Hajnali négykor keltünk. Viszonylag gyorsan mindenki elkészült. Tegnap már bepakoltunk, így ma már csak a hiányzó cuccokat kellett bedobálnunk. Két bőrönddel, egy sport táskával és a táskámmal álltam az ajtóban készen az indulásra.

-Minek viszed a fél házat?-kérdezte J-Hope, miközben próbált felébredni.

-Mert én két hétig leszek távol.

-Ja tényleg. Vigyázzatok magatokra-ölelt magához, mire elmosolyodtam.

-Ti is. Legyetek jók, meg minden-paskoltam meg a fiú karját, aki úgy tűnt elaludt a nyakamban.

-Köszönjetek el. 10 perc és indulunk-jött be Chung-Ho.

-Egy hét múlva találkozunk-puszilt bele nyakamba Tae.

-Majd írok. Meg hívlak.

-Én is.

-Vigyázz magadra-húzott magához.

-Te is-fúrtam bele arcomat a vállába, majd mélyen beszívtam illatát, amit úgy szeretek. Szerencsére még tegnap kértem tőle két pólót, amin lehet érezni-És ha rá mersz nézni egy másik lányra akkor biztos igaz, hogy megöllek-toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hát az nehéz lesz, mert az A.R.M.Y.-k 90%-a lány.

-Ráadásul csinos lányok. Szóval-fordultam a srácok felé-kérek egy listát a koncertre belépő emberekről. Meg jó lenne tudni, hogy hol laknak. Bár azt én is ki tudom nyomozni-legyintettem.

-Féltékeny vagy?-vigyorgott Yoora.

-Hagyjuk ezt a ki féltékeny kire dolgot.

-De te az vagy-csatlakozott Mi Cha is.

-Én csak elővigyázatos vagyok. Ja és igen. Kérek egy felvételt a koncertről. Tae fókusszal, ha lehet.

-Csakis-bólintott álmosan Suga.

-Amúgy igaza van Eun-nak. Sok lesz ott a csinos lány-gondolkodott el Yoora.

-Ti meg Los Angeles-be mentek. Ott hány helyes pali van?-háborgott Jimin.

-Körülbelül két és fél millió-vágtam rá vigyorogva.

-Nagyszerű-bólintott Jungkook.

-Nekem nem kell egy sem. Akiért az én szívem dobog az itt van-mondta aranyosan Mi Cha Yoongi-ra nézve.

-Ez szép volt-bólintottam "meghatódottan" nézve a két fiatalra, akik heves csókcsatába kezdtek.

-Nekem a bőröndben van a párom-rúgtam bele az egyik csomagba.

-Tae ott van melletted-értetlenkedett Haru.

-Jajj, én a postásról beszéltem-legyintettem, mire Yoora-ból kitört a röhögés, Taetae pedig durcásan elfordult, mire arcon pusziltam.

-Sikerült elköszönni?-dugta be a fejét az ajtón Chung-Ho. Megfordultam, majd átkaroltam Tae nyakát, lábujjhegyre álltam és ajkaimat puha párnáira tapasztottam. Kezei derekamra vándoroltak és erősen magához szorított, ezzel azt sugallva: nem akarlak elengedni. Én sem akartam. Ha lehetett volna valóban belegyömöszöltem volna az egyik táskámba és elvittem volna magammal, hogy aztán végig velem lehessen és egy pillanatig se eresszem el, de nem lehetett. Egy hétig ki kellett bírnunk a fiúk nélkül, akármennyire is fájt. Nagyon hozzánk nőttek és nagyon szerettük egymást. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Hi everyone!^^ Itt is a folytatás, ha tetszett akkor szavazzatok, meg ilyenek. Köszönöm a 14K megtekintést *-* Imádlak titeket ^^ Hamarosan hozom a folytatást. Legyen sép napotok <3 
~Zsuni~