*Shorter POV*

- Ki vagy te? És ne gyere azzal a szarsággal hogy Dawson fia vagy!
- Nem hazudok. Ah-
- Sonnyt megfenyegették és képtelen volt hazudni nekem!
- Áh!
- Ki ez a Yut Lung?! Ki vele! E...ez a tetoválás.....a Lee család jele. Ne mondd hogy te vagy Yut Lung?!

.
.
.
Igen. Ő Yut Lung Lee. Megfenyegettek engem is. Hogyha nem engedelmeskedek nekik megölik a nővérem! Mégis mit tegyek? - Ülök az erkélyen és csak ezen kattog az agyam.

Mit tegyek?
- Szia Shorter! - hátranézek de már tudom a hang gazdáját. Eiji az.
- Szia Eiji.
- Mi..mi a baj? Történt valami?
- Nem dehogy is! Csak elgondolkoztam.
- Oh értem. Csak jöttem szólni hogy mindjárt kész van az ebéd, szóval majd jöhetsz enni ha gondolod.
- Jólvan majd jövök.

Lemegyek enni, mindenki az asztalnál ül. A barátaim és egy szörnyeteg. Remegve odalépek az asztalhoz és leülök. Persze próbálom a legjobb formámat hozni.
Mindenki a banana fishről beszél és hogy mi lesz tovább. Néha én is beszállok a beszélgetésbe.

xxxx

Vége van a vacsorának. Kimegyek a konyhából.
- Shorter gyere velem.- a fekete hajú démon hív engem. Muszály vele mennem.

Bemegyünk egy szobába majd ő ránk zárja az ajtót. Én értetlenül nézek rá.
- Mit akarsz?
- Feladatot kapsz! Rabold el azt az Eiji nevű japán kölyköt.
- Csalinak akarod használni Eijit hogy csapdába ejtsd Asht?
- Na tehát minden világos, ennek örülök!
- Te mocsok....- kirántok a zsebemből egy kést és közelebb megyek hozzá.

- Nocsak meg akarsz ölni? Akkor mi lesz a nővéreddel? Nagy bajban lesz hogyha megölsz! Hiszen ő nevelt fel téged miután a szüleid meghaltak, igaz?
- Te rohadt féreg! - leterítem az ágyra, a kést a feje mellé szúrom az ágyba.

- Tiszteltelek titeket! A szüleim mindig azt mondogatták hogy, a Lee családnak köszönhetően élhetünk biztonságban a külföldi országokban.
Soha egyszer sem kételkedtem bennetek amikor hallotam egy rossz hírt rólatok. - szemeimből gyűlnek a könnyek és az ő arcára csöppenek.

De tévedtem! Ti sem különböztök Golzinéktól! Mások vérén élősködő férgek vagytok! Rohadj meg te átkozott kígyó!

*Yut POV*

Shorter kirohan a szobából. Felülök az ágyon és nézek magam elé. A bátyám bízott meg ezzel a feladattal hogy kapjam el Ash Lynx-t. De muszály felhasználnom ezt a szegény srácot. Bevallom kicsit sajnálom őket. De a munkámat el kell végeznem.

xxxx Másnap reggel xxxx

- Jó reggelt Yut Lung Sama!
- Jó reggelt! - kikászálódok az ágyamból, és felöltözök. Nem tudom miért de már este óta csak az a Shorter nevű kínai gyerek jár a fejemben. Nem is értem miért.

Lesétálok a lépcsőn és megpillantom azt akiről már este óta kattog az agyam. Egyszerűen az a mozdulat amikor leterített....- érzem ahogy arcom egyre jobban vörösödik és lent már mereven áll. Mi..mi ez az egész?!

Megrázom a fejem és rácsapok egyet az arcomra.
- Öhh..jól vagy? - kérdezi az "ellenség".
Jézusom ezek látták hogy megütöm magamat és hogy pirulok?! Ez nagyon ciki!

- I..Igen persze! - ezután megint megláttam azt a fiút és elvörösödtem.
Már már fantálziálgatok arról hogy milyen lehet ágybabújni vele és milyen lehet az ő férfias adottságától kielégülnöm.

Mire észbe kapok ő furcsán néz rám hogy miért nyalogatom a szám szélét és hogy miért bámulom őt vörös arccal már egy fél órája. Gyorsan elfordulok és kimegyek a konyhába.

xxxx

- Kész van az ebéd! - közlöm a többiekkel. Kijönnek ebédelni.
Mindenki elkezd enni. Shorter akármennyire is titkolja látszik rajta hogy történt vele valami. Ezt gondolom már a társai is észrevették.

xxxx

Vége lett az ebédnek. A kanapén ülve gondolkozok de nem tehetek róla, bármennyire is próbálkozok mindig bevillan az a mozdulat ahogy az a fiú eldönt az ágyon és felém tornyosul. Annyira furcsa érzés fogott el már akkor is.

Nem bántam volna hogyha magáévá tesz. De nem Yut!! Ő az ellenséged te hülye ribanc! - csak szidni tudom magamat, de közben a szememben könnyek gyűlnek mert tudom hogy ő csak az ellenségem marad.

Szomorúan megyek fel a "szobámba" és kiülök az ekélyre. Mire elmélyülhetnék a gondolataimban megzavar a telefon csörgés.
Ki gondolta volna, a bátyám az.

- Háló Yut!
- Hello Aniki.
- Hogy haladsz?
- Már megvan fenyegetve és hamarosan végre is hajtja a feladatát.
- Szép munka! Hogyha sikerül a meló megjutalmazlak érte, drágám.
- Oké. - válaszolom ridegen.
- Na majd még hívlak.

Gyorsan kinyomom a telefont. Utálom a bátyámat. Folyton csak kihasznál. Én olyan vagyok neki mint egy olcsó kis hím ringyó, és a foglyaként tart engem. Holott az öccse vagyok. De nem csak ezt a bátyámat utálom, hanem az összeset!

Felállok a székből és megkeresem Shortert.
Elindulok a lépcsőn majd meg is pillantom. Éppen Ash-al beszél. Meg várom a folyosónál. Nem kell sokat várnom hiszen hamar befejezik a csevegést, majd a lila lomboncos elindul és a folyosó felé veszi az irányt.

- Shorter volna egy kérdésem hozzád.
- Mondd.
- Elvégezted már a feladatod? - erre a kérdésre ő nagyon ideges lesz és odavág a falhoz.
- Ahh- felnyögök mert nagy erővel lökött és ez a srác nem egy pálcika azokkal a kidolgozott izmokkal.
- Még nem! De meg kell tennem és meg is teszem, te mocskos dög. Kiereszt a karjai közül, majd tovább áll.

Sziasztok! 💕

Köszönöm a kommenteket amiket írtatok hogy érdekel titeket ez a kis sztori. Remélem nem okoztam csalódást és tetszett nektek ez a könyvem is! Folytatás lesz mindenképpen! 😏💞