Március 3. szombat

Ma van egy hete, hogy Vandát elrabolták, és holnap lesz az egy hetes fordulója Baluval. Nem hiszem el. Egész délelőtt sírtam, törit olvastam és csokit ettem. Ja meg persze zenét hallgattam. Amikor meghallottam egy általam szinte istenített számot, abbahagytam a zabálást és bömbölve énekeltem a dalt. Olivia Rodrigo – Driving licence. Már vagy harmadjára énekeltem Oliviával, amikor Bence benyitott, hogy gyönyörű hangom van, de lehetőleg halkabban énekeljek. Nem is gondoltam rá, hogy a családtagjaimra hogyan hat ez az egész. A dühkitörésemen csak az segített, hogy videochateltem Marcival, aki ugyanúgy átéli a fájdalmamat. Elvégre összejöttek az exeink (még mindig nem tudom felfogni). Nekem nehezebb, mert még viszonylag friss volt a szakítás.
- Egész délután sírtam, pirosabb a fejem, mint egy paradicsom. – panaszkodtam Marcinak.
- Ne is mondd. Depis zenék százait hallgatom most a YouTube-on, és megettem egy üveg Nutellát. – mondta.
- Hogy kieresszem a gőzt énekeltem. Téged mi nyugtat meg? Mi tesz téged boldoggá?
- Jelen pillanatban szerintem egy üveg pálinka. – mondta mire felröhögtem.
- Valamit kezdenem kell magammal, nem akarok csődtömegként élni, amíg Balu a hiper-szuper világában éldegél. – mondtam.
- Kíváncsi vagyok ki lesz az új legjobb barátja. Mert én biztos nem. – duzzogott Marci.
- Tudod mi lenne jó? – kérdeztem szipogva.
- Na mi?
- Ha együtt depiznénk egy ideig, aztán segítünk egymásnak felragyogni.
- Legjobb barátok leszünk? Leszel a legjobb barátom? – kérdezte boldogan.
- Fogjuk fel így, igen. – mosolyodtam el. – Képzeld olyan hülye ötletem volt magammal kapcsolatban, hogy mi lenne akkor, ha én videóra venném, ahogy népszerű előadók zenéit éneklem, azokat meg feltenném YouTube-ra.
- Ez kurva jó lenne. Jó hangod van, kedves vagy, vicces és szép, hamar felkapott lennél. Hallod! Én leszek a menedzsered.
- Oké, akkor most egyezzünk meg abban, hogy Balu és Vanda nem kapnak tőlem autogramot. – mondtam visszatartott nevetéssel.
- Se koncertjegyet. – vágta rá Marci. – De viccet félretéve, ezt meg kéne csinálnod. Ha megengeded most átmegyek Gergőhöz, ellopom a spéci kameráját és az állványát, és lehet vele együtt át megyek hozzád és profi beállításokkal felvesszük, ahogy énekelsz egy dalt. – magyarázott teljes beleéléssel. – Melyik volt az a szám, amit most üvöltve énekeltél?
- Driving licence.
- Uh, erős, és aktuális szöveg. – biccentett kínosan. – Akkor, ha Gergő benne van, egy óra múlva ott vagyunk. Nem baj?
- Dehogy, örülök, hogy jöttök. – mosolyodtam el.
Egy óra múlva Marci és Gergő valóban ott voltak nálunk.
- Üdvözletem urak, csak nem udvarolni jöttetek Rékának? Pálinkát adhatok? – köszöntötte őket apa.
- Apaaa! Visszautaztál az időben egy évszázadot vagy mi? – szóltam rá, mire a fiúk elröhögték magukat.
- Egyébként egy jó felest elfogadok, borzasztóan érzem magam. – mondta Marci. Hát nem viccelt. :D
- A pálinka mindig segít. Amikor még Tiszaújvárosban éltünk én magam is készítettem pálinkát. A telken szedtem a birsalmát, a körtét, az almát és a barackot, ott tároltam a cefrét és a falusi barátaimmal megfőztük. Erős ám. – magyarázott apa. Azt hiszem másfél évnyi hallgatás után, most mindent IS el fog mondani a pálinkafőzés folyamatáról. – Most viszont, pesti emberként nem igen tudok pálinkát főzni. Habár most hirtelen megjött a kedvem.
- Felejtsd el Róbert! Az kéne még, hogy egész Buda a birsalma cefrédtől bűzölögjön. – szólt anya a konyhából, mire apa háborogni kezdett, én meg az alkalmat kihasználva felszaladtam a fiúkkal az emeletre.
- Hű, micsoda csajos szoba. – fordult körbe Gergő és letette az elektronikai cuccait az ágyamra. – Melyik szekrény melyik fiókjában tartod az alsóneműket?
- Ugye ezt most nem komolyan kérdezted? – tátottam el a szám, aztán mind a hárman egyszerre nevettünk fel.
- Na akkor. – csapta össze a tenyerét Marci. – Kell egy hely, ahova Réka le tud ülni, tökéletesen látszódik ő is, és a háttér is legyen szép.
- Hát én inkább azt ajánlom, hogy menjünk át a vendégszobába, mert itt mindenhol zsebkendők, csokis papírok és hajcsomók vannak. – tekintettem körül a szobámban. – És nincs kedvem takarítani.
Gergő és Marci átment a vendégszobába (természetesen megmutattam nekik hol van), én pedig alaposan rendbe szedtem magam. Mert ezt eddig nyilván nem sikerült megtenni. A szekrényem rejtett zugában rátaláltam a – még anno – Spanyolországban vásárolt nyári overálomra, és meglepő módon még jó volt rám, szóval azt vettem fel. A sminkelés sokáig tartott, mert a szemeim alatt két sötét táska volt. Táska? Akkor már inkább bőrönd. Nagyon fáradt és kimerült vagyok a sok sírástól és az alig három vagy négy órás alvásoktól. Szóval alapozó, korrektor és púder egyszerre (lehetnék Beauty guru is nem? „Hogyan tedd tönkre a bőröd egyetlen sminkkel"), narancssárga és ezüst színű szemhéjfesték és egy narancs-rózsaszín beütésű szájfény. Meg persze szempillaspirál. Apával összetalálkoztam a (mondjuk így) felső folyosón, egy üveg pálinkát és három feles poharat fogott a kezében.
- Na fiúkák, ez itt körte, de nagyon jó minőségű. Egy-kettő meg se kottyan, de tíz után már padlón vagy. – magyarázta Gergőnek és Marcinak és már készenállt arra, hogy önt nekik, amikor megérkeztem én.
- Apa! Ne itasd le őket.
- Ha az udvarlóid akkor...
- Te jó ég. – forgattam meg a szemem. – Énekelni fogok és felvesszük videóra, úgyhogy kérlek legyetek néma csöndben. Ezt közöld anyával és Bencével is. Gergő YouTube videós, Marcival segítenek a kamera beállításokban és a videószerkesztésben meg a feltöltésben.
- Ó, értem. De azért egy kóstoló csak belefér.
- Apa menj ki! – szóltam rá nevetve. – Akkor, hogy legyen?
- Csini vagy. Balu nem tudja mit vesztett. – mosolygott rám bíztatóan Marci.
- De nyert egy sokkal értékesebb valakit. – motyogtam és az ég felé pislogtam, hogy meggátoljam a sírásomat.
- Szegénykék, mindketten egy cipőben jártok. – nézett ránk Gergő. – Vicces lenne, ha összejönnétek, bosszúból Vanda és Balu miatt.
- Ez hülyeség. – mondtam.
- Miért? Ez egy tök jó ötlet. Mindketten féltékenyek lennének. Legalábbis Balu mindenképp. – elmélkedett Marci.
- Marci, mi jó barátok vagyunk. Még eljátszani se tudnám, hogy a barátnőd vagyok.
- Akkor legjobb barátok? – tárta szét a karját.
- Legjobb barátok. – öleltem meg.
Helyet foglaltam a megfelelő helyen, alig 50 cm választott el a kamerától. Gergő egy mikrofont is hozott nekem. Felraktam a fülest, úgy volt, hogy én telefonról hallgatom, Gergő pedig közben kihangosítva lejátssza a karaoke verziót. Marci pedig odakint őrködött, meg ne zavarjanak minket.
- Mehet az időzítő? 10 másodperced lesz onnantól. – nézett le rám Gergő. Ő állt én meg ültem, amúgy nagyjából egymagasak vagyunk.
- Mindjárt, egy pillanat. – mondtam és vettem egy mély levegőt. Lehunytam a szemem és végig gondoltam miért is csinálom ezt. Szükségem van egy hobbira, és mivel az éneklés az egyetlen, amiben én jó vagyok, érdemes ilyen módon kamatoztatni a tehetségemet. Ja, meg azért is muszáj elénekelni, hogy Balu lássa és a dalszöveg alapján megértse, ez igazából neki szól. – Nem túl közeli így a kamera?
- Nem, nekem is kb ennyi szokott lenni a távolság.
- Oké, akkor... Indulhat.
Gergő elindította a kamera időzítőjét, és készen állt arra, hogy elindítsa a karaokét. Meg persze a mellettem heverő telefont. 5; 4; 3; 2; 1; 0...
- I got my driving license last week
Just like we always talked about
'Cause you were so excited for me
To finally drive up to your house
But tuday I dro...
- Állj, állj! Bocsi, de elcsúszott a hang. – szakított félbe Gergő.
- Semmi baj, vegyük újra. – mondtam. Volt még öt balul sikerült kísérletünk, Marci be is nyitott, hogy mi a hézag, de egyszer végre sikerült tökéletesen egyszerre elindítani a gépen és a telefonon lévő videót.
- And you're probably with that blonde girl
Who always made me doubt
She's so much older than me
She's everything I'm insecure about – énekeltem, és automatikusan Vanda jutott eszembe a szőke lányról. Hihetetlen mennyire illik a jelenlegi helyzetünkhöz ez a dal. Maga a jogosítvány is. Hisz bakker! Egy hónapja Balu még azt ígérgette nekem, hogyha meglesz a jogsija és a kocsija, odavisz, ahova csak szeretne. Nos, ez a dolog elúszott, mindezt Vandával fogja átélni. A gondolattól könnyek szöktek a szemembe, de nem érdekelt, énekeltem tovább. Így egyébként még hitelesebb is.
- And I know we weren't perfect but I've never felt this way for no one
And I just can't imagine how you could be so okay now that I'm gone
Guess you didn't mean what you wrote in that song about me
'Cause you said forever, now I drive alone past your street – énekeltem, és igyekeztem sűrű pislogásokkal eltüntetni a könnyeimet.
- Red lights, stop signs
I still see your face in the white cars, front yards
Can't drive past the places we used to go to
'Cause I still fuckin' love you, babe – énekeltem tovább, tovább és tovább, minden érzésemet beleadtam, és már az sem, érdekelt, hogy elsírtam magam közben. Ennek ellenére is folytattam a mosolygást.
- I know we weren't perfect but I've never felt this way for no one
And I just can't imagine how you could be so okay, now that I'm gone
'Cause you didn't mean what you wrote in that song about me
'Cause you said forever, now I drive alone past your street
Yeah, you said forever, now I drive alone past your street – és itt a végszó. Mosolyogva belenéztem a kamerába és vártam, hogy Gergő leállítsa a felvételt. Nyilván meg lesz vágva egy kicsit a vége.
- Mennyire gáz, hogy elsírtam magam közben? – kérdeztem Gergőt. Őszinte válaszra vártam. Meg is kaptam.
- Semennyire. Lenyűgöző volt, teljesen meghatódtam. – mondta és kinyitotta az ajtót, hogy Marci is be tudjon jönni. De Marci nem állt az ajtó előtt, hanem a lépcsőfordulóban állt és apával iszogatta a pálinkát.
- Ezt nem hiszem el. – nevettem fel és elhoztam onnan Marcit.
- Á, ez geci jó lett. Mindjárt én is sírok. – mondta Marci könnyezve. Berúgott volna a pálinkától? Lehet. :)
Csináltam magunkról egy selfiet (valamennyire eltűntettem a sírás nyomait), fotót a kameraállványról és a mikrofonról, valamint Gergőről, amint a gépemen ügyködött valamit. Létre hozott nekem egy új YouTube csatornát és megvágta egy kicsit a rólam készült videót. Mikor azt mondta tíz perc és posztolhatjuk, én kiraktam Insta storyba azt a három képet, negyedik storynak pedig egy kérdés-válasz matricát. „Naaa, szerintetek mi folyik itt?"
A videó kész lett, Gergő által pedig hivatalosan is felkerült a YouTube-ra. Szálkás Réka – Driving license (Olivia Rodrigo)
- Úristen, köszönöm! El sem hiszem! – sikoltoztam örömömben. Ha továbbra is folytatom az ilyen videókat (sosem fogok unatkozni, hánymillió zene van szerte a világon? :o), az teljesen ki fog húzni a mostani, szánalmas komfortzónámból. Már alig várom, hogy újra ragyogjak!

Marci 5/5 össze kell tartanunk, támogatnunk kell egymást... Mostantól legjobb barátok vagyunk.
Gergő 5/5 hálás vagyok neki a YouTube miatt, sokat tett most értem.
Balu 5/3 hiányzik :(
Driving license 5/5*** I know we weren't perfectbut I've never felt this way for no one
And I just can't imagine how you could be so okay, now that I'm gone
'Cause you didn't mean what you wrote in that song about me
'Cause you said forever, now I drive alone past your street

Haliii... Hoztam nektek egy nagyooon hosszú részt, remélem tetszett. :D