2.3 A találkozás
-Biztos nem kell egy testőr?-kérdezte Mika.
-A büfés csávó elég fura-állapította meg.
-Nem kell, nagy lány vagyok, tudok magamra vigyázni-nevettem fel.
-Oké. Egy óra múlva tali-kacsintott Haru.
-Ha találkozol JungKook-kal, rögtön hívj fel, és addig ne engedd el amíg oda nem érek-mondta Yoora.
-Rendben. Bár kétlem, hogy összefutunk-vigyorogtam.
-Ki tudja-mosolyodott el.
Megfogtam a cuccomat, amit igazából nem is raktam le, és elindultam.
Még világos volt, de a nap kezdett nyugovóra térni.
Befelé menet a színházba összefutottam az igazgatóval, aki nem értette, hogy miért vagyok még mindig itt, ezért elmagyaráztam neki a helyzetet. Kiderült hogy a színpad üres, így nem kellett arra várnom, hogy a versenyzők mikor végznek.
Felsétáltam a lépcsőn, leraktam a laptopot a földre, összekötöttem a hangfallal, majd max hangerőn beindítottam a BTS I Neeed U számának akkusztikus, lassított változatát. Nem ragaszkodtam az eredeti koreográfiához. Csak táncoltam. Úgy ahogy tudtam. Nem érdekelt semmi és senki. Körülöttem minden üres és csendes volt, csak a zene töltötte be a hatalmas termet.
Hajamat már nem fogta a hajgumi, így eg mozdulattal kirántottam, és ledobtam a laptopom mellé. Lila loboncom, zöld szemembe hullott, de nem is kellett látnom, ahoz, hogy tudjam, mit csinálok.
Amikor vége lett a számnak kifulladva rogytam le a földre.
Beindult a Danger című száma a BTS-nek. Gyorsan felálltam. A csajok nélkül furán nézhettem ki. Senki sem látott, ezért nem érdekelt.
Nagyjából a szám felénél járhattam, amikor egy pillanatra ránéztem az ajtóra, ami kinyílt. Nem hallottam, mert a zene elnyomott minden zajt. Azzal viszont tisztában voltam, hogy nem a lányok azok, mert azt beszéltük meg, hogy egy óráig magamra hagynak, és ők mindig tartják a szavukat. Csak egy kapucnis alak jött be, de arcát nem láttam mivel sötét volt. A leghátsó sorba ült le. Leállítottam a laptopon a zenét, majd a nézőtér felé fordúltam.
-Ki az?-kérdeztem hangosan. Szavaim visszhangoztak a nagy, üres teremben. Választ nem kaptam. Elindultam le a színpadról. A sötét alakhoz egyre közelebb értem, aki felállt és sietős léptekkel kifelé indult. Utána mentem.
-Állj már meg-futottam utána. Ki voltam fulladva, és még futnom is kellett. Nagyon jó.
-Kérlek-szóltam utána, mire megtorpant. Óvatosan közelítettem felé. Utólag belegondolva, nem is lett volna olyan rossz ötlet az a testőr. Legközelebb elhozom Mika-t.
Megfogtam a vállát, és magam felé fordítottam. Azt hittem helyben elájulok, ugyanis Jimin-nel találtam magam szemben...
Hi everyone! ^^ hogy tetszett? Hamarosan jön a folytatás #^_^#
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top