~~~

- Hajrá Csenge! - kiabáltam mosolyogva. Csenge félénken fel ment fel a színpadra és elkezdett énekelni egy újabb Image Dragons dalt. Beliver. Csenge olyan furán énekel. Olyan mintha Nightcoret hallgatnék. De kibaszott jó, meg kell hagyni. Hatalmas tapsot kapott.
Volt még egy csomó idősebb diák, akiket csak látásból ismerek. Volt aki jó volt, volt aki kevésbé. De jött az utolsó versenyző. Khm.
- Keleti Kornél. 9.b. - olvasta fel a papírról Tomi.
Balu úgy nézett rám, mintha embert öltem volna, én ugyanazzal a tekintettel néztem a színpadon álló Kornélra. Nem foglalkozott vele, elmosolyodott és rám kacsintott. Jézusom neee!!! Eltakartam a szemem és lejjebb csúsztam a széken. Jézusom. Hogy kerül ide?! :/
Abban reménykedtem, hogy csapnivaló lesz, de nem. El is felejtettem, hogy anno mekkora beleéléssel énekeltük a Manuel számokat. Így visszagondolva azokra a délutánokra, csak egy szó jut eszembe. Fúj.
És tessék, itt az Anyu büszke.
- Anya kapcsold be a Tv-t, benne van a gyereked!!!
Mindenki tapsolt kivéve én meg Balu. Kornél csalódottan nézett rám, ezért párszor mégiscsak összecsaptam a tenyerem.
- Ennyi volt a selejtező. Most én, Tomi és Gitta tanárnő bemegyünk a díszlet terembe és megbeszéljük ki lesz a három új diák. - mondta Lili aztán el is tűntek. Kb. 10 perc múlva vissza is jöttek.
- Megvannak az eredmények. ABC sorrendben mondom. - mondta Gitta és elővett egy lapot. - Esztergályos Márton.
- Huhú!
- Keleti Kornél.
- Huhú!
- Ilyen nincs. - fogtam a fejem.
- És... Pásztor Csenge. - mondta, mire Csenge sikított egyet és boldogan felment a színpadra.
- Gratulálok nektek. Október nem tudom hányadikán lesz egy előadásotok, ahol egy szabadon választott dalt fogtok előadni. Csak ti, hárman. - mondta Gitta. Mindenki szétszóródott és elindult haza. Én megöleltem Csenget, gratuláltam neki, aztán letámadtam Kornélt.
- Ezt mégis hogy gondoltad?! - förmedtem rá.
- Mit? - mosolygott kedvesen.
- Nem elég, hogy utánam jössz Miskolcról Budapestre, pont ebbe a suliba... Még énekkarra is jelentkezel ahova felvettek, és így most hetente egyszer biztos látjuk egymást.
- Réka... Te ennek nem örülsz?
- Miért? Kéne?
- Réka...
- Argh! Miért pont Manuel?!
- Hát... Nem is tudom. - vigyorgott.
- Na jó én megyek haza. - hagytam ott. Otthon igazán elgondolkodtam az életemen, érdekes délután volt az már biztos.
Ráírtam Hannára. Elmondtam neki, hogy a helyükre jött egy ikerpár, akik nem mellesleg a szomszédjaim. Már épp elakartam tenni a telefont, amikor jött egy üzenetem Dave-től. Vagyis Szálkás Dávidtól.

Dave💚 Rékaaa! Képzeld nagyon jó hírem van.

Te: Daveee! Szia. Mi az?

DAVE💚 Ugye most vagyok végzős. És úgy döntöttem, hogy érettségi után Magyarországra költözöm.

Te: Ez komoly? De jó! 😁

DAVE💚 Már néztem több egyetemet is, kollégiummal. Jó lesz az, csak legyek túl az érettségin.

Te: Remélem jól sikerül majd. Amúgy tökre hiányzol. 😁❤️

DAVE💚 Te is. Na megyek. Szia. 😝

Te: Szió!

Vacsi és zuhany után egyből mentem aludni. Nagyon fáradt voltam.

Ország, város 5/4 jó játék amúgy
Énekkar 5/5 már hiányzott
Kornél 5/3 argh!
Mindenki 5/4 mindenki úúúgy Megváltozott. :)

Szeptember 7. szerda

Vááááá!!! ❤
Reggel felvettem a barack színű szoknyám, és a hozzá passzoló fehér ujjatlan blúzomat. A hajam begöndörödve a vállamra omlott és csak egy minimális sminket viseltem. A suli eltelt.
A mai órarend: Nyelvtan, Angol, Kémia, Francia, Tesi, Föci.
Igazából csak a francia meg a föci volt érdekes. Francián megtanultunk bemutatkozni. Bonjour. Je m'appele Réka Szálkás.
Föcin pedig nem volt Lacibá. Gitta helyettesítette és azt mondta, hogy nézzünk valami filmet. Levi kérésére a Tomb Raidert néztük. Az újabb fajtát. Nagyon jó volt.
A mai szakkörök: Színjátszás és konyhakúltúra. Engem egyik se érdekel, úgyhogy elindultam haza. Egyszer csak valaki befogta a szám és a szemem. Azt hittem, hogy elrabolnak, de szerencsére nrm ez történt.
- Nyugi Réka. Csak én vagyok. - mondta Dénes. Jézusom, de megijesztett.
- Dénes! - "ordítottam" le a fejét, miután kiszabadultam a karjai közül. - Hogy kerülsz ide?
- Ide járok suliba.
- Jó, tudom. De te nem erre laksz.
- Elkísérlek, aztán körbemegyek. Én ráérek. És addig is a levegőn vagyok.
- Hát jó.
- Ezt úgy mondtad, mintha zavarna a jelenlétem.
- Nincs így.
- Tudom. - mondta nevetve, aztán adott egy puszit a homlokomra. Vááá... Mondjuk ez semmi a nyári csókhoz képest. Ha lehunyom a szemem még most is érzem, ahogy az ajkai hozzáérnek az enyémhez.
- Piros a fejed. - vigyorgott.
- Nem is!
- Igazad van. Vörös.
- Rohadj meg. - boxoltam a vállába nevetve.
- Milyen a tizedik?
- Semmilyen. És milyen a kilencedik?
- Durva. Fura volt új osztályba keveredni, de ismerek egy csomó mindenkit. A másik évfolyamból is.
- Domcsival mizu? - kérdeztem.
- Fú, he. Ne tudd meg.
- Pipa?
- De még mennyire. Már nyáron is az volt, de most rájött, hogy igaz amit tavaly év végén mondtál.
- Mi is?
- Láthatatlan Dominika.
- Ja, hogy aaaz... - nevettem fel, és nem tudtam letörölni a vigyort a képemről.
- Csak azzal a Veronikával van állandóan. Az ikrek szóba se állnak vele. Nem csodálom. Nyolc évig ugráltatta őket.
- Aham. És te hogy vagy? Mármint... Milyen a helyed az osztályban.
- Nyilván menő vagyok, hisz nézz csak rám.
- Egoista. - dünnyögtem magamban.
- A legjobb haverom még mindig Martin. Hiába a-s. Amúgy a volt paliddal is jóba vagyok.
- Kornéllal?
- Kornéllal. - bólintott. Sejtettem. Egész jól elbeszélgettünk amíg az utcámhoz nem értünk.
- Amúgy... Mondtam már hogy gyönyörű vagy?
- Ma még nem. - néztem rá huncut vigyorral.
- Oké, akkor mondom. Gyönyörű vagy. - mosolygott. Őrült helyes volt. Komolyan mondom, hogy még Balunál is helyesebb. (Réka kérsz egy pofont? Xddd Írói szerk.)
- Mi lenne a reakciód, ha megint megcsókolnálak?
- Visszacsókolnék.
- Akkor jó. - mondta. Megragadta a derekam, magához húzott és hosszasan megcsókolt.
- Dénes...
- Shhh. - vigyorodott el. - Lennél a barátnőm?
- Igen. - mosolyodtam el. Úristen Mikor is ismertem meg Dénest? Hm...
December 4-én. Nagyjából három hónap híján egy éve. Az elég sok idő, már az első találkozásunkkor felkeltette az érdeklődésemet, és ma végre összejöttünk. Remélem ez tovább fog tartani, mint tavaly Baluval. - Hanyadika is van?
- Hetedike.
- Oké. Szeptember hetedike egy fontos dátum az életemben.
- Az enyémben is. - mondta mosolyogva és megcsókolt. Ma utoljára. A Farkas Antal utca kereszteződésénél megöleltük egymást és külön váltunk.
Otthon vigyorogva írtam meg a házit és vigyorogva ettem meg a vacsorára elkészült paradicsomleves is. Brrr...
- Mit vigyorogsz, mint a tejbetök? - kérdezte apa.
- Semmit, semmit. - füllentettem. - Illetve... Dávid úgy tervezi, hogy érettségi után Magyarországra költözik.
- Szálkás Dávid?
- Ühüm.
- Na, az remek!
- Ugye? Tényleg remek. - bólintottam.
Jézusom. Nem akarok sokáig titkolózni a családom előtt, de amíg nem elég komoly a kapcsolatunk Dénessel, nem akarom őt bemutató nekik. Mondjuk már tudnám milyen kérdéseket fog kapni apától. :)
Anno nyolcadikban Kornélt sem mutattam be nekik, annyira gáz volt az a kapcsolat, néha azt kívánom bár még se történt volna. Bár ne vele lett volna az első csókom. Életem első csókja bár Baluval lett volna a buszmegállóban, az esőben...

Tomb Raider 5/5 jó film
Dénes 5/5*** járunk. Vááá! ❤️
Paradicsom leves 5/2 blah!

Na végre történt is valami ebben a könyvben. 🤣🤣🤣
Ha találtatok valami hibát szóljatok nyugodtan!