-Ez mi volt?-nézett ránk Mika.

-Jimin-válaszolt idegesen Haru. A következő pillanatban hangos léptekkel jött le az emeletről a fiú.

-Ez meg ki?-tartotta a kezében a lány telefonját.

-Már elmondtam.

-Igen, annyit mondtál, hogy csak egy régi ismerős-hadonászott.

-Igen, mert az is-állt fel Haru-nézd már meg azt a szart-akadt ki teljesen-öt éve volt, hogy utoljára beszéltünk!-kiabált rá a fiúra, amitől Mika-val megijedtünk, mert még nem láttuk ilyennek.

-Igen, és most valamilyen oknál fogva megint írt!-kezdett el ordibálni Jimin is, amitől meg végképp leesett az állunk.

-Kit érdekel?-tárta szét a karját a lány.

-Engem!-vágta rá kapásból Jimin.

-De miért?

-Mert együtt voltatok!

-Igen! De csak voltunk! Itt a hangsúly! Már nem vagyunk! És nem is leszünk, mert én téged szeretlek! De úgy tűnik nem bízol meg bennem!-ordította el magát Haru, majd kirohant a konyhából, miközben kikapta Jimin kezéből a telefont. Feltépte a bejárati ajtót, majd azzal a lendülettel be is csapta maga mögött. Mind e közben szinte mindenki megjelent a konyhában. Kérdőn néztünk Jimin-re aki idegesen a hajába túrt, majd a lány után indult.

-Hagyd-szóltam utána, mire kérdőn hátra fordult.

-Hagyd, hogy lenyugodjon-mondta YooRa.

-Mi történt?-kérdezte Mi Cha, aki Jin-nel jött le az emeletről. Ezek szerint a lány mindvégig az ágyamban volt, a legidősebb pedig próbálta fel költeni.

-Semmi-ment el mellettük Jimin. RapMon és Hopi utána mentek.

-Összevesztek?-tette a szája elé a kezét Jin.

-Úgy néz ki-bólintottam.

-De min?-kérdezte Mi Cha.

-Haru régi barátján, aki most újra felbukkant-vette ki a lényeget az előbbi veszekedésből Mika.

-Jujj-húzta el a száját Mi Cha.

-Hát igen. Most csak annyi kell, hogy mindketten le nyugodjanak, aztán meg majd meg tudják beszélni-vontam vállat.

-Hú de ért hozzá valaki-vigyorgott Jungkook.

-Hát igen, mert...várj, én most rád haragszok-jutott eszembe hirtelen.

-Ne csináld máár-jött oda a kis maknae.

-Ki kér enni?-hagytam figyelmen kívül amit mondott és a többiekhez fordultam.

-Én-hangzott egyszerre a válasz.

-Jó-bólintottam.

-Eun-ugrált folyamatosan előttem Kook.

-Ülj le-toltam finoman arrébb.

-Nem-makacsolta meg magát-addig nem amíg meg nem bocsátasz-fonta keresztbe karjait maga előtt.

-De én nem haragszom-vigyorogtam.

-Akkor?-értetlenkedett.

-Csak hülyéskedtem-vontam vállat röhögve.

-Akkor ezt én is eljátszam majd veled?-kérdezte morcosan.

-Ahogy gondolod. Viszont Namjoon-t még meg akarom tréfálni-dörzsöltem össze ördögien a tenyeremet.

-Segíthetek?-csillant fel a szeme.

-Persze-bólintottam.

-Oké-pacsiztunk le.

Már a reggelit készítettem a többieknek, akik nagy része még mindig azzal volt elfoglalva, hogy csillogóvá varázsolja a házat, amikor valaki átkarolta a derekamat. Elmosolyodtam, és hevesen dobogó szívvel fordultam meg.

-Még ma nem is köszöntem-támasztotta homlokát enyémnek Tae.

-Én sem-túrtam bele selymes hajába. Derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Hmm..hány évig is vártam erre? Olyan négy.

-Hogy hogy te csinálod a kaját?-kérdezte két csók között.

-Nem tudom-vontam vállat.

-Jin mit szólt hozzá?

-Nem tudom-nevettem el magam-meg sem kérdeztem. Amúgy most hol van?-kérdeztem.

-Nem tudom. Azt hiszem Mi Cha vissza feküdt aludni-gondolkodott el vigyorogva.

-Ja, értem-bólintottam röhögve...

Hi everyone! ^^ Ne haragudjatok, hogy több mint egy hónapot kellett várnotok az új részre :c nagyon sajnálom. Különösebb oka nincsen, csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Megpróbálom aktivizálni magam és feltölteni a következő részeket :) ha tetszett amit írtam, akkor ne felejtsetek el szavazni és kommentelni ;)