Március 24. szombat

Ma van Nyári Viki 17. szülinapja, és még pénteken írta, hogy feljön a nővérével Pestre bulizni, úgyhogy lebeszéltünk egy találkát.
- Vikiii!!! – szaladtam oda hozzá és megöleltem. Egyébként olyan gyorsan darálom a márciusi eseményeket, azt bezzeg le se írtam, hogy egyre jobb az idő. Bár még a judo verseny utáni héten egyszer esett a hó, és előfordulnak hidegebb éjszakák, de azért lehet érezni, hogy tavasz van. Fekete farmerben, és bronz pulcsiban voltam, a barna hajam pedig begöndörítettem.
- Úristen Réka, de dögös vagy. – nevetett fel.
- Ezt pont te mondod? Basszus, hova csorgassam a nyálam? – röhögtem fel. Bézs gatya, fekete hosszúujjú felső és egy hosszított farmerdzseki. Viki pedig még mindig kibaszott gyönyörű. Sötétbarna, szinte fekete haj, kicsit sötétebb bőr, barna szemek, telt ajkak és tökéletes alak. Viki a fiúk álma.
- Szia Réka, rég találkoztunk. – köszönt nekem Viki nővére Veronika.
- Szia! Te jó ég, tényleg.
Amúgy a plázánál találkoztunk, de nem shoppingolni akartunk. Csak beültünk egy mekire, közben pedig rengeteget beszélgettünk.
- Na akkor tényleg... Boldog szülinapot, drága barátnőm. – adtam át az ajándékomat.
- De hülye vagy, mi ez?
- Bontsd ki!
Viki két falat csibeburger között feltépte a sárga csomagolópapírt és kiemelte a csomag tartalmát.
- Ez pálinka?
- Aha, apa adta. Mini üveg. Mert tudom, hogy élsz halsz a piáért.
- Te alkesz majom. – röhögött fel a nővére.
- Meg csoki, ó, köszönöm. És... - találta meg az utolsót, ami egy bekeretezett kép volt. – Na ez... Ez... Baszki, de retardált fejem van.
- Most komolyan, nézz már meg engem! – röhögtem fel.
Nagyon kínos volt látni a kemény hat évvel ezelőtti énemet. A kép ötödik osztályban készült, egy selfie féleség a terem végében, és mindkettőnknek nagyon kislányos feje van.
- Köszönöm, hogy barátnők vagyunk. – ölelt meg Viki. – Insta sztori time!
Csináltunk egy selfiet, próbáltunk ugyanúgy beállni, mint azon a régi képen. Viki lefotózta a képet, megvágta, és fekete-fehérré tette, aztán az új képünkkel együtt kirakta Insta sztoriba. Természetesen megjelölt rajta, hogy én is meg tudjam osztani a történetét. Raktunk ki egy olyan selfiet is, amint Veronika is rajta volt, aztán még egy kis nevetgélés után elhagytuk a meki részt.
- Viki, kérlek. Csak a H&M-be hadd nézzek be. – könyörgött a húgának Veronika, aki egy perccel később már ruhákat nézegetett.
Mi Vikivel leültünk egy padra és néma csöndben néztünk ki a fejünkből. Nem volt miről beszélni. Illetve témák és sztorik voltak, de nem adta magát a helyzet ahhoz, hogy beszélgessünk. Aztán hirtelen megláttam az osztálytársamat, amint kijön a H&M-ből.
- Levi! Szia! – szaladtam oda hozzá. – Gyere, bemutatlak egy volt osztálytársamnak, nagyon jó barátnők vagyunk.
- Hali. – állt fel a padról Viki mosolyogva.
- H... Hali. – mosolyodott el Levi és nyelt egyet. Ohó, zavarban lenne? Ismerem én ezt az arckifejezést. – Lukács Levente, Levi.
- Nyári Viktória, Viki.
- És akkor... Te miskolci vagy?
- Igen, most azért jöttem fel Pestre, mert szülinapom van és bulizunk egyet a nővéremmel.
- Oh, boldog szülinapot. – húzta ki magát Levi.
Viki felkeltette az érdeklődését, a vak is látja. De basszus, akkor mi lesz Eszterrel? Levi és Viki bekövették egymást Instán, aztán Levi tovább ment. Vera ekkor érkezett meg egy szatyorral a kezében.
- Ezeket egyszerűen nem tudtam ott hagyni.
- És hova fogod őket rakni észlény? Amíg táncolunk meg iszunk ellopják.
- Hátööö...
- Nálam elférnek, aztán reggel eljöttök érte. – vetettem fel az ötletet. – Mert gondolom estétől reggelig tartó buli lesz.
- Nem amúgy, max hajnali egyig maradunk, úgy volt, hogy majd mászkálunk a városban, tudod esti hangulat, de lehet elkapnának a rendőrök, minket piás kislányokat. – vihogott fel Viki. – Úgyhogy nagy szívességet kérnénk azzal, ha nálad aludnánk? Tizenegykor indul vissza a vonat, tízkor legkésőbb el is húzunk.
- Dehogy, sőt örülök. Bár anya nem biztos, hogy fog. – nevetgéltem én is. Na tehát... Veronika és Viki elindultak a buli helyszínére, valahol Újpest környékére, én pedig hazagyalogoltam, közöltem anyával a tényeket, félreraktam Vera cuccait és Viki ajándékát is, előre megágyaztam nekik a vendégszobában, és állítottam ébresztőket holnapra, hogy még csak véletlenül se késsék le a vonatot. Most este tíz óra van, tanulgatok és zenét hallgatok, kb három-négy óra múlva megérkezik a Nyári-testvérpár. :D

Viki 5/5*** nagyon hiányzott már!
Levi és Viki 5/? hmmm, hmmm...

Március 25. vasárnap

Húha. Tegnap hajnal egykor max hangerőn megszólalt a telefonomon a Messenger videóhívás, és már ez felrázta az egész házat.
- Itt vagyunk a... Hol a faszba vagyunk? – kérdezett meg Viki valakit.
- Újpest városközpont. – jött a felelet.
- Rendeltünk taxit, bár először nem akart minket elhozni, mert Vera belebüfögött a hívásba. – mondta Viki totál részegen. Ajjaj, mi lesz abból, ha bejut a házba? – Szóval fél óra és ott vagyunk, de azért örülnék, ha tudnám... Blahh. – öklendezett. – Szóval, hogy hova a rákba kell menni pontosan.
- Buda, Farkas Antal utca 11.
- Oké, ezt megírod üzenetben is, mert elfelejtettem? Heheheh. – röhögött. Én is jót röhögtem rajta, elküldtem neki a pontos címet. – Vera baszod! gyere már te nő, megyünk Rékához, mindjárt jön a taxi! Veraaa!!!
És igen, körülbelül fél óra múlva megállt a házunk előtt egy taxi, úgy szaladtam ki a házból szatén köntösben és papucsban. Kifizettem a taxist (nem bámult meg, ááá, egy kicsit sem) aztán bevonszoltam Vikit és Verát a házba. Tudtam, hogy mindenkit felébresztettünk, de azért próbáltam csöndben bevonszolni őket a vendégszobába. Most már tizenegy óra is elmúlt, úton vannak haza Miskolcra, szóval jelentem minden oké. Xddd.

Viki részegen 5/5 olyan vicces :)))
Április 5/4 basszus, mindjárt április! :o