~~~

A Szakkör végeztével elköszöntem mindenkitől és kimentem a folyosóra ahol már várt rám Balu és... Kitti. De jó. Bónusz, hogy volt a kezükben süti. Ha jól látom valami csokis kókuszos cucc.
- Sziasztok, mi újság?
- Szia Réka. Hoztam neked sütit, jutalom amiért végre beláttad, hogy az én unokatesóm a te jövőbelid. - tolta oda nekem a tálcát Kitti. Megjegyzése gúnyos volt, mégis őszinte.
- Köszi. Hol a...
- A melegszendvics. Tessék. - adta oda a szenyámat az én jövőbelim.
- Köszönöm szépen. Kértek belőle? Nagyon jól néz ki.
- Nem kérek köszönöm. - csóválta meg a fejét Kitti. Balu viszont visszavette a szendvicsemet és letépett belőle egy kisebb darabot. Mondjuk az olvadt sajttal meggyűlt a baja, de végül sikerrel járt. Kitti amúgy végig jött velünk. Még jó.
- Mi újság veled meg Olivérrel? - kérdeztem tőle a melegszendvics evés közben.
- Jól vagyunk, köszönöm kérdésed. Sokkal normálisabb és kedvesebb, mint Levente volt. És ahogy csókol...
- Lemaradjak vagy előre menjek? - kérdezte unottan Balu, mire mi lányosan összenevettünk. Kitti levált tőlünk mi pedig befordultunk a Mikszáth utcába. Találkoztunk Fruzsival, aki a Spar-ba ment cukorért és tejfölért. Mikor átléptünk a Nagy ház küszöbét - én kicsit ódzkodva ajltori eset miatt - letámadott minket egy kiskutya. Na neee! Ránézésre egy bernáthegyi, de még nagyon pöttöm. Hehe. Majd mégnő. Kétszer akkorára mint én.
- Ugye nem harap?
- Fura, hogy ez az első kérdésed. Amúgy most mindent harapgál, úgyhogy óvatosan simogasd.
- Oké. Második kérdés. Mi a neve?
- Beethoven. - vigyorgott.
- Akkor a harmadik kérdés kilőve. Beethoven egy fiú, bernáthegyi kutya aki... És most jön a negyedik és egyben utolsó kérdés. - mondtam és leguggoltam, hogy óvatosan megsimogassam a kutyus fejét - Mióta van meg?
- Mikor nálatok jártam és Kifli rám ugrott, tudtam hogy nekem kell egy háziállat, ráadásul egy kutya. Kértem karácsonyra anyáéktól és múlt héten kaptam meg. - magyarázta.
- Ez így mind szép és jó, de a mi kutyusunkat Zsömlének hívják.
- Ó. Na mindegy. - nevetett fel és felemelte Beethovent. - Amúgy hogy mindenképp elkerüljem az ötös kérdést, azért lett Beethoven, mint a filmben, mert nem tudtam neki mást kitalálni. Lehetett volna Buldózer vagy Terminátor, de végül ez lett a neve.
- Hihetetlen vagy. - nevettem fel én is. A kutyust (Beethoven-t) odébb raktuk, mi pedig felmentünk az emeletre, azon belül pedig nem nehéz kitalálni, hogy Balu szobájába. Azt hittem, hogy majd beszélgetünk vagy filmezünk vagy ilyesmi, de Balu megragadta a csípőm és szenvedélyesen megcsókolt. Természetesen visszacsókoltam, de arra nem számítottam, hogy ledönt az ágyra. Felém tornyosult és már adta volna a következő csókot, ám én hirtelen felsikítottam és bekönnyeztem. A felismerés rögtön belém hatolt, Dénes ugyanezt csinálta szilveszterkor, és igaz, hogy durvább volt, de ez akkor is borzasztó érintett. Bepánikoltam a helyzettől és azt hiszem egy pánikroham féleség jött rám.
- Mi az? Mi a baj? - riadt meg Balu. Nem válaszoltam. Kimásztam alóla, lementem a földre és a hátamat az ágynak döntve összekuporodtam. Próbáltam elfojtani a könnyeimet, amik az emlékek miatt jöttek rám. - Hallod Réka, mit csináltam?
- Ugyanazt, amit Dénes. - suttogtam.
- Nem akartam, ne haragudj! Én barom nem figyeltem rád, csak magamra. Mindennél jobban meg akartalak csókolni.
- Semmi baj. - mosolyogtam és megfogtam a kezét. - De jobb lesz, ha most hazamegyek.
- Ezt elszúrtam ne haragudj.
- Nincs semmi. Balu. - tettem az arcára a kezem - Szeretlek. Azért ódzkodtam először, a kapcsolattól mert féltem. Az ilyen hirtelen érintések nem... Nem tesznek nekem jót. Úgyhogy inkább hazamegyek.
- Én is szeretlek és sajnálom. Gyere hazakísérlek. - állított fel a földről.
- Nem kell. - hárítottam el rögtön az ajánlatát. Kimentem a szobából, lementem a földszintre és a táskámat meg a sütiket megfogva kimentem a házból. Elindultam haza, ahol semmi sem történt. Leszámítva azt, hogy Dénes miatt elszalasztottam egy közös délutánt  barátommal.

Pánikroham 5/3 rosszkor jött, de már jól vagyok.
Balu 5/5 szeretem ❤️

Január 26. péntek

Már rég megnyugodtam a szerdai eset miatt, és Baluval sincs semmi baj. De mostantól ügyel a hirtelen mozdulatokra és kicsit fél a csókolózástól is. Jó na, ezt azért még a naplómba sem akarom leírni, elég érzékeny téma.
Francián írtunk a füzetbe, angolon hangosolvasás volt (mindenki egész sokat fejlődött, még Levi is), bioszon jegyzeteltünk a könyvből aztán néztünk valami dokumentumfilmet, irodalmon ismétlésképp megnéztük a Rómeó és Júliát, a többiek nem tudják, hogy ennek közé van a szerdai műsorhoz. Törin a mindig kedves Pityka tanárnő megvadult és elkezdett velünk rikácsolni, amiért egy dolgozatunk átlag jegye 3-as volt nem pedig 5-ös. Így járt, de legalább eltelt az óra. Informatikáról elmehettem, mert ugye sietni kellett a pályaudvarra a vonatomhoz.
Elköszöntem mindenkitől (Balu egy szájra puszit kapott a többiek csak egy sziát) és szaladtam haza. Nos a futás nem volt valami jó ötlet, valahol a Babits Mihály utca környékén beszúrt az oldalam és kénytelen voltam megállni. Nem vagyok valami jó kondiban, mint az kiderült. Apropó kondi, az otthoni termünk márciusra elkészül. Akkor majd formába hozom magam (Bencével együtt, mert nagyon gebe, meg kéne izmosodnia). Mikor hazáértem kicseréltem a suli táskám az utazó táskámra (átpakoltam a fontos cuccokat mint pl: iratok, telefon), befújtam magam parfümmel, mert futás közben leizzadtam. Apa kért mára szabit, hogy el tudjon furikázni a pályaudvarra, de azt mondta, hogy már a postát is megjárta. Szuper.
Nincs kedvem leírni a vonat után futási hajszát és azt, hogy lekéstem, meg hogy odajött hozzám egy hajléktalan én meg odaadtam neki a fél literes ásványvizemet, mert féltem tőle, meg hogy nem kaptam jegyet a következő járatra, nekem jött egy kigyúrt ember én ezáltal nekicsapódtam egy srácnak, ő pedig elkérte a számomat, mert állítás szerint szexi vagyok. Hoppá, mégis leírtam. Ah. Miután lekoptattam a srácot, egy frissen vásárolt fornettis zacskóval leültem egy padra és tárcsáztam apát.
- Na mi az kislányom már ott vagy Miskolcon?
- Hogy lennék már ott? - ordítottam bele a telefonba. - Lekéstem a vonatot, és nem kapok jegyet a következő járatra sem.
- Az áldóját! Tudod mit? Elviszlek kocsival.
- Komolyan? - döbbentem le.
- Igen. Megyek érted.
És végül így jutottam el Miskolcra. Kényelmesen üldögélve a Ford terepjárónkban. Én írtam Vikinek, aki amúgy mihelyst megtudta, hogy tudok menni, szólt az osztály többi tagjának is.
Apa kirakott a Megyei kórháznál, a kocsiból kiszállva pedig találkoztam a régi osztályom néhány tagjával, akik a bejárat előtt ácsorogtak. Sajnos nem tudtunk olyan boldogak lenni, mint augusztusban a faházban. :(
- Kik jönnek még? - kérdeztem miután kiderült, hogy egy csomóan nem tudnak, vagy épp nem akarnak eljönni.
- Én azt kérdem, hogy kik vannak itt. - vágta rá Zsani a nyakát nyújtogatva. - Te, én, Viki, Dóri, Ricsi, Ádám, Aliz, Bálint...
Egy csomóan nem jöttek el, de nekem csak Robi és Kata tűnt fel.
- Hol van a mi Katánk? - kérdeztem suttogva Aliztól.
- Robival van nézd az Insta sztoriját. - tolta oda nekem a telefonját. - Fulladna meg mindkettő.
- Szereted Robit igaz?
- Nem, csak egy pasi volt a sok közül érted. De ez akkor is fáj. Leváltott engem Katára.
- Az se fog sokáig tartani. - vigasztaltam.
- Úgy legyen. Hé és mi újság veled?
- Jól vagyok köszi. A barna hajam ne kérdezd.
- Miért barna a hajad? - kérdezte vigyorogva.
- Aliz, Aliz. - mosolyogtam el. - Két lány lefizetett egy fodrászt, az befestette feketére és rájöttem, hogy a sötét haj jobban áll mint a szőkésbarna, úgyhogy inkább átfestettem barnára.
- Tényleg jól áll. Gyönyörű vagy, mint mindig.
- Köszi, te is jól nézel ki. - dicsértem meg. Nem sokkal később bementünk az épületbe és egy kis kóválygás után elérkeztünk arra a folyosóra, ahol Zsuzsa néni szobája is van.
- Fél óra maradt még a beteglátogatásból és túl sokan vagytok, úgyhogy kérlek válljatok ketté. - utasított minket az egyik nővérke. Tizenhatan voltunk, úgyhogy két nyolc fős csapatra oszlottunk. Én az első turnusba kerültem Zsanival, Dórival, Alizzal, Vikivel, Ricsivel, Palóccal és Bálinttal. Mikor megláttam Zsuzsa nénit rögtön elkapott a sírógörcs, de szerencsére vissza tudtam fogni magam. - Csókolom Zsuzsa néni!

~~~

Sziasztok!
Sajna egyre inkább úgy érzem, hogy távol áll tőlem ez a történet, nem élvezem az írást, a javítást (bő egy évvel előrébb járok), de persze ettől még szeretem a könyvet és írni fogom tovább, csak... Kicsit nehezen megy. Remélem megértitek.
Na puszi mindenkinek! 💞💞💞