Március 11. vasárnap

A reggeli eseményeket nem részletezném, hamar letudtuk a reggelit apával és elindultunk vissza Pestre. Egész úton zenét hallgattam és megpróbáltam magyart tanulni, de hányingerem lett a folyamatos lefelé nézéstől, úgyhogy ezt inkább feladtam. Otthon kiposztoltam Instára az egyik csoportképet (mindenkit megjelöltem rajta Lacibá', Gabi, Zalán és Dani kivételével) aztán igazából az összeset elküldtem Bálintnak Messengeren és odabiggyesztettem egy „Itthon vagyunk, nálatok mizu?" üzenetet is.

Bálint :P: Zsombor kiesett, Magor nemrég volt és nyert, Szili meg még messze van. 80 kilós vadállat xddd

Te: Xddd, sok sikert nekik!

Aztán megláttam az engedélykéréseim között Babika nénit az árvaházból. Elküldött egy képet a kisfiúról (a szívem megszakad), és lefotózta a lelelteket. Én sem fogtam fel teljesen, hogy mi a baj, de a lényeg az, hogy az árvaháznak minimum 10 millió forintra van szüksége.

Te: Köszönöm szépen, ígérem minden tőlem telhetőt megteszek a kisfiúért.

Azonnal tárcsáztam Kittit.
- Réka szia. Hol voltál te, valami karate versenyen?
- Judo. – javítottam ki. – Kitti, ugye te szeretsz segíteni a szegényeken és a betegeken?
- Ez milyen kérdés? Még jó. Emlékszel, az árvaházat is én szerveztem be.
- Most megint az árvaházról lenne szó. Az egyik kisfiú nagyon beteg, pénzt kell gyűjtenünk. Segítesz?
- Milyen beteg?
- Nem tudom átküldöm, amim van. Szervezhetnénk pénz, vagy kupakgyűjtést.
- Oké, gyere át. Tervezünk plakátokat és hétfőn beszélünk Nádassal is.
- Köszönöm Kitti, azonnal indulok.
Amíg átértem Kittihez, addig ő mindent kiderített a kisfiú daganatos betegségéről, és a legolcsóbb esetben is 6 millió a műtét. Megterveztünk egy posztert a Word és egy speciális fotószerkesztő segítségével, aztán Kitti nyomtatóját használva csináltunk háromszáz daran plakátot.
- Holnap beszélek Nádassal, hogy hadd beszéljek erről a sulirádióban és hogy helyezzünk el az aulában egy kupak és egy pénz gyűjtő dobozt is. Köszönöm, hogy szóltál, innen átveszem a dolgot. Addig sem az „anorexiámra" gondolok.
- De már jobban vagy ugye? – kérdeztem aggódva.
- Persze, újra ötven kiló felett vagyok.
- Akkor jó. – mosolyodtam el.

Vili 5/4 szegénykém! Remélem tudunk rajta segíteni.
Kitti 5/5 csodás ember
Bálint 5/5 délután küldte az eredményeket. Magor harmadik lett, Szili meg első!!! Nagyon durva.

Március 13. kedd

Tegnap Kitti beszélt Nádassal, bemondta a dolgot a sulirádióba, és már van az aulában két doboz. Egy nagyobb a kupakoknak és egy kisebb, bár annál jobban zárolt a pénznek. Otthon is meséltem a dolgot, és a családom minden tagja adott egy-egy tízezrest. Én is csak ennyit tudtam beletenni a dobozba, de elhatároztam, hogy a kupakokat nagyon fogom gyűjteni. Szálkás Réka kupak-radar bekapcsolva. Na jó, xddd.
Na... Kezdem a mesélést a nap egyik fontos részével. A magyar órával.
- Rendben. Ki akar esetleg felelni? – nézett ránk Kovács tanárúr.
- Én. - álltam fel.
- Nocsak. Szándékozol kijavítani a három egyest?
- Igen.
- Tiéd a terep. - mondta vicsorogva. Uhhh.
A felelés sikeres volt, mondjuk annyi kérdést kaptam, mint egy témazáróban. Volt néhány hibám, de úgy összességében jó volt a felelet.
- Jó szívvel megadom a négyest. - mondta fintorogva.
- Én meg jó szívvel köszönöm. - mondtam.
Mihelyst kimondtam, megbántam. A többiek lélegzet visszafojtva várták, hogy mi fog történni. Attól tartok erre senki sem számított: Kovács felnevetett.
A feleletemmel kellőképpen elhúztam az órát (amit a többiek szünetben meg is háláltak rendesen), ezért csak egy kis olvasásra volt időnk. Az is épp elég izzasztó volt. Énekkaron Gitta közölte velem, hogy ma megbeszéljük melyik dalt adom majd elő, a jövő hónapban megrendezésre kerülő megyei énekversenyen. Lili a Titanic főcímdalát ajánlotta, emlékszem, hogy ő tavaly gyönyörűen énekelte. Elolvastam vagy tízzer a dalszöveget, meg hát már hallottam ezerszer (a Varga Irénes verziót is :D), amíg a többiek énekelgettek. Aztán a szakkör után megpróbáltam elénekelni, persze még szöveggel. De borzasztó volt. Nagyon, nagyon rossz volt.
- Csődtömeg vagyok. – guggoltam le a színpad kellős közepén.
- Jaj, dehogy vagy. Csak gyakorolni kell és menni fog. – próbált bíztatni Gitta.
- Nem, ez akkor sem nekem való. Nem az én stílusom. Lilinek olyan jól ment. Kéne keresni valami mást.
- Majd kikérem Pásztor Róbert úr véleményét. – mondta.
Szerencse, hogy kibékültem Csengével, nem tudom milyen lenne így együtt dolgozni az apjával. Na ennyi volt mára.

Magyar 4-es 5/4 ezaz!
My heart will go on 5/3 gyönyörű dal, de nem nekem való :/

Március 17. szombat

Na jó, ma mindenre számítottam csak erre nem... Azta rohadt! :o
De mielőtt még ebbe belekezdek elmondom, hogy állunk Vili-ügyben. A diákok többsége normális és segítőkész, a kupakok és a pénz is napról napra bővül. Na de akkor a lényeget. Épp a Chord Overstreet - Hold On című zenéjét hallgattam, amikor a telefonom azt jelezte, hogy valaki hív Messengeren. Oké. Aztán megláttam, hogy ki. Te jóságos... Kásás Kristóf. Reszkető kézzel fogadtam a hívást, nagyon össze voltam zavarodva. Miért hív? Miért most hív? Miért hív? Ja, ezt már kérdeztem...
- Azt, rohadt élet! Kristóf! – szólaltam meg elképedve és nem tudtam kibírni ezt az abszurd pillanatot nevetés nélkül.
- Réka. Megváltoztál. – fürkészett képernyőn keresztül. Ami azt illeti ő is eléggé megváltozott. Teljesen más az arcformája, és az álla, valamint egy apró bajusz is ott volt az orra alatt.
- Réka! – kapcsolódott be a beszélgetésbe...
- Dóri! Úristen, el sem hiszem! Olyan rég beszéltünk, nem is értem miért nem kerestelek titeket. Hogy megy az egyetem? Összeköltöztetek már?
- Hát, ami azt illeti nagy híreink vannak. – mosolygott Dóri, aki majdnem egy év alatt szintén sokat változott. Kezdve azzal, hogy a hosszú haját levágta és most a válláig ér. De szemüveggel nagyon dögös. – Kristóf két hete megkérte a kezem. – mondta elpirulva és a kamerába mutatta a kezét, hogy meg tudjam csodálni a gyűrűr.
- Jézusom! – sikítottam fel boldogan. – Nahát ez gyönyörű.
- Köszönöm. Te is az vagy egyébként. Barna lett a hajad?
- Igen, neked meg rövidebb?
- Igen, hogy áll?
- Nagyon szuper. – vigyorogtam szüntelenül.
- Mesélj Réka, hogy telnek a balhés napjaid a gimiben? – érdeklődött Kristóf.
- Ne akarjátok tudni. Kétszer olyan durva az idei év, mint a tavalyi. A szerelmi életem pedig reménytelen.
- Baluval van gond? – találta ki Dóri rögtön.
- Igen, bár ti eléggé le vagytok maradva. Majd találkozunk valamikor és elmondok nektek mindent. Persze csak, ha nem baj.
- Dehogy baj, örülök, hogy hallom a hangod. – mondta Kristóf, aztán megpuszilta Dórit. A menyasszonyát! Vááá... :D – De a lényeg... Szeretnénk minél hamarabb összeházasodni, májusra kaptunk időpontot, és szeretnénk meghívni rá.
- Meghívtok az esküvőtökre, ami májusban lesz... - fagytam le teljesen. – Úristen, még jó, hogy elmegyek!
- Sőt, koszorúslány is lehetsz, ha szeretnél.
- Na jó, megsirattok. – nevettem el magam és megtöröltem az arcom.
Több, mint egy órán keresztül beszélgettem Dórival és Kristóffal, nem is értem miért nem kerestem őket, vagy egyáltalán miért nem gondoltam rá, hogy vannak? Hihetetlenül hiányoztak. <3

Kristóf és Dóri 5/5 nagyon hiányoztak, és nagyon megváltoztak. Azt hiszem tényleg felnőttek.
Esküvő 5/5 jaj, de izgatott vagyok! :D
Ruha 5/? vajon milyen ruhát vegyek majd fel? Vagy lesz saját, koszorúslány ruhám?