Március 6. kedd

Huszár idegrendszere felmondta a szolgálatot. Megbolondult és elvonult valami intézetbe. De kajak. Kicsit para ez az egész, de Nádas máris talált egy új tanárt a helyére. Bár ne tette volna...
Csak a szokásos káosz uralkodott a teremben, én a padon ültem és a mögöttem ülő Eszterrel beszélgettem. Dani és Domi a táblát törölgették (Göncz belevésett egy matematikai képletet), Levi odament hozzájuk és rajzolt a táblára egy nagy... Khm. Faszt. Kitti vele ordibált, hogy azonnal törölje le. Vivi szokásához híven aludt, mellette Cancu unta az agyát. Gergő telefonjából üvöltött a Party Girl, Gergő maga pedig a nyitott ablakon keresztül integetett valakinek, aki az udvaron volt. Balu meg Marci tizenhat évesek módjára verekedtek. Tegnap, amikor hamar hazajöttem, kibékültek és megint legjobb barátok lettek, mondván egy csajon nem fognak balhézni. Szuper, Marci cserben hagyott, most „depizhetek" egyedül. Marci tépte Balu haját, aki ezért meghúzta Marci fülét. A földön pedig mindenféle kaja maradékok és alufólia labdák voltak. Ennek a banzájnak az új tanár vetett véget. De még hogy.
- MINDENKI ELHALLGAT!!! Mi ez egy disznóól? Valaki takarítson össze! Például az a feketébe burkolózott hölgyemény, aki úgy gondolja, hogy az én órámon lehet aludni!
- He? - nézett fel Vivi bambán.
- Takarítsd össze a szemetet!
- Mér' én? Nem én voltam. Különben is ki maga?
- Kovács Bertalan vagyok, az új irodalom és nyelvtan tanárotok. - húzta ki magát. - A két fiúcska ne nyúzza egymást! Mi ez, egy óvoda?! Te meg ne kiabálj! - förmedt rá Kittire.
- Maga ne kiabáljon velem! - kiabált rá vissza Kitti. Te jó ég...
- Feleselünk? Feleselünk? Szaktanári.
- Micsodaaa?!
- Tanár úr, ez nem volt jó ötlet. - mondtam.
- Csitt! És szállj le a padról!
- Elnézést. - dünnyögtem, aztán megláttam mi van felírva a táblára. "Kovács tanár úr hülye. Lol."
Kitört belőlem e nevetés.
- Mi olyan vicces?
- Semmi, semmi.
- Gyere ki a táblához! Felelsz!
- Miii??? Miből? - képedtem el.
- Legyen mondjuk... Shakespeare Hamlet.
- És mit csináljak vele? - kérdeztem, miközben leszálltam a padról.
- Mondd el miről szól! Gyerünk! Ti meg menjetek a helyetekre! - nézett a Kurucz ikrekre meg Levire. Aztán megakadt a tekintete a nagy "pöcörő" rajzon és a feliraton. - Hogy merészelitek? Mindhárman kaptok egy szaktanárit. A kiabáló kislány is.
- Nem vagyok kislány, és nem írhat be nekem szaktanárit! - ordította el magát Kitti.
- Kussolj már, aludnék. - dünnyögte Vivi.
- Szedd össze a szemetet!!! - ordította a tanár.
Idegbeteg? Csak egy kicsit. Elég morbid volt ez a pasas, úgy éreztük magunkat, mint a rabok a börtönben. Miután mindenkit helyre parancsolt és elhallgattatott, rám nézett. Ugyanis én még tartoztam neki egy Hamlet feleléssel. A picsába.
- A Hamlet... Nos... Shakespeare írta. - kezdtem.
- Nagyszerű. Műfaja? Műneme? Szerkezete? Szereplők? Meséld el a lényeget!
- Jézusom. - motyogtam. Már akkor tudtam, hogy egyes lesz. - Szereplőknek Claudius király és Hamlet herceg. Műneme izé... Van a líra, epika, dráma... Ez szerintem dráma.
- Lenyűgöző. - gúnyolódott. - Tovább.
- Szóval dráma. Azon belül pedig... Tragédia?
- Kérdezed vagy mondod?
- Mondom. - sziszegtem. - A Hamlet apja meghal. Aztán ott van az anyja is. Meg Claudius. Összeesküvés, gyilkosság, politika... Meg mittom' én az a helyzet, hogy még nem olvastam.
- Megadtam volna egy kettest, de így, hogy még tizedikes létedre nem olvastad a Hamletet... Ülj le, egyes.
- Ó. - szomorodtam el. Pedig szerintem egész sok dolgot mondtam. Huszár már adott volna egy hármast. Ó, Huszár... :(
A felelésem után Kovács tanárúr úgy gondolta, hogy addig íratja velünk az órai vázlatot, amíg le nem rohad a kezünk. Aztán hirtelen abbahagyta. Azt hittük vége, megmenekültünk, de nem. Elkezdett rajzolni valamit a táblára.
- Ezt mi is rajzoljuk? - kérdezte Marci.
- Igen! - szólt a tanárúr és tovább rajzolt. Én gondoltam nem kezdem el addig, amíg nincs meg az egész rajz. A végén még elrontok valamit. Igen ám, de amikor kész lett a rajz, Kovács tanárúr megfogta a szivacsot és letörölte. Mi a szar?
A mellettem lévő Kitti fotografikus memóriával mindent megjegyzett és rajzolt, mint egy őrült. De mindenki más hőbörgött.
- Maradjatok csöndben! Írunk tovább!
- De tanár úr. Rajzolja már vissza, kérem! Senki se tudta lerajzolni. - mondtam.
- Nem érdekel. Ez a gimnázium, nem pedig az általános iskola. És ne húzd ki a gyufát... Hogy is hívnak?
- Ööö... Réka.
- Réka. - vigyorodott el ördögien. Asszem' nem fogok tudni aludni. Ááá. - Pofátlanul viselkedtél velem, beleszólsz az oktatási módszerembe, és még hülye is vagy. Kapsz egy egyest.
Micsoda?! Ez a pasas hülye. Elmebajos!
- Akkor már kettőt, hogy ne legyen egyedül. - vágtam rá unottan. A fiúk felröhögtek, de Kovács tanárúr fogta a kis zsebkönyvét és bele írt valamit. Gyanítom két karót Szálkás Rékának. Bocsánat, hármat. Te jó ég. Ha ezt anya és apa megtudja...
A csengő a megváltást jelentette számunkra. Kár, hogy a szünetben is a teremben maradtunk és írtunk. Bah. Mától fogva az egész osztály utálja a magyart. Meg persze Kovács tanár urat is. Amúgy mára csak ennyit akartam, már megyek is.

Huszár 5/3 merem remélni, hogy nem csak mi voltunk a hibásak abban, hogy beteg lett vagy mi. Szegény amúgy :(

Kovács tanárúr 5/1 utálom, adott három egyest!
Holnap 5/4 Gergő átjön és felveszünk két videót is. Halo – Beyoncé és Uncover – Zara Larsson. Na vajon miért pont ezeket?

Március 9. péntek

Bálint Versenyének 0. napja. Ugye azért 0. mert ma csak utaztunk, meg intézzük a szállást. Vacsora és mérlegelés. Akkor kezdem is.
A sporttáskám volt nálam csupán, meg a kistáskám, abban pedig egy összehajtott DM-es szatyor. A barna hajam egy erős kontyba fogtam, csak szempillaspirál és szájfény volt rajtam. A ruhám kényelmes volt, fekete bőrnadrág és rosegold pulcsi. Amúgy még a csizmát viselem, de a kocsiban levettem. Amúgy egész úton irodalmat és nyelvtant tanultam, azt fundáltam ki, hogy kijavítom a rossz osztályzatokat, mert anya elég pipa lett.
Mivel a verseny Cegléden lesz, Bálinték pedig Miskolcról jönnek, csak a szálláson fogok találkozni velük. Mikor Bálint 16:09-kor üzent, hogy elindultak az egyesületi busszal, rá másfél órára mi is útra keltünk apával.
Nem mondom, jobb lett volna egy wellness hotelben megszállni, de az se volt rossz hely, ahova mi megérkeztünk. Furcsa mód már ott álltak az általam régen látott egyesületi kisbuszok. Én mindig a barna/bronz Nissanban ültem, Bálint is ott állt előtte.
- Baráth Bálint! - kiáltottam el magam mosolyogva. Igazából mindenki felém kapta a fejét nem csak Bálint, viszont ő visszamosolygott rám, odafutott hozzám és megölelt.
- Köszi, hogy eljöttél.
- Hisz megígértem. - suttogtam. Amúgy az egyesület többi tagja (nem volt itt mindenki, Bálinton, az edzőn és a segédedzőn kívül kb kilencen) kérdőn nézett ránk és egymás között sugdolózva próbáltak rájönni, hogy ki vagyok én.
- Ez meg ki?
- De szép.
- Milyen segge van már.
- Bálintnak nem barátnője van?
- Halljátok! Ez nem Réka?
- Mi? Ki? Ő?
- Igen. Szálkás Réka.
- Aztakurva!
- Az meg ki?
- Sziasztok srácok. Igen én vagyok az és szinte mindent hallottam. - mosolyogtam rájuk. Hűha. Nem csak én változtam meg az évek során, hanem mindenki más is.