- És ha van egy szellőzőrendszer? – vetette fel az ötletet Martini.
- Ugyan már, ez nem egy akciófilm. Szerintem jobb lenne, ha megvárnánk a rendőröket és a felnőtteket. – bölcselkedett Kitti.
- És ha mi lennénk a rendőrök? – mondta Gergő vigyorogva és elővette a telefonját. – Lejátszunk egy rendőrautó szirénás videót és úgy kopogunk az ajtón, hogy „Haló, itt a rendőrség!".
- Oké, ez bizarr. De ha nekünk egy szellőzőben kell mászkálni, akkor ez a legkevesebb. – mondta Eszter.
- Oké. Tegyük fel sikerül feltartani az EMBERRABLÓKAT – emeltem ki az utolsó szót - Nekünk pedig sikerül kiszabadítani Vandát. A pótlék csapat pedig idekint fedez minket. Most azt kell eldöntenünk, hogy ki melyik csapatban lesz.
- Szerintem legyen úgy, hogy megyek a veszélybe én – kezdte Balázs, és akkor még bátornak és hősiesnek tartottam, amiért képes volt ennyi mindent megtenni Vandáért. Most már mérges vagyok rá emiatt. – Marci, Levi, Roli, Máté és Márton. Réka, Kitti, Eszter és Dorina megy a szellőzőbe, már ha van...
- Van, onnan jöttem. – szólalt meg Martini. – Mentem egy kört a ház körül, eskü nem is para, olyan, mint egy videójáték vagy egy akciófilm. Van egy szellőző féleség simán beférnek oda a csajok, de egy kicsit magasabban van.
- Megoldjuk. – mondtam határozottan, de igazából rettegtem attól, hogy mi lesz velünk.
- Oké, akkor Gergő, Viktor, Sanyi és Ábel marad idekint, ti adjátok majd a szirénát és ha gáz van szóltok a rendőröknek. – folytatta Balu. – Hú bazdmeg, remélem nem halunk meg.
És akkor nem is húzom az időt, mondom mi történt. Dorina bakot tartott Kittinek, Eszternek és nekem, készen álltunk betörni a házba egy szellőzőn keresztül. Gergőék max hangerőn elindítottak egy rendőrautó szirénát (szerencsére attól nem kellett tartanunk, hogy bejön egy reklám, Gergő YouTube prémiumon van), Baluék pedig dörömbölni kezdtek az ajtón és mély hangon azt kiabálták, hogy „Nyissák ki az ajtót, itt a rendőrség!". Miközben a szellőzőben kúsztam, végig futott az agyamon, hogy Martini ismerősei téves információkat szereztek és mi épp egy teljesen ártatlan család lakásába törünk be. De ez az elméletem rögtön kudarcot váltott, amikor a szellőzőből kiérve egy óriási szobába érkeztünk. A szobában pedig három ismeretlen, de nagyjából velünk egykorú lány volt.
- Ti meg kik vagytok? – kérdezte az egyikük félve. Fekete haja, zöld szeme és rémült tekintete volt.
- A barátnőnket elrabolták, őt jöttünk megmenteni. A rendőrök úton vannak, ne aggódjatok. – mondta Kitti.
- Az a szőke lány? Tegnap hozták ide, de vele még nem csináltak semmit csak bezárták egy szobába.
- És veletek mit csináltak? Ugye nem? – kérdezte Eszti és láttam rajta, hogy mindjárt elpityeredik.
- De. Megerőszakoltak minket. – mondta egy barna hajú lány. – Még csak tizenöt éves vagyok. Itt vagyok két hete.
- Jézusom. Nagyon sajnálom. – motyogtam. - Másszatok ki a szellőzőn, egy barátnőnk ott fog rátok várni, lapuljatok meg az erdőben amíg nem jönnek a rendőrök.
- Még nincsenek itt? Szirénát hallottunk. – nézett rám egy magas, szőkésbarna hajú lány. Gyönyörű volt, hihetetlen, hogy mit műveltek vele ezek a vadállatok.
- Azok a kint lévő osztálytársaink voltak. Menjetek!
- És veletek mi lesz? Átveszitek a helyünket? - kérdezte a fekete hajú lány miközben próbált felmászni a szellőzőbe.
- Nem. Mi megmentjük Vandát. Tudjátok hol van?
- Nem tudjuk, de innen amúgy sem tudtok kimenni. Mi már próbáltuk, de nem lehet. Nem is értem a szellőzőre miért nem gondoltunk.
- Nem biztos, hogy ki tudtátok volna nyitni. Meg kellett lazítani a szélét. – magyarázta Kitti és elővett egy hullámcsattot. – Ezzel kinyitom az ajtót.
- Hát sok szerencsét. – mondta a fekete hajú lány aztán a barna hajú lánnyal együtt eltűnt a szellőzőben. De a harmadik lány ott maradt velünk.
- Én miben segíthetek?
- Semmiben, csak menj. De hagyjátok nyitva a szellőzőt. – tettem a vállára a kezem.
- Köszönöm. – mondta könnyes szemmel és ment a lányok után.
- Siker. – vigyorgott Kitti. Sikeresen kinyitotta az ajtót egy hullámcsattal. Mint anno a teremben lévő laptop szekrényt. Úristenem...
Miután kimentünk az ajtón egy hatalmas szobába érkeztünk, ahol igazából semmi nem volt egy polcon és néhány takarítószeren kívül. Khm. Volt még egy ajtó és egy nyílt átjáró egy másik szobába, ahonnan csattanásokat hallottunk, és Levi ordítását is. Te jóságos ég, vajon mit műveltek azok a vadállatok?
- Most mi legyen? Megnézzük ezt a szobát? – mutatott az ajtóra kérdőn Eszter.
- Nézzük. – mondta Kitti, de ez az ajtó is zárva volt. – Nem nyílik.
- Kitti? – hallottuk meg Vanda halk hangját az ajtó túloldaláról.
- Vanda! Itt vagyunk, megmentünk ne félj! – bukott ki belőlem azonnal.
- Réka! Istenem, ti eljöttetek ide értem? Tűnjetek el, titeket is elkapnak.
- Nem, ha a fiúk elverik őket. – mondta Eszter.
- Komolyan azt hittétek, hogy pár taknyos kölyök elbánik velünk? – hallottunk meg egy mély hangot a hátunk mögül. Egy kigyúrt, tetovált pasas állt a nyílt átjárónál. Ajaj.