Felhívtam Tae-t, akivel csak egy pár percet tudtunk beszélni, mert fáradt volt, én meg inkább hagytam pihenni. Amikor meghallottam mély hangját, lehunytam a szememet és olyan érzés volt, mintha ott ültem volna mellette, ő pedig a karjaiba zárt volna. Már feküdtem volna le, amikor megcsörrent a telefonom. Vigyorogva néztem a kijelzőre. A bátyám volt az, akivel ugyan keveset beszélek a munkája miatt, de nagyon szeretem.
-Boldog születésnapot a kedvenc húgocskámnak-szólt bele köszönés nélkül, mire elnevettem magam.

-Köszönöm. Egyébként meg én vagyok az egyetlen testvéred-emlékeztettem a tényre, miszerint csak ketten vagyunk.

-Tudom, annyira nagyon nem vagyok hülye. Hogy vagytok?

-Jól, köszi. Te? Anyuval minden okés?

-Hát, fogjuk rá. Ideges apa miatt.

-Mi, miért, mi van apával?-ijedtem meg.

-Ja, semmi, csak több a munkája.

-De jól van?

-Igen, csak fáradt.

-Majd beszélek vele. Idióta főnöke meg semmire nem gondol. Tudja, hogy min ment keresztül, akkor meg? Miért dolgoztatja?-háborodtam fel.

-Nyugi, nem lesz semmi baja.

-Remélem is-bólintottam.

Még körülbelül fél órát beszélgettem vele, viszont bevonultam a fürdőbe, hogy a már szunyókáló két lányt nehogy felkeltsem hangoskodásommal. Nem sokat szoktunk beszélni, így most kihasználtam, hogy van szabad ideje és nem érdekelt, hogy majd' leragadnak a szemeim, de beszélni szerettem volna vele. Fél egykor végül hulla fáradtan dőltem be az ágyba, de nem sokkal utána meghallottam, hogy a folyosón beszélgetnek, de nem halkan, hanem hangosan. Ezek nem gondolják, hogy más aludni akar? Gondoltam rá, hogy kimegyek és lecseszem az összeset, mert hát miért ne, de aztán eszembe jutott, hogy ezzel felkelteném a többieket is, és lehet ki is raknak, amiért balhéztam. Másrészről meg annyi erőm sem volt, hogy a fürdőig elmenjek, ugyanis égve hagytam a villanyt. A lányok nem keltek fel, bár nem csoda, ők mindig úgy alszanak, mint a bunda. Én meg forgolódtam az ablak melletti ágyon. Kint még mindig nem akartak elhallgatni, ráadásként pedig még felettünk is rohangáltak. Két óra múlva abba maradt minden zaj, én pedig megkönnyebbülten fordultam az oldalamra. Hiába álmos voltam, valamiért nem akart elnyomni az álom. Lehajoltam az ágyról, majd oda húztam az egyik bőröndömet és kivettem belőle a macit, és az egyik pólót, amit Tae adott. Jobban mondva, amit elcsórtam tőle. Nem vettem fel, csak egyszerűen a párnámra tettem, a plüss állatot pedig magamhoz öleltem. Rápillantottam a telefonom képernyőjére. Negyed négy. Alig maradt pár órám aludni. Mindegy is.
Lehunytam a szemeimet és olyan érzésem volt, mintha Tae mellettem lett volna. Varászlatos módon ez segített az elalvásban.

~Reggel~

Arra ébredtem, hogy valaki beront a szobába, szó szerint.

-Fél órát adok arra, hogy elkészüljetek. Óra indul-hallottam meg Chung-Ho hangját, mire a fejemre húztam a párnát.

-EunJi, már rég ott kéne lennünk, kelj már fel-hallottam közeledni. Lehúzta rólam a takarót, mire résnyire kinyitottam a szemem.

-Hány óra?-kérdeztem rekettes hangon.

-Hét.

-Akkor meg hova siessünk? Azt mondtad kilencre kell menni-néztem rá mérgesen.

-Igen, de ahogy titeket ismerlek biztos, hogy el fogunk késni.

-Nem is miattunk szoktunk késni, mindig te készülsz el az utolsó pillanatban-mutattam rá.

-Én? Soha. Mindig kész vagyok időben.

-Nem igaz.

-De.

-Mondom, hogy nem. Na. Ne vitatkozz velem-álltam fel, majd a bőröndömhöz sétáltam.

-Nők-forgatta szemeit. 

Hi everyone!^^ Itt is lenne a folytatás. Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam a részt, csak gólyatáborban voltam, és volt egyéb dolgom is. A következőt szeretném mondani: holnaptól ugye mindenkinek meg kezdődik a suli, ezáltal nekem is. Kilencedikes leszek és másik suliba megyek. Nem tudom, hogy mennyit kell majd tanulni és hogy milyen az elvárás, ezért az sem tudom, hogy mikor lesz rész. Amint tudom hozom a folytatást. 

Addig is mindenkinek szép napot/hétvégét/hetet kívánok :) 
~Zsuni~