Szeptember 8. csütörtök

Reggel felvettem a fekete-fehér csíkos, vállnál fodros blúzomat, a farmersortommal és a fehér cipőmmel. A hajam felfogtam és a vállamra csaptam a táskámat. Dénes ott állt a suli előtt és amikor meglátott elvigyorodott. Jaj, ne. Mire készül?
- Szia baby. - köszönt.
- Dénes. Mire készülsz?
- Egy jövő heti töri dogára.
- Ez szar poén volt. - néztem rá unottan.
- Nem izgat. - mondta és adott egy szájrapuszit. Én bementem a suliba, ő pedig maradt a kerítésnél. Egy haverját várja.
A terembe érve a szokásos káosz fogadott. Dani és Domi sakkozott (?), Balu és Marci szkanderezett, Eszter felmászott Olivér hátára, Vivi a padra hajtotta a fejét és zenét hallgatott, Kitti idegbeteg módjára csapkodta a padot és a szerelmével kiabált. Levi úgy ráncigálta Gergőt, mint egy babát. Keringőzni próbált vele. Én a legkisebb feltűnést keltve leültem Vivi mellé és kerestem az utolsó osztálytársunkat. Gabika az ajtóban állt és... Semmit nem csinált csak állt. Egyszer csak elkiáltotta magát.
- Jön Göncz! - és hopp. Csend lett. :D
- Jó reggelt gyerekek. - jött be a terembe Göncöl szekér.
- Jó reggelt! - kiabáltuk kórusban.
Csütörtöki órarend : Matek, Francia, Irodalom, Föci, Töri, Fizika. Fizika után, mielőtt még kimehettem volna a teremből, Vivi elkapta a karom.
- Te kajak jársz a tesómmal?
- Én ööö...
- Na! - förmedt rám.
- Aha. Valami olyasmi.
- Remek. Akkor te is jössz jövő hétvégén?
- Hova?
- Aha. Kérdezd Dénest.
- Vivi! Miről beszélsz?
- Majd ő elmondja. Nem olyan nagy cucc, ne rágódj rajta.
- Argh! - morogtam és kimentem a folyosóra a szekrényemhez. Hazafelé menet utolértem Fruzsit és Vandát, beszélgettünk egy jót. Fruzsi, Petrányi Zoli, Vanda és Marci dupla randit szervezett a hétvégén a plázában. Hű. Izginek tűnik.
Otthon tanulgattam egy kicsit, kipakoltam a mosogatógépet (wooow! Nem szokásom), és gondoltam hallgatok egy kis zenét.

Dénes 5/5 szerelmem. ❤
Jövő hétvége 5/? nem értem miről van szó

Szeptember 9. péntek

Reggel anya adott egy csomó pénzt. Hogy miért? Megkértem hogy menjünk már el vásárolni, mert egy csomó ruha kicsi rám (tényleg sokat nőttem a nyáron), de ő nem tud eljönni velem. Aha. Csak nem akar. De én nem szeretek egyedül vásárolni, úgyhogy valakit el kell hívnom magammal.
A suliban Kitti letámadott a szekrényeknél.
- Réka!
- Mi az? Mi az?
- Idén nem lesz szüli napi bulim.
- Mi? - kérdeztem értetlenül. Aztán leesett. Holnap szeptember 10. Azaz Kitti szülinapja. Méghozzá a tizenhatodik. Juuuj!
- Te elfelejtetted?!
- Dehogy! Csak... Megijesztettel így korán reggel.
- Jó jó. De izé. Nem is érdekel miért nincs buli?
- Miért nem lesz buli?
- Na jó elmondom. - vigyorgott. - Levi elvisz Wellnessezni.
- Komoly? Ez de jó. - mosolyogtam rá.
- Ugye? Amilyen idióta néha... Na jó mindig. Ez nagyon cuki tőle. Így tudom, hogy szeret engem.
- De jó. Azért egy üzit majd hagyok. - mondtam. És nem úgy értettem, ahogy ő, vagy bárki más gondolná. Hihi. :)
Francián írtunk egy csomó szót, és szerdán röpdogát fogunk írni belőle. Neee! Angolból már megint írtunk, és természetesen ötös lett. De ez tőlem csak természetes. Középfokú nyelvvizsgával. Amiből lassan lehetne felső fokú is. Na jó nem. Xddd.
Bioszon lerajzoltunk egy macskát meg egy kutyát. Annak a csontjait, beleit meg mittom' én. Irodalmon a kötelező olvasmányokról töltöttünk ki munkafüzetes feladatokat. Rajtam, Kittin, Gabikán, Eszterenn és a Kurucz ikreken kívül senki se értett semmit. Ugye ugye? Xbox helyett olvasni kellett volna a nyáron. Ők kaptak egy leszidást, mi hatan pedig kaptunk egy órai munka ötöst.
Infón harminc percig szöveget szerkesztettünk a Word-ben, utána szabadfoglalkozás volt.
Kicsengőkor mindenki rohant haza. Megkérdeztem Vivit, Kittit, Esztert és Vandát is, de egyikük sem ért rá arra, hogy velem vásároljanak. :(
A lépcsőnél viszont találkoztam Dénessel. Micsoda véletlen.
- Szia. - ölelt meg és nyomott a fejemre egy puszit. - Mit csinálsz ma?
- Vásárolok. De senki nem akar velem jönni.
- Mi az, hogy senki? Én szívesen megyek.
- Akár a melltartós részlegre is?
- Oda a leginkább. - mondta, mire hangosan felnevettem, és adtam neki egy csókot.
Még mindketten hazamentünk és ledobtuk a táskákat, úgy beszéltük meg, hogy a lenti buszmegállónál találkozunk. Én épphogy kifordultam az utcámból, meghallottam egy ismerős hangot. Khm. Nagy Balázs.
- Réka! Össze jöttél Dénessel?
- Honnan veszed?
- Láttam, hogy megcsókolod.
- Mikor?
- A lépcsőnél. Fél órával ezelőtt.
- Aha... Igen.
- Mi igen?
- Összejöttünk.
- Ja, jó. És... Milyen?
- Hát... Jó. - nevettem fel kínosan.
- Örülök. Jobb mint velem?
- Nem tudom.
- Nyugodtan mondd ki, hogy igen.
- Neeem tudom. Csak szerdán jöttünk össze.
- Szerdán?
- Ühüm.
- Nos hát... Sokáig. - mosolygott erőltetetten és elment. Milyen fura. Tavaly ilyenkor még olvadoztam utána, hogy milyen jó pali, jaj, de helyes, jaj, de kedves és vicces... Hát igen. Ő Nagy Balázs. :)
- Meddig tollászkodtál te? - köszöntött mosolyogva Dénes a buszmegállóban. Abban a buszmegállóban, ahol tavaly szeptember 15-én. Balu megcsókolt. Uh.
- Sokáig. Lány vagyok oké? - kérdeztem mosolyogva és megöleltem őt.
A plázában bementünk a New Yorkerbe, a Reservedbe és a H&M-be is. Amit én csak "éjdzs end emmnek" hívok. Éjdzsendem.
Ruhavásárlás után beültünk a KFC-be is. Nem nagyon bírom a csípős ételeket, de a sültkrumpli nagyon finom volt. Plusz ingyenélősködhetek az ital újratöltőnél, úgyhogy dupla móka. Beugrottunk egy ajándékboltba, aztán vettünk fornettit (pizzás, sajtkrémes, csokis-banános), aztán hazamentünk. Dénes hazakísért (most már tudja hol lakom) aztán ő is elindult haza. Otthon bevágtam az új cuccokat a szennyesbe (ki kell őket mosni), átöltöztem pizsibe, ettem egy nagy tál húslevest és bedőltem az ágyba aludni.

Kitti szülinapja 5/4 :)
Új ruhák 5/5 majd holnap leírom a jelenlegi összes ruhámat.
Fornetti 5/5 finooom.