~~~

- Nem nagyon tetszik ez nekem. A legjobb haverom a csajomat átölelve korcsolyázik. - húzta össze a szemét.
- Nekem sem tetszik, hogy egy 10/11-es régi lány ismerősöddel lelépsz és ott hagysz engem a kilátón. Egyedül.
- Bocs, de öt éve nem láttam.
- Nem tetszik, de nem tettem szóvá. És semmi pánik, Marci Vandát szereti.
- Haver! - ámult el Balu. - Miért szereted még mindig?
- Hogyhogy miért? - horkant fel és elengedett. Nem foglalkozva azzal, hogy elestem, belekezdett Vanda dicsőítésébe. - A tejfölszőke haja, a frufruja, a kék szeme, az ajkai, amikkel olyan kellemesen csókol, úgy hiányzik az az érzés, amikor az apró de tökéletes testével hozzám bújik... Kedves, vicces és annyira szeretem!
- Ez olyan romantikus, hogy odafagyok a jéghez. - mondtam és megpróbáltam felállni.
- Na Marci, csússzál tovább. - küldte el a legjobb barátját Balu és felsegített engem a földről. Marci elsuhant, Balu pedig az ölelésébe zárt és adott egy puszit. - Szeretlek. Nem kell féltékenykedned.
- Tudom, de ez magától jön. Lotti még nálam is sokkal szebb.
- Lehet, de ő mindig csak egy barát lesz nekem. Ráadásul Kittinek mesélte, hogy halálosan szerelmes egy 11.es srácba.
- Értem. Ő egyidős velünk?
- Egy évvel fiatalabb, most kilencedikes egy belvárosi gimiben.
- Egyébként hogy lehet az, hogy már öt éve nem láttad? - kérdeztem korcsolyázás közben.
- Hát úgy volt, hogy a szüleivel Sopronba utazik és ott kezdi a negyediket, de két év után visszaköltöztek és én erről nem tudtam. Teljesen... Teljesen elfeledkeztem róla.
- Ó. Hát akkor most újra találkoztatok. Ez aranyos. - mondtam zavartan és húztam egyet a copfomon. Csak azt éreztem, hogy csúszok, haladok előre, és hogy Balu keze már nincs a derekam köré fonva. Egyedül megyek. Én... Korcsolyázok! Egyedül!
- Úristen! - vigyorodtam el és fordultam egyet, hogy lássam Balu reakcióját. Ám ekkor ismét borultam egy hatalmasat. És úgy beütöttem a bal alkarom... Most nézem és ott díszeleg rajta egy gyönyörű zöld folt. Aztán majd kék lesz, lila, sárga... Te jó ég. Egyébként a testem tele van hasonló foltokkal, még a fenekemen is van. Aú!
- De béna vagy. - röhögött ki és felhúzott a földről. Ma már sokadszorra. Már szólasra nyitottam a szám, amikor őrült nagy ordítozást hallottam meg, nem messze tőlünk.
- Áúúúúú!!!
- Ez Gergő. - jelentette ki Balu és engem átkarolva elindult a hang irányába. Tényleg Gergő volt az aki ordított, a jégen szétterülve, a lábát fogva nyüszített. Az agyam reflexszerűen összehasonlította a látottakat a tavalyi tavaszi bulis incidenssel. Amikor Levi ráugrott a lábára vagy micsoda.
- Valaki vigye ki szélre. - mondtam. Balu és Olivér kicipelte a pálya szélére, én meg Levibe kapaszkodva mentem utánuk.
- Na mondd mid fáj. - mondtam neki.
- A lábam. Geci, ha megint eltörik.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Elestem. Nem vagyok a legjobb koris, estem már el ezelőtt is, de most nagyon beütöttem a lábam.
- Értem. De most nem bömbölsz, úgyhogy jó eséllyel csak zúzódás. - mosolyogtam és biztatóan.
- Réka. Azt mondtad még lövésed sincs pályaválasztással kapcsolatban. - szólalt meg Balu. - Nincs kedved orvosira menni?
- Nincs. Amilyen hülye és lusta vagyok néha, fel se vennének egy orvosi egyetemre sem.
- Ajj te. - forgatta meg a szemét. - Szólok az ofőnek, hogy inkább menjünk haza és valaki dobja el Gergőt a kórházba egy röntgenre.
- Ne már! Gyűlölöm a kórházakat. - rázta meg a fejét Gergő.
- Hidd el, nálam nem jobban. - jelentettem ki és ezzel mindenki egyet értett.
Végül csak véget ért a móka, mindenki önállóan haza mehetett, de még csak két óra se volt. Kántor elvitte Gergőt egy kórházba, Levi a legnagyobb spanja ment vele. Balu egyedül hagyott, Kittivel és Lottival (!!!) mentek el mekizni, moziba meg nem is tudom hova. Nem sértődtem meg, á dehogy. Olivérrel és Eszterrel mentem haza és mivel itthon, egyedül unatkoztam volna átmentem hozzájuk és egy kis tanulás után megnéztük a Terminátort a TV-ben és rakás számra posztoltuk ki az Insta képeket és storykat. A korcsolyázásról és a filmezésről is. Szóval ennyi volt a mai nap.

Esések 5/3 volt egy pár, és mindennek megvolt az utóhatása.
Korcsolyázás 5/4 amúgy nagyon jól éreztem magam, és elvileg most már korcsolyázni is tudok. De gyakorlatilag...
Balu 5/5*** szerelmem, örökké!
Lotti 5/4 nagyon szép csaj, de féltékeny vagyok rá.
Fuckboyok 5/1 elegem van belőlük, blah. Mi volt ez a mai nap de most komolyan?!
Gergő 5/3 szegény :(
Olivér és Eszter 5/5 nagyon jó barátok és szomszédok.

Február 8. csütörtök

A suli nem volt olyan érdekes, egy csomót tanulunk, és dogát is írtunk, irodalomból meg fizikából. Na, irodalmon szokás szerint felidegesítettük Huszárt, és szerintem már a töke is tele van velünk.
Viszont suli után átmentem Baluhoz. A házba belépve Beethoven a bernáthegyi kutyus fogadott minket. Két hét alatt jó sokat nőtt.
- Istenem de aranyos. - dögönyöztem meg, aztán jót nevettem, mert szanaszét nyaldosott. Egyszercsak egy kattanást hallottam magam mellől. - Mit csinálsz? - kérdeztem Balut.
- Csináltam egy fotót arról, hogy életem szerelme a kutyámmal játszik. Talán baj? - mosolyodott el. Halkan felnevettem és felálltam (eddig guggoltam), a nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam. Szenvedélyesen visszacsókolt és a derekamnál fogva magához húzott. Szép és romantikus pillanat volt, kár, hogy Beethoven közénk furakodott. Megsimogattuk és felvittük az emeletre. Én a földön ülve játszottam a kutyussal, Balu pedig beüzemelte a gépét.
- Milyen filmet nézzünk? - kérdezte.
- Nem tudom, amit akarsz.
- Én azt akarom, amit te akarsz. - vágta rá.
- Jézusom, miért vagy te ilyen tökéletes? - ámultam el és felálltam a földről. Végül egy kis böngészés után úgy döntöttünk, hogy valami romantikus, mégis eseménydús és izgalmas filmet választunk. Így esett a választásunk az Aladdin filmre, amit ezelőtt még egyikőnk sem látott. Egymás mellett ülve, takarókba tekerve, forró teát iszogatva és popcornt eszegetve néztük a filmet. Istenem de jó volt! Hogy lehet, hogy eddig még sose láttam? Az már csak ráadás volt, hogy Balu egész idő alatt fogta a kezem, én pedig birizgálhattam a haját. Ami barna, dús és egy kicsit göndör hatást kelt. A film után még "romantikáztunk" egy kicsit, meg játszottunk Beethovennel, de utána haza kellett mennem, mert holnapra is tanulni kéne egy kicsit.
Vacsoránál számon kértem anyát, hogy hogy áll a farsangi Ahsoka jelmezem beszerzésével.
- Hát kislányom, egész Magyarországon nincs olyan Ahsoka jelmez, esetleg nagyon kis méretben.
- De... De akkor minek fogok öltözni? - szomorodtam el és abbahagytam a rakott karfiol fogyasztását.
- Ne aggódj, megoldom. Van egy régi jó barátnőm, aki varrónő lett, és saját vállalata van. Mikor megtudtam, hogy hiány van a jelmezből leadtam neki a mintát és meg fogja varrni. Nem lesz olyan hű, de fantasztikus, de legalább kész lesz.
- Nahát, köszönöm. - tért vissza a jókedvem. - Amúgy szombaton elmehetek moziba Baluval? - kérdeztem hirtelen, mert igen, a kutyázás alatt szó esett egy közös mozizásról is.
- Hát persze. - mosolyodott el anya. Igazából ennyi lenne a mai bejegyzés.

Beethoven 5/5 aranyos, valamiért jobban kedvelem, mint Zsömlét.
Balu 5/5*** inkább nem mondok semmit ❤❤❤
Aladdin film 5/5 nagyon jó volt!
Szombat 5/? Akkor én két év után először megyek moziba. Jó lesz. XD.

Február 10. szombat

Mozizás Baluval, éljeeen.
A délelőttöt leginkább tanulással és zene hallgatással töltöttem, egy kicsit gyakoroltam a Move Your Body éneklését a keddi énekkarra.
A film 14:00-kor kezdődik, ma vesszük meg a jegyeket és nasi is kell majd, úgyhogy bőven egy fél órával hamarabb a plázánál kell lennünk (mert ugye ott van a mozi is). Tehát a Wesselényi-Farkas Antal kereszteződésnél találkozunk 12:55-kor.
Én miután gyorsan ettem egy kis fasírtot krumplival "ebédelés" címszó alatt, elkezdtem készülődni. Kényelmes, de elegáns, és ugyanakkor szexi ruha kellet, hisz ez mégis csak egy randi vagy micsoda. Mivel a téli ruhatáram nagyrészt pulcsikból állt, kénytelen voltam anyától segítséget kérni.
- Tudtam! Mondtam én, hogy jól fog még jönni az a zsák ruha!
- Nem, nem! Nem a zsák ruha kell, és nem is azok a förtelmes göncök. Egy csinos és kényelmes felsőre lenne szükségem.
- Hát jó, gyere. Nézzük mink van. - nyitotta ki a szekrényét. Egy folyamatosan ismétlődő "- Nézd ezt! - Felejtsd el!" párbeszéd után végül találtunk egy fehér-tojáshéjszín anyagból készült, vastag felsőt, aminek egy garbóhoz hasonló anyaga van, ráadásul olyan mintha kötött lenne. Kicsit béna leírás, de a lényeg az, hogy beleszerettem abba a plúzba/pulóverbe. Anyának nem kell, ráadásul nem is jó rá, úgyhogy megkaptam. Ezaz!
Szóval az a fehér felső és a fekete bőrnadrág. Mert suliba farmerben járok, a bőrnaci csak külsős programokkor jó. Ilyen volt a korcsolyázás is. A hajamat egyenesre vasaltam, és most tettem fel sminket. Púder, szürkés szemhéjpúder, szempillaspirál és vörös rúzs. Hűha. Egy kis (amúgy sok) parfüm, és a kistáskám amibe mindent bepakoltam. Anya és apa megdicsértek (bár apa megforgatta a szemét a rúzsom láttán) az öcsém meg a szobájában gubbasztott. Egész nap egyébként. Hm. Lehet valami gond van, beszélnem kéne vele.
Felvettem a csizmám meg a kabátom, elköszöntem a szüleimtől és elindultam. Balu még nem volt ott az utca végében, úgyhogy várnom kellett pár percet. Mikor megláttam a közeledő alakját, akaratlanul is rám tört a véget nem érő mosolygás.
- Nagyon csinos vagy. - ámult el és mosolyogva megcsókolt.
- Hihihihi. - vihogtam fel, miután szétváltak ajkaink.
- Mi az? - kérdezte.
- Rúzsos lett a szád. - vigyorodtam el, és gondoltam húzom egy kicsit az agyát... Kezemet az arcára helyeztem és teljesen odahajolva hozzá lassan megnyaltam a száját.
- Ohhho, ezt hagyd abba. - borzongott meg és óvatosan eltolt magától. Mikor elindultunk lefelé a latyakos úton, ő végig lent tartotta a kezét. Hát igen, odalent. Ugyanis nagy valószínűséggel előtörtek a férfi hormonok. Hoppá, ezt nem így akartam.
A buszmegállóban megálltunk és egy ott álló idős néni mondta nekünk, hogy pár perc és ott a busz. Mi meg így gondoltuk minek gyalogoljunk a hidegben, ha mehetünk busszal is. Két jegy vásárlása nem jelent problémát.
Megjött a busz, udvariasan előreengedtük a nénit, aztán mi is felszálltunk. Vettünk jegyeket és leültünk egy kettes helyre.
A plázába beérve egyből melegem lett, nyomták a fűtést ezerrel. A buszozással nyertünk egy kis időt, úgyhogy benéztünk egy könyvesboltba. Egyrészt azért, mert Balu venni akart egy felnőtt, romantikus regényt az anyukája szülinapjára, másrészt pedig azért, mert én is nagy örömmel néztem körül a különböző könyvek között.
Igazából Leiner Laura könyveken kívül nem igen olvasok semmit, mégis elfogott egy érzés hogy ide jöjjek vissza egy kicsit több pénzzel.
Amúgy igen, nyáron olvastam egy csomót, de azok mind kötelezők és ajánlott olvasmányok voltak, leszámítva az Egy kutya négy életét, és Az aranyiránytűt. Végül Bencze Blanka Pulcsiban alszom című könyvét vettem meg, egy anorexiás lányról szól, igazán felkeltette az érdeklődésemet. A könyvesboltos kitérő után végre a mozirészlegre mentünk.
- Ugye te veszed meg a jegyeket? - néztem fel Balura.
- Aham. Miért?
- Csak mert asszem két éve voltam utoljára moziba, alig emlékszem valamire, és még soha életemben nem vettem jegyet.
- Ó. - lepődött meg, aztán elmosolyodott és a kezembe nyomott 4000 Ft-ot. - Akkor most jött el az ideje.
- Mi? Ne! Neee! - estem kétségbe. - Mit kell mondani? Egyeltalán mit nézünk? Mikor is kezdődik? Mit kell mondani?
- Ezt kétszer kérdezted. - nevetett fel.
- Ajj Isteneeem. De most komolyan mit mondjak? Kérek két gyerek jegyet a... - nem tudtam befejezni, mert Balu hangos nevetésben tört ki.
- Mi az? Mit nevetsz?
- Nem gyerek jegy, diák jegy.
- Ó. - húztam el a számát kínosan.
- Nyugi. Cuki vagy, amikor pánikolsz. - ajándékozott meg egy nyakra puszival. Végül kiderült, hogy nem vagyok életképtelen, meg tudtam venni a jegyeket. A kajás stand előtt állt egy hosszú sor (igazából több is, mert három kassza volt), úgyhogy amíg vártunk volt időnk gondolkozni azon, mit veszünk.
- Úúú, hát én popcornt eszek, de a kicsi tuti nem lesz elég, a nagy meg sok lesz, úgyhogy a közepeset választom. De várj, mi van akkor, ha az sem elég? Inkább veszek nagyot. - hadartam izgatottan. - És hogy vegyem? A kóla is legyen nagy? Vagy abból elég a közepes? Vagy ha úgy olcsóbb, hogy mindkettő nagy és menübe vagy ilyesmi, akkor úgy veszem.
- Réka nyugi. - nevetett fel a barátom. - Vegyél nagy popcornt és nagy kólát, ha nem bírod segítek eltűntetni. - ölelt át hátulról.
- Szeretlek. - fúrtam a fejem a vállába, aztán újra a pattogatott kukoricán járt az agyam.
- Ú, te olyan izét kértél? Nachost? - hajoltam Baluhoz a rendelés után.
- Ez tortilla és sajtszósz. - javított ki. - Megkóstolod?
- Ú, ühüm. Csak először találjuk meg a helyünket. Hányás teremben is vagyunk?
- Nálad vannak a jegyek nem?
- Mi? Nálam? - kérdeztem ijedten, mert fogalmam sem volt róla hol vannak a jegyek.

~~~

Wááá, ez egy nagyon hosszú rész, remélem tetszik. 🤗❤️