* 2 héttel később *

Délután három körül Sierránál gyűltünk össze.

- Azóta nem beszéltél vele?-döbbent le Chris.

- Én próbáltam. Minden nap hívogattam, de nemvette és az SMS-ekre se válaszolt.

- De mégis min vesztetek ennyire össze?-kérdezte századjára Mike.

- Basszus, hogy nektek mindenről tudnotok kell.-fakadtam ki.- Elvetettem a gyereket.

- Mien gyereket? Terhes voltál?-akadt ki Sierra.

- Ja.

- És miért nem mondtad el nekünk?-döbbent le Mike is.

- Chris tudott róla.-vontam meg a vállam.

- De mink? Vagy legalább én? Ennyit jelent neked a barátságunk?-gördült le egy könnycsepp Sierra arcán.

- Az istenit neki! Kurvaszar érzés ez így is, ne nehezítsd már meg még jobban.-kezdtem el sírni én is.- Nash rohadtul berágott rám ez miatt és ha tudom, hogy ez lessz, akkor nem vetetem el azt a gyereket. Már ezerszer megbántam, de nemtudok változtatni rajta.-ordítottam zokogva.

- Jólvan, shh.-nyugtatott Chris.

- Sa..sajnálom!-szipogta Sierra.

Mike eldöntötte, hogy segíteni fog a békülésben.

Mike: Hol vagy elveszve? A kórházas sztori óra nem beszéltünk.

Nash: Kurvára nincs kedvem Toryhoz!!!

Mike: Attól még minket nem kell hanyagolni.!

Nash: Sorry. Összefutunk valamikor?

Mike: A csillámpóninál vagyunk. Gyere át :D

Nash: Tory ott van?

Mike: Nincs. Kerül minket mint te.

Nash: Tíz perc és ott vagyok.

- Tíz perc.-mondta Mike

- Idejön?-kérdezte Sierra.

- Ja, de nem tudja, hogy ő is itt van.-bökött felém.

A csengő hallatán felálltak, és az ajtó felé indultak.

- Sziasztok.-köszönt Nash.

- Majd jövünk.-csapták be az ajtót.

- Szia.-köszöntem félénken.

-  Te mit keresel itt?

- Beszélnünk kell.

- Nem.-indult az ajtó felé. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki.- Becsukták.

- Sajnálom. Nem akartam ezt.

- Mégis megtedted.

- De megbántam.

- És?

- Ne csináld már! Rohadtul nem akartam ezt, de te nem értetted meg, hogy tizennyolc évesen nem akarok gyereket, de tudod mit? Ha tudom, hogy ez lessz, hogy ennyire berágsz rám, akkor nem teszem meg. Csak nem tudtam és ez lett, de igen neked van igazad. Ebben a helyzetben ez a legjobb megoldás. Ez, hogy nem beszélsz velem, hogy nem veszed fel ha hívlak és nem válaszolsz az üzenetekre se.-lerogytam a földre és sírni kezdtem.

- Időre volt szükségem.

- Mondhattad volna.

- Sajnálom..-ült mellém és hátát a falnak támasztotta.- Sajnálom, hogy így viselkedtem.

- És..és most mi lessz?-suttogtam magam elé.

- Megbeszéljük és kibékülünk?

Felé fordultam és megpusziltam az arcát. Heves csókolózásba kezdtünk, majd levegő után kapkodva váltak el ajkaink.

- Már hiányzott a csókod íze.-suttogta fülembe.

- Szeretlek.-adtam egy utolsó puszit arcára, majd felálltam és a fürdőbe indultam. Gyorsan rendbeszedtem magam, majd szóltunk a srácoknak, hogy nyissák ki az ajtót. Háromszor kellett elmondani nekik, hogy kibékültünk mire elhitték.

Senki nem vállalta be, hogy csinál kaját, mivel Nash enyhén mondva válogatós, ezért elmentünk a gyros-osba és ott ettünk.

- Mink léptünk.-mondta Chris és Mike.

- Várjatok jövök én is.-indult utánnuk Sierra is.- Tory nem jössz?

- Visszaköltözik hozzám.-ragadta meg a derekam és közelebb húzott magához.

- Rendben.-ölelt meg a legeslegjobb barátnőm, majd a fiúk után rohant, mert ugye nem várták meg.

A parkon keresztül mentünk haza, így tudtunk beszélgetni.

- Úú..forralt bor. Vegyünk.

- Nem kell nyávogni.-markolt a fenekembe.

- Anyád nyávog.

- Az is szokott.-hagyott ott, majd két gőzölgő pohárral tért vissza.

- Köszi.-vettem el a felém nyújtott poharat.

Hazaérve főztem magamnak teát és leültem tv-t nézni.

- Békülős szex?-csókolta meg nyakamat.

Letettem a poharat az asztalra, majd ölébe ültem.

- Benne vagyok.-mosolyogtam rá.