Sziasztok! Sajnálom, hogy ez a fejezet ilyen sokára jött ráadásul nagy rövid is lett. A következő hosszabb lesz! Remélem azért tetszeni fog!

Mikor leszállt az ajkaimról azonnal felkapott és elindult velem. Nem láttam merre tartunk, de nem is nagyon nézelődtem. Teljes torokból sikítottam. Igaz hogy Pandaként többször is voltam már a város felett, de civilben még soha! Teljesen más a kettő, mert míg Pandaként biztonságban érzem magam addig Gilbertaként csak tériszonyos leszek.

Végül teknős lerakott az Eiffel torony tetején.

- Miért hoztál engem ide? - kérdeztem a zöldruhás hőstől. Ő nem válaszolt csak mellém telepedett és a tájat pásztázta. Úgy döntöttem inkább kivárom, amíg vagy beszélni kezd vagy jönnek megmenteni engem.

Az utóbbi hamarabb jött és meglepve tapasztaltam, hogy nem csak Macska Katica és Alisa jött értem, hanem Teknős is.

- Ha te ott vagy akkor ez ki? - mutattam magam mellé az álteknősre, aki felkelt és a szuperhősökre mutatott.

- Mit tettetek a szerelmemmel? Nem emlékszik rám! - Álteknős hangja mély volt és határozott. Egész kellemesnek találtam volna, ha nem rabolt volna el.

- Miről beszélsz? - kérdezte elfojtott dühvel Teknős. Biztos nem tetszett neki hogy valaki az ő alakjában embereket rabolgat. Valószínűleg én sem repestem volna az örömtől.

Ránéztem mindkét Teknősre majd Pandára és leesett. Nem ismerem fel, ráadásul valószínűleg összekevert valakivel! És ki az egyetlen, akire annyira hasonlítok, hogy a másik Teknős azt higgye, én vagyok?

- Ne már! Ezt nem hiszem el! - Adtam hangot megrökönyödésemnek. - Te az én dédnagyapám vagy! - pattantam fel ültemből. Alisa azonnal mellettem termett és magukhoz vitt. A magam részéről én sokkban voltam a felfedezéstől.

- Fu Meng! Viselkedhetnél! - nézett szúrós szemekkel Dédim a férjére. Mindenki meglepve nézett először Alisára majd Teknősre. A Pandaruhás elődöm szorosan ölelt miközben párját illette pár keresetlen szóval.

- Sajnálom! - lépett végül hozzám Dédpapám. - Összekevertelek Alisával! - hajtotta le a fejét bűnbánóan. Legyőztem azt a kisebb sokkot, ami még mindig megmaradt bennem a felfedezésem után és elfogadtam a bocsánatkérést. Kedvesen Fu-ra mosolyogtam.

Ezután leültünk és elmondta hogyankerült ide. Lényegében ugyan, úgy ahogy Alisa. Miután mindent átbeszéltünk már csak egy probléma volt.

- Hol fogsz aludni? - néztem a nálam két évvel idősebb fiúra.

- Természetesen ott ahol szerelmem! - mondta úgy mintha ez magától értetődő lenne.

- Nálunk nem aludhatsz! Anyáék már Alisa megjelenését is nehezen fogadták! Ha te is beállítanál, kitörne a káosz. Ráadásul te fiú vagy! - közöltem vele a tényállást.

- De hát feleségem van! Nem tennék semmit! - mondta megrökönyödve.

- Nos, lehet, hogy a te idődben ez volt a divat, de nálunk nem! A mi időnkben nem normális tizenévesen megházasodni!

- Hát akkor mi a normális? - emelte fel egy kissé a hangját dédpapám.

- Én tudok valakit, akinél aludhatsz! - szólt közbe teknős ezzel megelőzve egy vitát.

Végül abban maradtunk, hogy a mi teknősünk elviszi magával Alisa teknősét, míg a pandaruhás lány hazavisz engem.

Amint hazaértünk azonnal a szobába vonultunk és miután rákérdeztem elkezdte mesélni hogyan tudta meg hogy elvittek.

- Itthon felejtetted a hajpántodat ezért aggódtam! Az ablakban ülve vártam, hogy vissza érj és mikor meghallottam a hangod azonnal lementem. Pont akkor értem le mikor Fu felkapott téged és elindult a torony irányába. Azonnal utánatok indultam! Macskáék nem sokkal később csatlakoztak hozzám.

Értően hümmögtem egyet majd eltereltem a beszélgetést.

Kérdeztem az ő koráról és ő is kérdezett az én időmről. Miután minden érdekes témát átbeszéltünk Alisa felém fordult és feltette azt a kérdést, amit tudat alatt nagyon vártam.

- Kezdjük el a tanítást?