Érkezésem után fél órával a bátyám felébredt, anyu pedig rögtön oda pattant hozzá.
-Most már szeretnék inni-mondta Hyun-So.
-Még nem lehet.
-Az előbb is ezt mondtad-forgatta szemeit, majd megpillantott engem.
-Eun, te mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.
-Hozzám? Minek?-értetlenkedett.
-Mert baleseted volt, te okos-mosolyodtam el.
-És?
-Mit és? Ez alap, hogy ha gáz van, akkor repülök. Szó szerint.
-De én jól vagyok-legyintett.
-Oké, de azért én mégis csak eljöttem.
-Mikor jöttél?
-Nem olyan régen-vontam vállat.
-Hogy van a betegünk?-jött be az orvos az ajtón, apuval a nyomában.
-Jól-jelent meg egy halvány mosoly Hyun-So arcán.
-Ezt örömmel hallom. Még elvégzünk egy pár vizsgálatot, aztán meglátjuk meddig maradsz bent megfigyelésre-lapozgatta a papírokat a doki.
-Rendben.
-Nem sokára visszajövök és elkezdjük-fordult sarkon. 
-Mikor volt a baleset?-kérdeztem. 
-Hát...-harapta be anyu a száját.
-Hétfőn-nyögte be végül apu.
-És nekem miért csak ma szóltatok?-kérdeztem idegesen.
-Hogy végre pihenhess.
-Pihenek én eleget-legyintettem mérgesen.
-Így is elrontottuk a vakációtokat-szomorodott el anyu még jobban.
-Nem rontottatok el semmit.
-Ne haragudj, hogy ide hívtalak. Csak megijedtem-mondta anyu még mindig elszomorodva.
-Ha nem hívsz, akkor is jöttem volna-legyintettem mosolyogva.
Fél óra múlva bejött az orvos, minket pedig ki küldött. Ki sétáltunk az ajtón, és leültünk a folyosón lévő székekre. Elővettem a telefononat, és bekapcsoltam. 30 nem fogadott hívás és 15 olvasatlan üzenet. Egy nagyot sóhajtottam, majd arrébb sétáltam. Először Tae-t hívtam fel, aki két csöngés után fel is vette.
-Mi történt? Mi van a tesóddal? Te hogy vagy? Minden rendben? Mikor engedik haza? És te mikor jössz vissza?-tett fel egyszerre ezer kérdést, aminek a felét meg sem jegyeztem.
-Neked is szia. Lassabban, mert annyira hadarsz, hogy semmit nem értek.
-Jó. Kezdjük sorba. Mi történt?
És elkezdtem mesélni. Halkan beszéltem, nehogy felébresszem az alvó betegeket. Elmondtam, hogy minden olyan hamar történt, kétségbe voltam esve, és hogy nem tudtam mit csinálni.
-Jó lett volna, ha ott vagy mellettem-bámultam a cipőm orrát.
-Tudom. És ne haragudj. Majd pótoljuk. Meddig maradsz?
-Még egy pár napot biztosan. Régen találkoztam a szüleimmel, Hyun-nal meg még régebben.
-Rendben. Jobban van már?
-Igen, egy kicsit már jobban.
-Nagyon megijedtél?
-Elmondhatatlanul-hunytam le a szememet.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baja. Egy vér csörgedezik ereitekben-mondta. Hallottam hangján, hogy vigyorog.
-Nagyon humoros vagy-forgattam szemeimet.
-Ne haragduj, hogy el kell halasztani a Hawaii utat-szomorodtam el.
-Ugyan már. Ez a legkevesebb. Helyette koncerten leszek
-Az jó. Egyszer úgy megnéznélek előben is-mosolyodtam el.
-Összehozzuk-vágta rá azonnal.
Még egy darabig beszélgettünk, de mennie kellett. Sok dolga van, főleg most augusztus elején.
Rá csörögtem a lányokra és Chung-ra. Ideges voltak, és ők is rögtön el kezdtek kérdezősködni, amit mosolyogva hallgattam végig. Nagy vonalakban elmondtam nekik, hogy mi a helyzet, majd vissza mentem a szüleimhez.
-Hiányzol nekik igaz?-kérdezte rögtön anyu.
-Talán kibírnak nélkülem egy kis időt. Úgyis már az agyukra menten-legyintettem, majd leültem közéjük.
-Mesélj csak erről a Tae gyerekről-váltott témát hírtelen apu, mire nyeltem egy nagyot.
-Jajj, hagyd már a gyereket-nézett ra rosszallóan anya.
-De kíváncsi vagyok-tárta szét a karját.
-Ne legyél!
-Rendesen viselkedik veled?-csak nem hagyja annyiban.
-Igen-bólintottam kuncogva.
-És nem bántott meg egyszer sem?-húzta össze szemeit.
-Nem.
-És...
-Hagyd már abba-ütötte meg finoman anyu, mire apu keresztbe fonta maga előtt a karját és elkezdett duzzogni.
-Te semmit nem változtál. Olyan vagy még mindig mint egy gyerek-vigyorogtam, mire sértődötten nézett rám.
A következő pillanatban kinyílt az ajtó, mi pedig egyszerre akartunk rajta bemenni, ami persze nem sikerült.
Az orvos elmondta, hogy még egy pár napig bent tartja megfigyelésre, illetve lesz még egy kontroll, és egy vérvétel. Nincs komolyabb sérülése, és szépen gyógyulnak a sebei.
Este kilencig maradtunk bent a bátyámnál.
Néha elaludt, olyankor csak egy valaki maradt bent. Sokat beszélgettünk, sokat meséltem nekik, mert mindenre kíváncsiak voltak.
Jól el voltunk. Örülök, hogy ilyen családom van...

Hi everyone! ^^ először is, minden kedves olvasómnak, békés, boldog, BTS-ben gazdag karácsonyt kívánok ^^
Remélem jól telnek majd az ünnepek.
Próbáltam nagyon sietni a résszel, de így jött össze, ezért is elnézést kérek, na meg azért mert elég unalmas lett :c
További szép estét :)
~Zsuni~