Elállt a lélegzetem. A szoba hatalmas volt és nagyon szép. A falak bézs színben pompáztak, az ülő garnitúra pedig bőrből volt. A padlót szőnyeg borította. Az ajtónál ledobtam a cipőmet és beljebb rángatva a bőröndjeimet a francia ágy mellé gurítottam azokat.
Kicsit jobban szemügyre vettem a helységet és körbe fordultam.
Oda sétáltam az ablakhoz, amin  keresztül beszűrődő napsugarak bevilágították az egész szobát. Szó szerint leesett az állam a kilátástól. A távolban látszódott a tenger, ami gyönyörű volt. A homok, a hullámok. Alig vártam már, hogy le menjünk és meg mártózzunk a vízben.
Na de hol van Tae?
Be léptem a fürdőbe, hogy meg bizonyosodjak róla, hogy bent van e és hogy esetleg nem e akart megijeszteni, de nem volt ott sem. A csomagjait sem találtam sehol, ezért arra következtettem, hogy még valóban nincs itt.

A bőröndből kivettem pár dolgot amit a fürdőbe helyeztem. Tusfürdő, fogkrém, fogkefe, egyéb pipere dolgok. Félig meddig kipakoltam a cuccaimat és be dobáltam a szekrénybe, úgy, hogy Tae-nek is maradjon helye. Mint az lenni szokott most sem túl sok maradt neki, két polc és hat vállfa. Összébb pakoltam, próbáltam mindent kisebbre hajtogatni vagy csak szimplán begyűrni valahova, és így is három polc és nyolc vállfa maradt szabadon. Csípőre tett kézzel álltam a szekrény előtt, majd a bőröndökre pillantottam. Még mindig lett volna mit kipakolni. Megfordult a fejemben, hogy kivágom az egész szekrényt a francba és az pakol bele aki akar, de nem volt nálam annyi pénz, hogy kifizessem, így hát csak sóhajtva vállát vontam és leültem az ágyra, ami meglehetősen kényelmes volt.

Bekapcsoltam a telefonomat, ami azonnal rezegni kezdett és őrülten villogni a sok üzenettől és értesítéstől, amit addig kaptam amíg repültem.
A lányok is írták és Chung-Ho küldött egy videót is, amiben először őt veszi a kamera.
-Szia hercegnő. Már csak egy hét és jössz is haza. Szerintem nem kell mondanom, mert úgy is tudod, hogy mindannyiunknak nagyon hiányzol. A rajongók meg vannak őrülve, bár közel sem annyira, mint a hős lovagod, aki bele van bolondulva, hogy nem láthat-biccentett a managerem a fejével az emelet felé, mire elnevettem magam-készen van az indulásra, de most szaladt fel, hogy írjon neked. Na mindegy. Remélem szuper gyorsan el telik az az egy hét, mert már a többiek sem nagyon bírják nélküled, én meg már nem tudok velük mit kezdeni. Hoseok tegnap majdnem vett egy repülőjegyet Hawaii-ra, hogy utánad menjen, mondván 'ő nem bír ki még hét napot nélküled'. Már a bankszámla számát adta meg, amikor kikaptam a kezéből azt a szart és vettem el tőle a laptopját-röhögte el magát.
-Euun-szaladt be a képbe Mi Cha-remélem jól fogjátok magatokat érezni, és hogy minden apró pici részletet elmesélsz majd-kacsintott egyet, mire megforgattam szemeimet.
-Eun-lépett Chung mellé Jungkook. Egy darabig gondolkodott, hogy mit is mondjon-gyere haza-biccentett, majd tovább ment.
-Drága EunJi. Fotózz le mindent amit eszel és amelyiknek tudod, kérd el a recepjét. Ki akarok próbálni valami újat-szólt oda a konyhából Jin, mire elmosolyodtam.
-Nincs kivel főznie, elég magányos mostanság-magyarázta meg a dolgot Chung-Ho.
-Kész vagyok!-hallottam meg Tae boldog hangját, mire egy nagyot dobbant a szívem.
-A fésűmet is beraktam-húzta maga után a fiú a bőröndjét, majd az ajtó mellett letette.
-Akkor hogy fogod reggel rendbe szedni magad?-kérdezte a szemöldökét ráncolva Ching, mire Taehyung elgondolkodott.
-Holnap valaki kölcsön adja a fésűjét?-kiáltotta el magát.
-Mit raktál már el?
-Mindent.
-Pizsama?
-Azt is.
-Akkor miben alszol?
-Hát-húzta el a száját, majd vállát vont.
-Fogkefe? Fogkrém?
-Na jó, lehet ezeket ki szedem-lépett a bőröndhöz.
-Mondtam, hogy káosz van-tárta szét a karját Chung a kamerába beszélve.
-Ez Eun-nak lesz?-pattant fel a földről Tae.
-Igen.
-Szia Kicsim-vigyorgott bele a kamerába-nagyon nagyon nagyon hiányzol és már várom, hogy lássalak-nyomott egy puszit a kamera lencséjére, mire el nevettem magam.
-Jó, ezt majd személyesen-forgatta szemeit Chung.
-Most miért?-fonta keresztbe karjait maga előtt Tae morcosan.
-Mit miért?-értetlenkedett a managerem.
-Miért nem engeded, hogy puszit küldjek neki?
-Mert így csak a kamerát koszolod össze.
-Nem baj.
-De baj, mert most így csupa mancs lett.
-Nem is lett-hajolt közelebb a lencséhez Tae.
-Hagyd abba-hesegette el onnan a fiút-majd beszélünk. Érezd jól magad. Szia Eun-intett egyet.
-Szia Husii-dobott egy puszit Tae és vége lett a videónak.

Husi? Tényleg? Erre a becenévre elmosolyodtam, mert nem gyakran hallom. Igazából egyetlen ilyen becenevet sem hallok túl sűrűn, de nem is bánom, nem szeretném, hogy olyanok legyünk mint a filmekben a párok. Persze néha én is mondok neki mézben úszó, nyálas szavakat.

Megnyitottam az üzeneteimet. Valóban írt Tae. Ez állt az benne: "Sziaaaa Eun. Nagyon hiányzol. Nem sokára találkozunk, de addig kétszer lekaparom a vakolatot a falról. Szeretlek."

Rövid, de lényegre törő, és többet mondott mindennél.
Meg nyitottam a közösségi oldalainkat, ahová rengetek üzenet és komment érkezett. A legtöbben jobbulást kívántak a bátyámnak, mivel Chung-Ho kénytelen volt elmodnani a rajongóknak, hogy az Los Angeles-i koncerten miért nem voltam ott, így tisztában voltak vele, hogy bizony haza mentem egy időre, nem is akármilyen okból.

Hirtelen meghallottam ahogy valakik beszélgetnek a folyosón. Rögtön felismertem a mély, dörmögős hangot, mire felpattantam, és ledobtam a telefonomat az ágyra. A tükörben vetettem egy utolsó pillantást magamra. Egy rövid ujjú póló, és egy szoknya. Igen, rávettem magam, és felvettem egy elég rövid darabot, viszont nem voltam hajlandó felvenni mást, csak a kopott Concversem-et, pedig anyu a lelkemre kötötte, hogy legalább egyszer húzzak már fel mást is. A hajam szökés vöröses árnyalatban omlott vállaimra.
Sóhajtottam egy nagyot, majd az ajtóhoz léptem.
Vigyorogva vágtam ki azt és találtam szembe magam Tae meglepődött arcával, akinek a kezében maradt a kulcs. Mellette két biztonsági őr állt, kik feltételezem vele jöttek.
-Mi van, nem is örülsz nekem?-biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Dehogy is nem, csak még nem láttalak szoknyában-vigyorodott el végig nézve rajtam.
-Akkor meg ölelj már meg-tártam szét a karomat, mire elengedte a bőröndjeit és az egyik kezemet elkapva magához húzott. Derekamnál fogva felkapott és belépkedett velem a szobába.
-Tegyél le, te bolond-motyogtam füle mellett mosolyogva, mire ismét megéreztem a talajt a lábaim alatt.
-Most már mehettek-szólt oda a két fickónak, akik még mindig az ajtóban ácsorogtak, mire behúzva azt, távoztak.
-Hiányoztál-suttogtam lehunyt szemekkel még mindig őt ölelgetve.
-Te is nekem-szorított még jobban magához, miközben bele puszilt a nyakamba.

Végre ott volt velem. Érezhettem a közelségét, az illatát. Szívem őrült tempóban verdesett, félő volt, hogy kiugrik a helyéről. A hasamban felkelt az állatkert, akik Tae jelenlétében mindig tombolnak.
Egész embernek éreztem magam és letörölhetetlen vigyor kúszott az arcomra. Fejemet mellkasába döntöttem és még mindig nem engedtem el.
Úgy hiányzott. Úgy szeretem.

Hi everyone!^^ tudom, tudom, megint sokára jelentkeztem, és megint hagyatkozhatnék az iskolára, de inkább maradjunk annyiban, hogy elfelejtettem írni.
Remélem minden okés veletek és hogy jól telnek a napjaitok.
Ha tetszett ez a (kicsivel hosszabb) rész akkor szavazzatok és írjátok le a véleményeteket.

Csak úgy zárójelben:
Isten éltesse sokáig a mi angyalunkat, a reményünket. Boldog születésnapot Hoseok-nak ❤❤❤ (és minden olyan szerencsés emberkének akinek szintén ma van)

Nem tudom mikor, de majd jelentkezem az új résszel.
Addig is puszillak titeket, vigyázzatok magatokra és egymásra.
~Zsuni~