*Yut Lung POV*

Ez már biztos....belészerettem. De ez hogyan következhetett be? Leülök az ágyamra és a fejemet a kezeim közé temetem. Most mégis mit csináljak??
Nem fogok tudni koncentrálni a munkámra így!

Amikor csak meglátom összefut a nyál a számban, az arcom elvörösödik és már fantálziálgatok! Kezdek egyre jobban úgy érezni: nem akarok ártani neki! Pedig ha nem hajtom be rajta a parancsot akkor én szívom meg, és a családom akkor helyettem is behajtaná rajta.

Muszáj lesz minnél hamarabb elfelejtenem őt! Ő az ellenségem és az is marad!

Elhatározásom után kimegyek a szobámból és a ház kijárata felé veszem az irányt. Muszály egy kicsit levegőznöm. Kiérek a házból és leülök a tornácra. Nagy meglepetésemben nem csak egyedül vagyok itt. Ash Lynx is itt van. Furcsán egymásra nézünk.
Gyanakszik rám. Érzem hogy gyanakodik.

- Oh hello! Észre sem vettelek.
- Üdvözletem, Ash! Én csendesen járok.
- Azt látom. Kérdezhetek valamit?
- Igen, persze. - minden kiejtett szavamat csendesen és visszafogodtan ejtem ki. De látom az arcán hogy gyanakodik.

- Hát a kérdésem az lenne......miért beszélsz annyit Shorterral? - hogy vette észre?! Mindíg ügyeltem rá hogy ne lássa meg senki se amikor beszélek vele!

- Oh, nem tudom miről beszélsz...- veszem fel a megszokott, álszent stílusom.

- Esetleg tervezel valamit vele? Vagy már megfenyegetted?

- Miről beszélsz? Én nem lennék képes erre!...- nem tudom átverni.

- És ha megtéplek akkor beszélni fogsz? - megtép? Honnan veszi hogy én voltam? Veszek egy mély levegőt.

- Ha megbocsájtasz- jelentem ki. Már mennék is tovább de Ash odavág a falhoz.

- Nagyon gyanús vagy...rajtad tartom a szemem, hogyha bántani, vagy fenyegetni mered Shortert akkor én magam foglak megölni! Világosan beszéltem?

- I...igen, kérlek eressz el...- elengedi a ruhámat, majd bosszúsan visszasétál a házba.

A rohadék, tudja! Legalább is kezdi sejteni, már majdnem biztos benne hogy miattam van ez az egész. Gyorsan kell cselekednem!

Én is visszavonulok a házba. Sietve keresem Shortert, persze elkerűlve a vadmacskát. De szerencsémre meg is találom hamar. Ott ül a kanapén és tv-t néz. A szemeiből csak úgy áramlik az ijedtség és a szomorúság. Szerencsétlen.

- Shorter....beszélhetnénk? - ő felemeli a fejét, és körbenéz. Majd lehúzza és bizalmasan fűrkészi a tekintetem.

- Miről van szó? - tényleg miről van szó?! Át sem gondoltam hogy mit mondok neki! Már pedig muszáj megsűrgetnem őt.

Már éppen akarnám mondani de eszembe jut mégvalami. Méghozzá úgy hogy már megint érzek valamit a gatyámban. Jézusom, ezt nem hiszem el! Egy perverz vagyok. Jelentem ki magamban. De a merevedésemen tudnék változtatni.

Feleszmélek arra, hogy én voltaképpen bármit megtehetek vele. Ebben benne van az is hogy akár...még kényszeríteni tudom őt hogy....lefeküdjön velem. A pupillám összeszűkül és érzem ahogy az arcom pirosodni kezd.

- Öhh minden rendben van? - kérdezi. Mivel már egy 5 perce nem válaszoltam a kérdésre meg is tudom őt érteni.

- Kövess! - elindulok az ideiglenes szobám felé, Shorter engedelmes kiskutya módjára követ engem.

Be megyünk a szobába. Én duplazárral bezárom az ajtót. Közben egyre jobban elgondolkodom azon hogy mégis mire készülök.

Karbatett kézzel megállok a fiú előtt.
Ő gyanakodva néz rám. Én szenvedélyesen rámosolygok.

- Shorter, fogy az időd.
- Tudom. Most kell megtennem ugye? - kérdezi a fiú már majdnem sírva. Nem akarja kimutatni a gyengeségét és a félelmét, de már biztosan belefásult a dologba. Már lassan 4 napja van megfenyegetve.

- Ahh - fújom ki a levegőt. - gondolom soha nem szeretnéd megtenni azt a szörnyűséget hogy elrabold azt a kis japán fiút. - erre elkezd bólogatni. - De én sem szeretném ezt tőled elvárni, Shorter.

- Tehát nem kényszerítesz rá?!

- Figyelj, itt nem én mozgatom a szálakat, én is áldozat vagyok pont mint te. - erre egy kicsit meghökken  - - Arra akarok kilyukadni hogy megsajnáltalak. Borzasztó dologra kényszerít téged a Lee család, méghozzá arra hogy eláruld a barátaidat.

- Mit akarsz ezzel mondani?
- Segítek rajtad. Persze ez egy üzlet lenne.
- Mi lenne az? - erre nyelek egyet. Hogyha azt mondom neki hogy nem kell elvégeznie a feladatát, akkor magammal tolok ki! A bátyáim megfognak verni, mert nem hajtottam végre a feladatom. De akkor mit mondjak?
Szerencsémre a telefon megszólal. Így nyerek egy kis gondolkodási időt.

- Ezt muszáj felvennem. Háló!
- Na végrehajtottad a parancsot?
- Éppen most intéztem volna, ha nem zavartál volna
- Ohh hogy felvágták a nyelved, drága öcsém.
- De lenne egy kérésem. - erre elhalkulok és kilibbenek a szobából magára hagyva a fiút.

*Shorter POV*

Miről lehet szó? Milyen alkuról? Ezt nem értem. Miért sajnált meg és miért ilyen együtt érző velem? Biztos hogy akar tőlem valamit. De fogalmam sincs róla hogy mit.

- Oké köszönöm, viszhall! - Yut Lung visszajön a szobába és kinyomja a telefont. Bezárja az ajtót de most már 3-szoros zárral, és a ráadás kedvéért még be is reteszeli és eltorlaszolja egy szekrénypolccal. Jézusom mire készül? Meg akar ölni?!

- Elnézésedet kérem, muszály volt felvennem. - közli elégedetten, majd ismét megáll velem szemben és nekitámaszkodik az íróasztalnak.

- Mi lenne az ajánlatod? - kérdezem.
- Az alkum a következő. Haladékot kapsz. De rengeteg. Felőlem el is mehettek ebből a házból, és majd utánna elhozod nekem a japán fiút. Még a menekülést és a visszavonulást is megkockáztathatod. Lehet sikerrel járnál.

Felcsillanak a szemeim. Akár még el is menekülhetünk a Lee család, és Golzineék elől. Eijit nem kéne bántanom, a nővéremet is magammal vihetném, Asht és a többieket nem árulom el. Még meg is beszélhetném velük hogy megfenyegettek! Már ha ez sikerül, de ha sikerül, akkor az rohadt jó lenne.

- Mi..mit kérsz cserébe?! - jelentem ki határozottan. Viszont félek a választól. Még is mit kérhet egy ilyen ajánlatért cserébe?

- Cserébe....hmmm hogy is mondjam...le kell feküdnöd velem.

Na sziasztok! 😁
Íme a 3.-ik része a szerény kis könyvemnek 😳.
Remélem tetszett nektek ez a rész is! Azt is remélem hogy felkeltette az érdeklődéseteket az utolsó mondat is 😜😏😏❤.

UI: bocsika hogy csúszott a rész! 😢