Február 3. szombat

Az elmúlt hét kész örültek háza volt, kezdve azzal, hogy a fél osztály lebetegedett. Influenza járvány van, és persze ez az iskola többi tanulóját is érintette. Kíra is lebetegedett, aki ugye elég nagy szerepet kapott a darabban (hol Vanda/Júlia dajkája hol egy Montague családtag) és mivel én vagyok a beugró nekem kellett megtanulnim a szövegét. De ez rengeteg volt, nem is bírtam vele. Szerencsére Kíra betegen is eljött, a szerdai műsor pedig hatalmas sikert aratott. A Rómeó, Júlia és a Nutella című darab egy csomó diáknak tetszett, természetesen be fog kerülni a suliújságba is és a Vándor által készített videó is felkerül majd a YouTube-ra.
Tehát az osztályban csak én maradtam meg, Kitti, Vivi, Dani, Domi és Cancu, mi hatan pedig a többiek helyett is tanultunk. Az ikrek nem bírtak négy lánnyal egy légtérben maradni, ezért gyakran átjártak az a-sokhoz, és ők is sokszor átjöttek hozzánk. Így történt, hogy Máté, Roli és Márton (nekem ugye csak Martini) csütörtökön átszöktek hozzánk és egész irodalom órán a terem végi szekrényeknél csücsültek. Persze lebuktak, Huszár pedig agybajt kapott. Mondjuk ez már tök természetes nálunk. Utál minket. Kitti minden nap vitte a leckét Balunak (pedig én akartam!) én pedig Belgrádiéknak. A többieknek pedig elküldtük Messengeren.
Pénteken, azaz tegnap Cancu elhívott magához mert gondja akadt a földrajzzal (vagyis inkább a magyar megnevezésekkel). Én szívesen segítettem neki, ő pedig hálája jeléül adott nekem baklavát. Életemben először ettem, és kijelenthetem, hogy a palacsintánál is jobb. Na jó, nem.
Apa ugye elvitte nagyit azokra a vizsgálatokra és valami hatalmas csúszás lépett fel, az eredmények hétfőn érkeznek. Ajj, de félek.
Talán hétfőn vagy kedden anya közölte a családdal, hogy rájött valamire. A - tőlünk jobbra lévő - szomszédok fiatal koruk ellenére összeházasodtak és a mézesheteket Koreában töltik. Ezúttal is kellemes nászutat kívánok nekik!
A nevük amúgy: András és Bea.
Szóval a mai nap... Balu (aki ugye szintén lebetegedett) már jobban van és úgy döntött, hogy átjön hozzám. Az indoka az volt, hogy régen látott és hiányzom neki. Nos, hát ez kölcsönös.
Számítottam arra, hogy átjön ezért nem otthoni, laza cuccban voltam, hanem vettem a fáradtságot és kicsíptem magam. A mustársárga fodros felsőm és egy fekete, feszülős bőrnadrág (utcára és otthonra egyaránt jó, keresztanyutól kaptam, találta egy szekrényben xd). A barna hajam egy gondos kontyba fogtam, és sminket ugyan nem használtam, de telefújtam magam parfümmel. Mikor csengettek rögtön ajtót nyitottam. Balu - annak ellenére, hogy most gyógyult ki egy betegségből - veszettül jól nézett ki, de ez nála csak természetes. Kedvesen rám mosolygott, átkarolta a derekam és adott egy rövidke csókot. Homlokát az enyémnek döntötte és így szólt: - Szia.
- Szia - suttogtam, és én is adtam neki egy csókot. Csak ez egy kicsit hosszabbra sikeredett. Khm. Khm. Balu ismét köszönt a szüleimnek és Bencének is aki ezúttal rá tudta venni őt egy kis X-boxozásra. Persze előtte nekünk is volt egy kis dolgunk egymással. Bezárkóztunk a szobámba és egy kisebb (vagy inkább nagyobb khm) csókcsata után beszélgetni kezdtünk. Persze én többet beszéltem, mert volt miről. Az a-sokról, a színjátszó előadásról, a miskolci kitérőmről és arról, hogy megkergült a gépem.
- Na mutasd!
- Tessék, nézd! Állandóan felugrik ez az ablak, és elcsúszott a tálca is. Magától! És nézd az ikonokat, azok is nagyobbak. Persze vissza tudom állítani, de ez akkor is fura.
- Azzal nem tudok mit kezdeni, de tele van a géped tarhelye. Frissíteni kell a Google-t is és kell egy tárhely-tisztítás is.
- Jézus, én nem értek a gépekhez. Mármint ilyen magas szinten. Érted mikor apa két éve odajött hozzám, hogy miért fekete a messenger felület tudtam, hogy csak ki kell kapcsolni a sötét-módot. De ezt, amit az előbb mondtál nem értettem.
- Nem is kell. Én imádom a gépeket meg az elektronikai cuccokat, elgondolkodtam már azon, hogy a jövőben ezzel tanulnél tovább.
- Mármint az informatikával?
- Igen. 8.-ban pont leszartam, hogy mi lesz a jövőmmel meg az életemmel, nem volt elképzelésem, ezért írtuk be ugye a Szent István általános szakot. De így, másfél év eltelte után kezdem alkotni a jövő képet.
- De jó neked. Én még semmit se tudok. 8.ban annyit tudtam, hogy angollal szeretnék tovább menni, mondjuk turisztika szakra. Nem vettek fel a Bükki Nyelvi Képző gimibe, se magyar szakra, mert az volt még a másik, amit szerettem. Harmadik volt ugye a Szent István, és az bejött, utána már nem emlékszem mik voltak de konkrét elképzelésem nekem se volt.
- Ne aggódj emiatt. Ráérünk még. - nyugtatott meg azonnal és adott egy puszit. - Megcsinálom a géped, de a biztonság kedvéért tegyünk fel mindent egy pendrive-ra. Ha elrontanám érted, és elvesznének a dolgok.
- Nem ronthatod el infós srác.
- Csitu van angol lány.
- Pendrive kéne? - álltam fel az ágyról. - Itt nincs, a garázsban biztos van az Elektronikus Cuccok dobozban. Sok ott a doboz, egy kihívás lesz megtalálni.
- Nem baj, gyere. - állt fel ő is. A lépcső aljánál megtorpantam.
- Menj előre, mindjárt megyek. Csak iszok valamit, mert. Khm. Száraz a torkom.
Szótlanul bólintott egyet és bement a garázsba. Tényleg kapart a torkom, csak reménykedni tudtam abban, hogy csókolózás közben (olyan fura ezt így leírni, nem tudom miért) nem kaptam el tőle a betegséget. De hiszen már meggyógyult! Öntöttem magamnak forró teát - még jó, hogy van főzve - tettem bele plusz mézet is, úgyhogy jól voltam. Miután megittam Balu után siettem a garázsba. Vigyorgott amikor meglátott.
- Mi az? - kérdeztem érdeklődve.
- Mi az a BALU doboz? - kérdezett vissza. A francba!

~~~

Bocsi, de ezt itt kellett abbahagynom. Muhahahaa. 😈😈😈