja két oldalra hullot, ezzel egy kis rést hagyva a homlokánál.

Kezem akaratlanul is arcára siklott, nagy ujjammal cirógatni kezdtem bársonyos bőrét. Elmosolyodva tette le maga mellé a telefont, majd fordult felém, az oldalára.

-Szeretlek-néztem a szemébe mosolyogva, mire kicsit félre biccentette a fejét, ahogy rám vezette tekintetét.

-Én is téged-simította meg az arcomat nagy tenyerével, majd magához vonva megölelt és bele puszilt a nyakamba.

Én voltam a legboldogabb ember akkor. Hisz együtt voltunk. Csak egymásé. És nekem csak ez volt minden vágyam... És teljesült.

Gyakran gondolkodtam el azon, hogy miért én. Rengetek lány van a földön, aki ölni tudna azért, hogy Kim Taehyung legyen a barátja. De Kim Taehyung még is engem választott. Hálás vagyok azért, hogy ő lehet a másik felem. Teljes szívemből szeretem és soha nem akarom elveszíteni és nagyon remélem, hogy soha nem is fogom. Ő a mindenem.

A srácok és a lányok az én második családom. Nem hittem volna, hogy ilyen jól kijövünk majd egymással, és hogy kapcsolatok is alakulnak majd ki. Boldogsággal tölt el, hogy tudom, vannak olyanok, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok, akik mindig mellettem állnak, legyen szó bármiről.

Ez az én kis történetem. Így találtunk rá egymásra a Bangtan fiúkkal. És hogy mi lesz a továbbiakban? Nos, az a jövő zenéje.

———————

Hi everyone! ^^
Elérkezett ez is. Az utolsó rész.
Sok mindenen kell még javítanom, de már sok dolgot tanultam. Való igaz, hogy ez a kis sztori nem sikerült valami jól, mint már említettem, vannak elvarratlan szálak és sok helyen össze vannak csapva az események. Remélem a következő történeteket sikerül jobbra megírnom.

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, hogy olvastátok, szavaztatok és kommenteltetek^^
A későbbiekben is számítok rátok;)

~Zsuni~