Az életem sosem hemzsegett drámai fordulatoktól, sem a hirtelen jött, drasztikus változásoktól, de azt azért valahol, a lelkem mélyén mindig is sejtettem, hogy a tökéletesség állapota nem tarthat örökké. Hisz mindenkinek kijár egy csipetnyi boldogság, de az ég nem lehet az évnek mind a háromszázhatvanöt napján derült és napfényes. Az utóbbi időben bőven volt lehetőségem tapasztalni az "élet szép" és hasonló elcsépelt mottók valóságalapját, ám minden egyes nappal úgy éreztem, egyre közelebb kerülök a katasztrófához. Az ismeretlen, váratlan és mindent elsöprő katasztrófához.

És ez a katasztrófa egy teljesen átlagosnak induló februári hétfő estéjén el is érkezett.