Nem csodálkozok hogy gyűlöl engem.
Én is gyűlölném azt aki sakkban tart.
Shorter után nézek akiből már csak a lila loboncát lehet látni ahogy befordul a folyosón.

*Shorter POV*

Fhúú ez az ember kiidegel. Még bazdmeg sürget is. Nem akarok ártani a barátaimnak pláne nem előbb. - idegesen, feszülten haladok a házban.

Muszály lesz megtennem. Hogyha nem teszem meg minnél előbb akkor az az ember megöli a nővérem! Azt nem élném túl. De hogyha megteszem azzal a barátaimnak ártok. Kezdek már lassan megőrülni a tudattól.

- Hali Shorter!
- Ohh, hali Ash!
- Hová indultál?
- Csak az ágyamba, aludni akarok.
- Jól van menjél, de Shorter!
- Hmm...?
- Hogy vagy? Mostanában nagyon furán viselkedsz. Mi a baj?

Összerezzenek. Tényleg, mostanában nagyon feszült vagyok és nem tudok szinészkedni.

- Hát tudod csak ideges vagyok a sok Dinoval való dolgok miatt.
- Ja hát igen, de nyugi tesó mindent megfogunk oldani együtt.
- Igen együtt megoldunk mindent, köszi Ash. - Ash csak mosolyog és tovább áll.

Bemegyek a szobámban és becsukom az ajtót.

"Együtt". Csak ez jár a fejemben, ez az egy szó. Együtt mindenre képesek vagyunk. Sajnos az "együtt"-ből én kiesek. Én nem lehetek együtt velük!

Idegességemben beleütök a falba. Az öklömről folyik le a vér, és eközben az arcomról a könnyek.
- Én ezt nem bírom tovább! - nem hiszem el, de sírok. Még nem tettem semmit a barátaim ellen de már sírok.

A tudat felemészt. Nem tudom megtenni! Nem bánthatom se Ejit, se Max-et, se Ibe-sant, se Asht, és a nővéremet sem.

Gondolataim közepette ajtónyitódást hallok. Az a szörnyeteg az.
- Szia Shorter. Leülhetek melléd?

Nem válaszolok erre a kérdésre, természetesen leül mellém.

- Mit akarsz?
- Tudod te azt nagyon jól. Mikor teszed meg végre?
- Soha.
- Haha, nagyon aranyos vagy de ez nem így működik.
- Neked fogalmad sincs róla hogy ez milyen nehéz!
- Pontosan tudom......Mint egy kétélű kard. Hogyha megmented a nővéred, a barátaid Dino kezei közé kerülnek.
De ha viszont a barátaidnak segítesz, akkor a nővéred megha-

Nem bírom tovább. Neki dobom a falnak és folytogatni kezdem.

- Kussolj be te szuka! Nagyon jól tudom hogy ez milyen áldozatokkal jár! Hogyha ti nem lennétek ez meg sem történt volna!
- Eh eressz eh... hogy..ha me..g..ölsz..
- Miért akkor mi lesz?!!

Folytogatom egyre nagyobb gyűlölettel. De aztán meglátom a könybelábadt szemeit, és az arcát, ami már sápadtabb mint a fal.
Eleresztem. Úristen. Ha most megöltem volna.....

Yut leesik a földre és köhögni kezd. A fuldoklás után feláll és rámnéz. Mélyen a szemembe. Egy pillanatra meghökkenek. A szeme sem haragot, se dühöt, se félelmet nem sugároz. Csak néz engem az ébenfekete szemeivel. Ilyesztő.

- S...sajnálom. Csak..-
Odalép hozzám és a két kezét az arcomhoz tapasztja, amivel félbe szakít engem.

- Ne sajnáld.

Leereszti a kezeit rólam, majd kisétál az ajtón.

"Ne sajnáld."

Leülök egy székre és gondolkozni kezdek. Nem értem őt. Miért mondta ezt? Mintha.....lehetséges hogy sajnál?

xxxx

Összegörnyedve, nyálas szájjal kelek fel. Elaludtam, egy fa széken. Felállok és rendbe szedem magam. Nem csoda, kezdek belefásulni ebbe az egészbe.

A fürdő felé veszem az irányt. Levetem a ruháimat és végig nézek magamon. Szerencsére nem nagyon szedtem fel felesleges kilókat. De ez már amúgy se érdekelne.

Beállok a kádba és lezuhanyzok. A nedves vizcseppek versenyezve csurognak le a testemre. Olyan jó érzés, már rámfér.

Kiszállok a tus alól és megtörölközök, majd a törölközőt a derekamra kötöm. Miután ezt megtettem valaki benyit sz ajtón, semmi kopogás nélkűl.

*Yut Lung POV*

A tegnapi eset óta kicsit rosszul érzem magam. Nagyon sajnálom őt, szörnyű helyzetbe került. Áhh hol lehet a fésűm? Ja igen! A fürdőben hagytam.

Fásultan kitárom a fürdő ajtaját. Majd megpillantom őt.

- Ah! - csak ennyit tudok kinyögni meghökkenésemre. Meglátom ahogy Shorter félmeztelenül áll. Egyszerűen gyönyörű látvány. Nem sokkal később meg is érzem a gatyámban feszengő tartozékomat, ami már várja a kényeztetést.

- H..hát te? - kérdezi.

- Öh...izé....ne...ne haragudj hogy benyitottam. Nem tudtam hogy....bent vagy. - úristen yut! Szedd össze magad!

- Semmi gond. Öhm...kimenjek?
- De...de hogy is! Csak a hajkefém kell! Áh már látom is hogy hol van.

Megindulok a fésűm felé. Teszek egy pár lépést amelyeket követ egy elcsúszás. Elcsúszok a vízen majd ráesek a szembe állóra.

- Jól vagy?
- Ah, igen pe....- uram atyám! Megpillantom az illető mellkasát közelebbről. Annyira férfias. Jajj ne, beindultam!
A gondolataimból feleszmélve felnézek a férfira, aki értetlenűl néz vissza rám.

- M..már megyek is! Szia! - kirohanok a fürdőből és szerencsétlenségemre megint elvesztem az egyensúlyom.

- Vigyázz!

Shorter elkap, és a hátamnak simul. Mivel trikóban vagyok éppen, érzem ahogy rámsimul az izmos mellkasával. Én vörös arccal riadtan ránézek.

- Mi...mi a gond?
- Semmi! Szia! - meg sem állok a "szobámig". Amint beérek magamra zárom az ajtót és ledőlök az ágyra. Úristen. Ne. Én.....beleszerettem az ellenségembe.

Na sziasztok! 🍌🐟

Nagyon sajnálom hogy eddig nem volt rész! Szívesen tovább írtam volna de még vártam egy kicsit hogy minnél többen elolvassátok az 1.részt. Remélem azért tetszett ez a rész nektek! 😏 Mivel már én nem bírok magammal ezért már ma elkezdem a kövi részt! 💞