Shorter pov
.
Yut megette a reggelit majd behúzott maga mellé az ágyba. Csak élvezzük egymás társaságát. Hiszen már csak egy napom maradt vele lenni, holnap indulunk el, már így is sokat maradtunk.

- Holnap elmész, ugye?

- Muszáj mennem. - válaszolom gondterhelten majd belekortyolok a hideg kólámba.

- Mi lesz velem nélküled...sóhajt fel, de még csak most realizálom hogy ha eltudunk szökni még mielőtt Golzine emberei rajtakapnának, akkor Yut Lungot bántani fogják! Hiszen még ez volt a megállapodásunk Yut Lung-al.

- De tényleg...ha elmegyünk veled mi lesz?! Hiszen nem hajtottad rajtam végre az alkut.

- Alku? - néz rám értetlenül. Na neee nem emlékszik rá?

- Hát tudod amikor először szeretkeztünk azt ajánlottad fel cserébe hogy kapunk haladékot, akár el is szökhetünk és majd később eljuttatom hozzád Eijit.

Ekkor Yut Lung elpirul.
- Jó de az azóta változott! - pironkodik, na igen biztos ciki neki ez a sztori.
- Shorter...te nekem mindennél fontosabb vagy! Az nem érdekel hogy velem mi lesz..-

- ENGEM MEG BASZOTTUL ÉRDEKEL! - kiáltok rá.

- Nem fognak megölni mert a kutyájuk vagyok, akit láncon tartanak és parancs szóra teszem amit mondanak! De nekem a halál megváltás lenne...

- Tudod mit....velünk jösssz! Nem foglak itt hagyni ezeknek a rohadékoknak! Nem tűröm el amit veled tesznek! Túlságosan is megszerettelek...

- Nem mehetek veletek!

- Miért nem?!

- Ha veletek megyek, követni fognak titeket rajtam keresztül!

- Így is, úgy is megfogunk halni, akkor már nem mindegy?!

- Nem Shorter nem mindegy! Ha holnap elindultok akkor nem fognak titeket követni, sőt az lenne a legjobb ha ma indulnátok! Nem tudom mikor jönnek a bátyámék, már egy jó ideje nem beszéltem velük.

- De mikor foglak látni újra? - fakadok ki végül. Nem akarom őt elveszíteni. De azt se akarom hogy emiatt a csapatom bajba kerüljön, hiszen ezért küzdöttem idáig! Már megint ugyan ott tartok. Ez a magatehetetlenség.

- Nem tudom, ha lezárult ez az ügy akkor mindenképpen felkereslek, de addig a menekülésre kell koncentrálnotok. - feleli Yut.

Sokáig nem szólunk egymáshoz. Én nem tudom mit mondhatnék erre, hiszen Yut Lungnak rohadtul igaza van, és nem nagyon akarom beismerni ezt magamnak...

- Szólok a többieknek. - válaszolok és leindulok a lépcsőn Ashez. Hamarosan meg is találom őket. Ash és Max beszélgetnek valamiről, az arcukról le lehet olvasni hogy egy elég komoly dologról van szó aki persze engem is érdekel.

- Áh Shorter de jó hogy itt vagy, be kell avatnunk téged egy két dologba.

- Na mik lennének azok?

- Jessica-t és Michael-t elrabolták azok a férgek...Ash-el muszáj utánnuk mennünk! - idegeskedik Max a történtek után.

- Ez szörnyű...

- Shorter itt tudnál maradni Eiji-vel és Ibe-vel? - kérdezi gondterhelten Ash.

- Ez nyilvánvaló. - válaszolok vissza de utánna Ash a vállaimra teszi kezeit és rámnéz kétségbeesetten.

- Shorter, amint visszatértünk elmegyünk innen. Lehet hogy ez egy csapda, akármi történhet de neked meg kell védened őket! Nem akartam ilyet kérni tőled, de Eiji-t az életed árán is meg kell védened. Kérlek...

Nyelek egyet. Nem tudom hirtelen mit kéne felelnem...
Ma megyünk el innen, tehát amíg Ash és Max elmennek el tudok búcsúzni Yut Lung-tól. Viszont ha netán idejönnének Golzine emberei, akkor az életem árán is meg kell védenem Eijit.

- Értettem, úgy lesz Ash. Akármi is történjék az életemnél is jobban fogok rá vigyázni. - Ennyivel tartozok a legjobb barátomnak. A félelmeimet és a kétségimet magamban tartom, hiszen eddig ez remekül bevált. Nyugalom Shorter, nem lesz semmi baj.

- Köszönöm, barátom. - Ash átölel engem aki síró hanggal ejti ki azt a 2 szót. - Max, menjünk! - intézi szavait Maxhez majd egymásra bólintanak és már indulnak is.

- Shorter, számítok rád, és ezt Eijinek nem kell tudnia. - utolsó szavaival búcsúzik el majd kilépnek az ajtón.

- Jólvan. - válaszolok vissza, de már a falhoz beszélek.

Akármennyire is nyugtatgatom magam, félek. Gyorsan vetek egy imát, hiába nem vagyok vallásos majd felmegyek Yut Lung-hoz aki már vár rám.

- Yut....figyelj. Ma elmegyünk innen.

- Jólvan Shorter, de miért vagy ennyire feszült?

- Ezt honnan veszed?

- Hiszen te remegsz. - veszi észre a már egész lényében megremegő testemet. Amint visszanézek rá ő átölel engem, lágyan és szeretetteljesen. Ez olyan érzéssel tölt el mintha egy kisgyerek az anyukájához bújna. Abban a 2 perc nyugtató ölelésben mindent kizárok a fejemből és megnyugszok. Nem teljesen, csak éppen hogy de jobb ez mint az előbbi állapotom.

Elengedjük egymást de megpillantom hogy Yut Lung sír. Zokog.

- Shorter...annyira sajnálom.

- Yut nyugodj meg, nem lesz semmi-

- Téged szeretlek a világon a legjobban de ezek a szemetek elvesznek téged tőlem!

- Miről beszélsz?! - csak sír és fogalmam sincs hogy mire akar ezzel kilyukadni.
- Yut válaszolj!! Mit értesz ez alatt?! Mondd már! - Kiáltok rá idegesen.

Ekkor meghallok egy robbanást majd mint az őrült rohanok le a lépcsőkön és megpillantom Eijit aki elájultan fekszik a földön, mellette Ibe-sant aki a kanapén ül de nem reagál semmire.
Na és rengeteg katonát.

Hirtelen nem tudok mit mondani és könnyes szemekkel Yut Lungra nézek aki mögöttem áll és csak sír.

- Yut Lung. Azt nem mondd hogy ez a te műved...

- NEM! SHORTER HIGGY NEKEM! EZT A BÁTYÁMÉK SZERVESZTÉK ÍGY ÉN ERRŐL NEM TUDTAM SEMMIT!

- De akkor honnan tudsz erről?!!!

-.... Amíg te lennt volt felhívtak telefonon és közölték hogy hamarosan itt lesznek és ez az egész egy csapda. - válaszolja kisirt hangon. - Már nem tudtam mit tenni, az előbb akartam elmondani neked de aztán jött ez a robbanás! SHORTER ÉN SZERETLEK TÉGED!

Már nem nagyon figyelek Yut Lung szavaira. Nem akartam őt megvádolni ezzel de már belátom hogy nem ő szervezte így a dolgokat. Valóban ő az akit zsinórokon rángattak de ő mégis valamennyire ellenállt de ez ellen ő sem tehet semmit se.

- Yut Lung. Én is szeretlek. - mondom neki az igazat. - És kérlek, bocsáss meg.

Oda rohanok Eijihez és elé állok, majd kezdődik az őrület.

Sziasztok ~💗
Újra itt vagyok a wattpadon! Elég sokáig nem voltam aktív, mint láthatjátok mivel élveztem a nyarat de most elhoztam a legújabb részt! 😄
Ebben a hosszú kihagyásban az is benne van hogy nagyon átgondoltam ennek a sztorinak a jövőjét majd döntésre jutottam. Mivel az Anime végkifejlettje is elég szomorúan zárult, és én mindig az Animék sztorijához alkalmazkodom a fanfiction-ök terén, ezért sajnálattal közlöm veletek de ez sem lesz másképp:c

Én sem akartam szomorú véget ennek a sorinak de ez az Anime is így volt szép ahogy volt. A fanfic is több értelmet nyer így. 🥺 Egy rész még vissza van amit még ezen a nyáron ígérem hogy kiteszek:)

Ui: Valaki jön esetleg nyári conra? 😃
Mivel én kint leszek mindkét nap!😊