Vivi elkísért tombolát venni, ő Dénesnek vett ötöt, én meg „próba szerencse" alapon vettem tizet. Volt már olyan általánosban, hogy elköltöttem egy csomó pénzt és csupán egyetlen dolgot nyertem. Egy sárga, csúnya, világítós biciklilakatot. (Szintén megtörtént események alapján. Xd Írói szerk.)
Elraktam a színes cetliket és visszamentem a tesi terembe táncoli meg fénykardozni Levivel, Marcival meg Gergővel. Baluval nem akartam. A rövid beszélgetésünk óta kerüljük egymást.
- Halványkék 15 – mondta Pityka Tünde tanárnő.
- Úristen! – pattantam fel vigyorogva és odaszaladtam a megpakolt asztalhoz.
- Tessék. – adott át a tanárnő egy rózsaszín-zöld színátmenetes, vastag jegyzetfüzetet. Nagyon szép, akár napló is lehetne belőle.
- Sárga 33.
- ENYÉM! – ordította Dávid, aki egy mini sakk készletet kapott.
- Piros 27.
- Ajj, nekem piros 28. – mondta a mellettem ülő Vanda.
- Senki? Hát jó. Piros 29.
- Ezt nem hiszem el! – őrjöngött Vanda, mire vihogva fordultam a papírjaimhoz. Volt még ott kilenc darab.
- Fehér 100-as.
- Itt van. - tápászkodott fel Balu a földről. Egy rikító narancssárga focilabdát kapott.
- Halványrózsaszín 31.
- Nálam van. – mondta egy számomra ismeretlen 9.-es lány. Egy akkora gumilabdát kapott, ami háromszor nagyobb, mint a feje.
- Sárga 70.
- Réka! Ez nem a tiéd? – lökte meg a vállam Kitti.
- Nem hisz... De igen. Nálam van! – rohantam ki ismét. Egy bazinagy szőrös párnát kaptam, ez most jó is volt a fenekem alá, addig se kellett a földön guggolni. Az hiányzik még nekem, hogy megint felfázzak.
Nagyon sok ajándékot sorsoltak ki, de a tíz tombolából én még mindig csak egy jegyzetfüzetet és egy párnát kaptam.
- A három fődíj következik. Előszöris ez a hatalmas világítós földgömb. – mondta Tünde tanárnő és kihúzott egy cetlit a dobozból. – Piros 98.
- Az én vagyok. – mondta egy évfolyamtársunk. Talán Andrásnak hívják, de amúgy nem biztos.
- Gratulálok. A második egy szobában használatos drón. Halványzöld 6.
- Gyáá, ez az enyém. – mondta Marci. Na Marci... Ő aztán nagy profi ebben a tombolában. Összesen tízet vett, és már nyert egy óriás Milkát, egy szilikonos telefon tokot (az nem számít, hogy nem jó a telefonjára, azt mondta felrakja Jófogásra), valami atlaszt, egy uzsonnás dobozt, egy menő pendrive-ot és most ezt a drónt. Hihetetlen.
- És most a legnagyobb nyeremény, egy VR szemüveg.
- Hűűű! – ámultunk el. Szinte biztos voltam benne, hogyha eddig nem nyertem semmit, akkor kizárt, hogy enyém legyen az a szemüveg. Miből lesz a cserebogár...
- Halványrózsaszín 99 – mondta Pityka, mire sikkantottam egyet. – Az enyém. – emeltem fel remegve a rózsaszín papírt, amin ott díszelgett a 99-es szám. 99. Megfordítva 66. Milyen ironikus, hogy pont Star Wars farsangom van.
- Nehogy már! – akadtak ki néhányan.
- Mindened megvan erre ellopod a VR szemüveget is?
- De mi ez már? Bunda!
- Miért mindig ő kap meg mindent?
- Nyugalom gyerekek nyugalom! Ez a szerencsén múlik, és Rékának most szerencséje volt. Gyere érte. – csendesítette el a népet Pityka.
Szinte éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, egyesek meg tudtak volna ölni a tekintetükkel. „Miért mindig ő kap meg mindent?" Ezek a mondatok nagyon rosszul estek. Úgy éreztem magam, mintha megint
6.-os, 7.-es lennék és minden egyes bántó szóra összetörne bennem valami. De nem. Nem mutatom magam gyengének, már talpra tudok állni, és nem félek megvédeni magam.
- Most komolyan mit irigykedtek? Tehetek róla, hogy a tanárnő pont ezt húzta ki? Ha ennyire sír a szátok akkor licitáljatok rá vagy mit bánom én. Szerintetek nekem kell egy ilyen gamer cucc? Az öcsémnek fogom adni, és igenis jó lesz látni, mennyire örül majd neki. Szóval még egy rossz szó és nektek megyek. – emeltem fel a hangom és elvettem a dobozt a történelem tanárnőtől. – Köszönöm szépen.
A tombola után még táncolgattunk egy darabig, de táska nélkül annyi minden volt már nálam, hogy nem bírtam tovább a suliban maradni. Vandával együtt mentem haza, aki azt ecsetelte, hogy holnap találkozik azzal a rejtélyes Flóriánnal.
- Hova mentek, mikor mentek, elkísérjelek?
- A Hősök terén találkozunk holnap délután egykor, max négyig leszek vele, és nem kell elkísérni.
- Szüleid tudják?
- Nem, azt mondtam nekik, hogy nálad leszek. Ugye nem baj? Fedezel majd?
- Persze, de nagyon vigyázz magadra. Nagyon gyanús nekem az a csávó már a kezdetek óta.
- Nyugi, Flóri nagyon aranyos, vicces és izmos, meg helyes is. Marci után hatalmas erőlelépés lesz nekem.
- Te tudod. – húztam el a szám és óvatosan megöleltem őt.
Rossz előérzetem volt a holnappal kapcsolatban. Otthon alig bírtam kinyitni a kaput meg a bejárati ajtót, párnával, csokival, füzettel, két fénykarddal és egy rohadt értékes dobozzal a kezemben.
- Megjötteeem!
- Nem volt semmi verekedés, baleset ilyesmi? – köszöntött anya rögtön.
- Nem, most nagyon jól éreztem magam. A mi osztályunk nyerte a versenyt, én különdíjat is nyertem és tombolán megnyertem a fődíjat.
- Bárcsak az életben lennél majd ilyen sikeres. – sóhajtott fel anya, mire felnevettem. Leraktam a fénykardokat, a füzetet, a csokikat, a tollat és a párnát, elővettem a telefonomat és felemeltem a VR szemüveg dobozát.
- Anya kérlek felvennéd Bence reakcióját? Ez az övé.
- Mi ez?
- VR szemüveg. Tudod, virtuális valóság.
- Jézusom, hány százezerért vetted? – rökönyödött meg anya.
- Mióta vagy ilyen kapzsi? Amúgy ez volt a tombola fődíj.
- Ó, értem.
Anya elindította a videót, amint beléptem Bence szobájába.
- Milyen volt a buli?
- Jó volt, de nézd mit hoztam neked!
- Mi ez? – állt fel a székéből.
- Nyisd ki! - adtam át mosolyogva.
- Naneee!!! Úristen! Ez egy... Olyan izé? Virtuális szemüveg?
- Igen.
- De menő. – emelte ki a dobozból. – Ez kajak az enyém?
- Még szép, én mit csináljak vele? – öleltem meg nevetve. Anya elérzékenyülve nézett minket a kamera mögül, leállította a felvételt és ezt mondta:
- Olyan jó testvérek lettetek. Három éve még majd megöltétek egymást utálatotokban.
- Hát, kezdünk felnőni. – mondta Bence, a kijelentésére anya elsírta magát és kiment a szobából. – Most meg mi baja? Cápa hét van?
- Na! – szóltam rá. Októberben nekem is ezt mondta. – Ezt kitől tanultad?
- Rajmitól, ő meg az apjától hallotta. Tök vicces. Az osztálytársunkat, Jázmint ezzel szekáltuk, mert véres volt a nadrágja.
- Micsoda? Hülye vagy? – csesztem le. – Ezt ne csináld többször. Most azonnal írj annak a Jázminnak, hogy elnézést kérsz.
- Biztos, hogy nem – reagálta le.
- Akkor nincs szemüveg.
- Naaaa, jól van már. – forgatta meg a szemét. – Amúgy az már két hete történt, és Blanka kicsinálna, ha megtudná, hogy más lányoknak írogatok.
- Bence ez egy toxic kapcsolat.
- Lehet. De én nem akarom elengedni Blankát, szeretem őt.
- Ő lóghat a haverjaiddal, de te nem írhatsz egy mondatot egy lánynak. Ez nagyon gáz.
- Tudod Réka, én legalább nem úgy váltogatom a csajokat, mint te a pasikat. – vágta a fejemhez, mire eltátottam a szám. Testvérharc következik...
- Tizenkét évesen nem is kéne, hogy barátnőd legyen! Én ennyi idősen edzésekre jártam, tanultam, Minecraftoztam és veled legóztam!
- Csak irigy vagy rám, amiért én menő vagyok az általános suliban, te meg egy nyomorék voltál. – mondta idegesen és a szájára tapasztotta a kezét. – Jaj, ne haragudj, nem úgy értettem.
- Semmi baj. – szívtam fel magam. – Mi a teljes neve Jázminnak?
- Papp Jázmin. De Réka ne legyél rám mér...
- Jó éjt. – mentem ki a szobájából.