Lerogytam a földre és sírni kezdtem.

- Mi a baj?-térdelt le mellém.

- Nem..nem tart..ha..tom..meg.-szipogtam.

- Mi? Miért?

- Mert csak tizennyolc vagyok. Azért.

- És?

- Ne legyél már értetlen!-ordítottam rá.

- Én akarom ezt a gyereket.-hagyott ott.

Az ajtócsapódásból ítélve elrohant.
Basszus. Most mi legyen? Nem tarthatom meg, de Nash..

Tory: Rohadt nagy baj van!! Gyere át és siess!!

Chris: Baszdki mi van?

Tory: Majd személyesen. SIESS!!

Tényleg sietett, mert öt perc alatt ideért.

- Mi a baj Tory?-rontott be az ajtón.

- Terhes vagyok.

- Komolyan?

- Aha.

- Nash tudja?

- Igen. Sőtt ő meg is akarja tartani, de én..

- Te viszont nem.-fejezte be a mondatot hejettem.

Pont ezért hívtam őt.

- Most mi legyen?-kérdeztem könnyes szemmel.

- Ezt vele kéne megbeszélned.

- De ezen nincs mit megbeszélni. Eldöntöttem.

- Rendben.-ölelt szorosan magához.

- Figyelj.

- Igen?

- Eljössz velem?

- Nem biztos, hogy ez jó ötlet.

- Könyörgöm.

- Rendben.

- Köszi, de Nashnak ne mond el.

- Nem fogok hazudni a legjobb haveromnak.

- Nem kell hazudnod, csak ne mond el.

- Magamtól nem mondom, de ha rákérdez hazudni se fogok.

- Köszönöm.-öleltem meg.- Majd írok SMS-t, hogy mikor megyünk.

Még beszélgettünk, majd hazament tanulni. Nemsokra rá hazajött Nash is.

- Sajnálom, hogy elrohantam. Beszéljük meg.

- Oké.-ültem le a fotelba.

- Én szeretném ezt a gyereket.

- Én is, de ez még korai.

- Kérlek.

- Inkább máskor beszéljük ezt meg.

- Most.

- Egyenlőre ne mond senkinek. Ok?

- Rendben.

Felöltöztem és elmentem sétálni. Nyolc után értem haza. Nash már aludt. Gyorsan tusoltam, majd lefeküdtem én is.

Reggel korán keltem. Egyszerűen nem tudtam aludni. Nash már indult volna, de észrevette, hogy én leültem tv-t nézni.

- Nem jössz suliba?

- Nem. Nincs kedvem. Inkább elmegyek vásárolni.

- Rendben.

Tory: Tíz perc múlva nálatok vagyok.

Chris: Várlak.

Mikor odaértem már a kapuban állt. Gyorsan megöleltem, majd elindultunk az orvoshoz. Fél kettőig ott voltunk.

- Pihenj sokat!- búcsúzott el.

- Rendben.

Haza siettem, és nekiálltam enni.

Sierra: Átmegyek :)

Tory: ok :3

- Hol vagy?-kiáltotta.

- A konyhában.

- Valami baj van?-sétált oda hozzám.

- Nem miért?

- Mert nem voltál suliban.

- Ja, nem volt kedvem.

Megszédültem, és elestem. Sierra odaugrott és felsegített.

- Jól vagy?

- Persze, semmi bajom.-még ki se mondtam, de már megint elestem.

- Hívom Nasht.-kereste a telefonját.

- Meg ne próbálld!-szóltam rá.

- Mi, miért?

- Mert! Hívd Christ.

- Miért őt?

- Csak hívd fel!

- Basszus, nem veszi.-idegeskedett.

- Próbálld az enyémről.

- Ha nekem nem vette neked se fogja.

- Csak próbálld meg.

- Jó, mindjárt itt van.-ez volt az utolsó amit hallottam, majd elsötétült minden.

Egy kórteremben ébredtem, ágyam mellett Nash ült.

- Tory, végre. Nagyon aggódtam.

- Mi történt?

- Rosszul lettél, elájultál és be kelett hozni.

- Ja.

- Mingyárt szólok egy orvsnak, hogy magadhoz tértél és, hogy a babát is vizsgálja meg.

- Nash ne!-kiáltottam.

- Miért?-értetlenkedett.

- Mert nem kell.

- De kell.-nyitotta ki az ajtót.

- Mondom, hogy ne!

- De miért?

- Mert nincs semmilyen baba. Azért.-ordítottam.

- Hogy mondod?

- Elvetettem,ezért lettem rosszul.

- Mit csináltál?-pillantott rám úgy, mint aki nem hisz a fülének.

- Elvetettem.-ismételtem suttogva.

Nash kirohant az ajtón, majd a srácok jöttek be.

- Nagyon aggódtam.-ölelt meg Sierra.

- A szívbajt hoztad ránk.-ült le a székre Mike.

- Nash miért rohant el?-kérdezte Chris.

- Srácok kimennétek egy percre?-fordultam Mike és Sierra felé.

- Persze.-mondták szinte egyszerre és kimentek.

Chris becsukta az ajtót, majd leült az ágyam széllére.

- Elmondtad neki?

- Muszáj volt, már az orvost akarta hívni. Inkább tőllem tudja meg.-tört ki belőllem a sírás.

Nem mondott semmit. csak megölelt. Kopogtak az ajtón.

- Már bejöhetünk?-dugta be a fejét Sierra.

Bólintottam.

- Figyelj.

- Hm..?

- Alhatok ma nállad?

- Persze, de mi van Nashal? Összevesztetek?

- Mondhatjuk így is.

Mivel behozták pár ruhámat egyenesen Sierrához indultunk. Az út csendesen telt. Mindketten gondolkodtunk. Én Nash reakcióján, Sierra pedig azon, hogy miért vesztünk össze Nashal.

Az ajtón belépve egyenesen a fürdőszobába indultam. Letusoltam és hajat is mostam. A fürdőből kilépve egyenesen az ebédlőbe indultam, ahol már ki volt húzva a kanapé.

- Jó lessz itt, vagy az ágyban szeretnél aludni?

- Jó lessz.-feküdtem le.

- Szeretnél beszélgetni?

- Ha nem haragszol, akkor inkább pihennék.

- Rendben, jóéjszakát.

- Neked is.

Nem tudtam aludni, egész éjjel a történteken gondolkodtam.