Fél négykor kezdődött a koncert. Kettőig végig próbáltunk a színpadon. Elmagyarázták, mikor melyik kamerába nézhetünk, hova sétálhatunk, mikor tarthatunk szünetet, stb. Minden el gyakoroltunk, amit elő akartunk adni, így biztosan, de idegesen kezdtünk neki a koncertnek. Még mielőtt elkezdtük a próbát, felhívtam anyáékat, hogy kívánjanak sok szerencsét. Sajnos most nem tudtak eljönni, mert apa vissza ment dolgozni, anya pedig egyedül nem szívesen jött volna el, de otthonról nézett minket.

Negyed háromkor kezelésbe vettek minket a sminkesek, a fodrászok, és a stylist-ok. Miután mindennel kész lettek három óra is elmúlt. A fiúk is időben a backstage-be értek, és onnan nézték a fellépést. Minden tökéletesen ment, rengetegen voltak, el sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt, amikor kiléptünk, és sikítozva fogadtak minket az emberek. Mindenki kezében telefon, kamera. A nevünket kiabálták és minden egyes rajongó arcán letörölhetetlen mosoly volt. Nagyon boldog voltam, és büszke voltam magunkra, hogy eddig eljutottunk.

A koncert három órás volt. Nagyon jól éreztük magunkat. A rajongók a koncert után természetesen fotót és aláírást kértek tőlünk, de sajnos csak egy pár embernek sikerült ezzel örömet szereznünk, ugyanis végtelen hosszúságú sor állt. Egy óráig annyi embernek adtunk aláírást és közös fényképet amennyinek csak tudtunk, majd lassan haza felé vettük az irányt. Kilencre értünk haza. Mindenki hulla fáradt volt, én viszont még fel voltam pörögve.

-Fantasztikusak voltatok. Holnap megünnepeljük. Aprópó holnap-kezdte Chung-Ho.

-Interjú?-kérdezte Haru elterülve a földön.

-Igen-bólintott a manager.

-Mindjárt jövök-szaladtam fel az emeltre. A fürdőben felkötöttem a hajamat egy kontyba, majd felvettem egy kényelmesebb cuccot. Hallottam, hogy csengetnek. Nem tudtam, hogy ki az ilyen későn. Amikor kész lettem, kimentem a fürdőből, és lementem a lépcsőn. A fiúk manager-e volt az, de nem volt egyedül. Egy szép, sőt, egy gyönyörű lány állt mellette, két bőrönd társaságában.

-A fiúkat már elég jól ismered. Ők itt a lányok, gondolom, már hallottál róluk. Lányok, ő itt Ni Neul-mutatott be minket egymásnak.

-Ugye nem takarítónő vagy?-kérdezte félve Mikasa, mire a lány elnevette magát.

-Nem, nem vagyok az. Csak látogatóba jöttem. Tae volt barátnője vagyok-mosolygott a csaj, mire mindenki felém fordult. Én a lépcső korlátjának voltam támaszkodva, és onnan figyeltem az eseményeket. Amikor meghallottam, hogy Tae ex csaja, majdnem neki mentem. De elhatároztam, hogy nem akadok ki nagyon. Türelmes leszek, és nem megyek neki. Huh. Próbáltam lazának tűnni.

-Szia-mosolyogtam kedvesen.

-Te biztosan Eun vagy-vigyorgott.

-Igen-bólintottam.

-Nagyon örülök

-Én is-préseltem ki fogaim között.

-Eun Tae barátnője-mondta Sejin.

-Szerencsés vagy. Tae nagyon rendes srác-vigyorgott folyamatosan.

-Aha-bólintottam-érezd magad otthon, maradj ameddig jól esik-próbáltam vidámnak tűnni-szerintem én most megyek aludni, nagyon elfáradtam. Beszélgess nyugodtan a többiekkel. Nem harapnak-kacsintottam a lányra, majd felmentem az emeletre. Megfogtam az edző cuccomat majd a fürdőbe indultam. Tae utánam jött, de nem vártam meg mit mondd, rá csaptam az ajtót.

-Figyelj, én nem tudtam, hogy jönni fog. Tényleg nem-hallottam az ajtó másik oldaláról a hangját.

-Menj, és beszélgess vele-mondtam nyugodt hangon, de az első könnycsepp lassan legördült az arcomon.

-Kérlek engedj be-kopogtatott.

-Menj el-emeltem fel a hangom.

-Eun ne csináld ezt

-Menj le és beszélgess vele. Engem most hagyj-ültem le a hideg kőre. Elment, de még háromszor vissza jött. Ő is, és a lányok is. Majdnem mindenki bekopogott. Haru azt is megkérdezte nem-e vagdosom magam.

Nem tudom mennyit lehettem a fürdőben, de két órát biztosan. Már mindenki elment aludni. Halkan kinyitottam az ajtót, és leosontam a lépcsőn. Dühös voltam, és féltékeny. Nagyon féltékeny. Lementem a pincébe. Még régebben Jimin mutatta ezt a helyet. Azt mondta bármikor lejöhetek ide. Most erre volt szükségem. 14 éves koromban apa megtanított bokszolni. Bekötöttem a kezemet bandázzsal, más néven kéz fáslival. Bemelegítettem, bár így utólag vissza gondolva, erre több időt kellett volna szánni. A boksz zsák ott lógott a pince közepén. Néhol ki volt szakadva a gyakori használat miatt.

Az a lány nagyon csinos. Most újra itt van. Minek? Miért jött ide? Hívta valaki? Én nem, az biztos. Fekete haja lazán omlott vállára, barna szemei igézően ragyogtak. Mindig mosolyog. Szép alakja van, valószínűleg oda is figyel rá. Miközben ezeken gondolkodtam már rég a zsákot püföltem. Dühös voltam, hogy az a lány sokkal jobb mint én. Irigy voltam és féltékeny. Ha jobb, kedvesebb, akkor miért nincs együtt Tae-vel? És ha nincsenek együtt, akkor miért jött most ide? Mit akar?  

Hi everyone!^^ Meg hoztam a következő részt. Hogy tetszett? Írjátok meg véleményeteket kommentben és szavazzatok ;) hamarosan hozom a folytatást 

~Zsuni~