Január 23. kedd

Egy vattapamaccsal az orromba írom a dolgokat, és csörgedezik a vér úgyhogy siessünk...
Amúgy bocsánat, hogy nem írok olyan gyakran (állj, kitől kérek bocsánatot, ez csak egy napló?), de semmi érdekes nem történt. Tanulunk, tanulunk és tanulunk. Már megkaptuk a félévi bizonyítványt is, és egész jó lett. Csak a matek, a kémia és a francia hármas. A többi négyes-ötös.
Anya és apa egy wellness hotelben töltötték a hétvégét (felhasználták a kupont, amit anya még augusztusban kapott) így mi otthon maradtunk Bencével. Elvittük sétálni Zsömlét a lenti parkba, GTA-ztunk az X-boxán és sütöttünk valamilyen nutellás sütit. De angol mértékegységek voltak, rosszul fordítottuk le, túl sok volt a liszt meg a sütőpor, úgyhogy az egész ment a kukába. Lol.
Mikor ma a suliban ültem a helyemen és vártam, hogy becsengessenek Irodalom órára Gergő felrántott a padról és kivitt a folyosóra.
- Mi a... Mi van veled?
- Réka én szerelmes vagyok.
- Ugye nem belém? - riadtam meg. - Jaj, bocsánat.
- Semmi baj, és nem. Nem te vagy az én szerelmem. Hanem Dorina.
- Erdős Dorina? Az A-ból?
- Igen. Kérlek ne mondd el neki, mert beégnék. Tanácsokat viszont adhatnál.
- Hogy hogy hódítsd meg? - kérdeztem.
- Igen, te lány vagy. Help me plíz!
- Oké, ismerősök vagytok Face-en? Messengeren?
- Igen, mindenhol. Likeoltam is a képeit.
- Oké. Beszélgess vele sokat, nézz a szemébe, mosolyogj...
- Valahogy így? - vágott egy fura fejet mosolygás néven.
- Nehogy! Kedvesen, szexin.
- De én nem vagyok szexi. - fakadt ki.
- Oké. Vegyél neki csokit, vagy bármit. Kedveskedj neki, értékelni fogja. Hívd el kajálni, moziba...
- De jó, köszi. - ölelt meg. Tehát Gergő szerelmes.
Akkor most el is érkeztem a lényeghez. A tesi órához, ahol kézilabdáztunk (mi lányok, a fiúk futottak körülöttünk haha!) és nekem kellett beállni a kapuba.
- Nem lehetek mondjuk csatár? Vagy hátvéd? Vagy az csak a fociban van? - kérdeztem.
- Maradsz a kapuban. Túl erőszakos lennél a pályán. - vágta rá Kitti. Na köszi. Mondjuk igaza van.
Elég béna kapus voltam (mondjuk néhányat kivédtem), de aztán jött az igazi katasztrófa. Vivi közeledett felém labdával a kezében. Védtem a kaput, de ő egyeltalán nem azt célozta. Hanem engem, és sikeresen el is talált. Az orromat, aúúú!
- Vivien! Ez nem kidobó! A kapura célozzunk ne a játékosra! - szólt rá Ági néne aztán sipolt, hogy folytassuk. Hát én nem voltam valami jól. Fájt az orrom és szédültem is. Dorina közeledett felém kezében a (kézi) labdával. Aztán hirtelen megállt és lesápadt. Folyamatosan engem nézett, kB mintha egy szellem lennék vagy nem is tudom.
- Mi a gond Dorina? - kérdezte Ági néne.
- Réka. - mutatott rám.
Ekkor mindenki rám nézett, és rögtön szörnyülködni kezdtek. Valaki meg sikított is.
- Mi az? Ennyire csúnya lennék? - röhögtem fel. A nevetéstől fájt az orrom, úgyhogy inkább abbahagytam.
- Réka, ömlik a vér az orrodból - mondta Kitti csak úgy mellékesen.
- Mi? - kaptam oda a kezem. Nagy kár volt. Csupa vér lettem és az orrom is megnyomtam. - Áú!
- Jézus, de szarul nézel ki - futott el mellettem az a-s Roland.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Mi történt veled? - lépett mellém Balu (annak ellenére, hogy Darab rászólt fusson tovább).
- Vivi eltalált labdával, de jól vagyok. - mondtam. Igaz, hogy fájt az orrom és ömlött belőle a vér, de nem voltam olyan hű, de rosszul.
- Istenem. - röhögött fel és levette (!!!) a fehér tesi pólóját. Az anyaggal szépen lassan letörölte a vért az arcomról.
- Balázs, ha már ennyire védelmező szerepbe bújtál, vidd fel Rékát az orvosiba - szólt óra nekünk Ági néne. A lányok többnyire Balu felsőtestével voltak elfoglalva, a fiúk meg futották tovább a köröket.
- De jól vagyok. Mehet tovább a játék.
- Hogyne, persze.
- Gyere felkísérlek. - fogta meg a kezem Balu.
Kicsit érdekesen nézhettünk ki. Egy vérző orrú lány és egy félmeztelen fiú véres pólóval a kezében. A folyosón menetelő Lacibá szóvá is tette a dolgot.
- Te jó ég, mi történt veletek? Hallottam már a bonyolult kapcsolatotokról és a verekedésetekről, de a vérontás már túlzás!
Nevetve mentünk tovább és beléptünk az orvosi szobába. A suli doki alaposabban is lemosta a vért és lefertőtlenítette az orrom. Jegeltük is egy kicsit, aztán dugott egy vattát az orromba, és adott is egy csomaggal.
- Ha rosszabbodna menj el a kórházba. - tanácsolta.
Baluval rögtön visszaindultunk a tesi terembe, már nem lehetett sok hátra az órából.
- Kösz, hogy levetted értem a pólód. Rég láttalak így, és tetszik amit látok. - mondtam és sétálás közben átöleltem.
- Kellett egy rongy ez a póló meg amúgyis nyúzott. És én azt se bántam volna, ha mondjuk a te pólódat vesszük le. - mondta vigyorogva.
- Na persze - forgattam meg a szemem. - Max az álmaidban.
- Majd meglátjuk. - mosolyodott el sejtelmesen, és mielőtt kérdőre vonhattam volna betolt a fiú öltözőbe.
- Mit csinálsz te hülye? - folytottam el a nevetésemet.
Balu nem válaszolt csak neki nyomott a falnak és szenvedélyesen megcsókolt. Ahhhww... ❤️❤️❤️
Teljesen belemerültem a csókjába, lábaimmal körülöleltem a derekát, egyik kezemmel a (meztelen) mellkasát simogattam, másikkal pedig beletúrtam a hajába. A vad csókcsatának a jelző csengő vetett véget, és az öltöző felé közeledő fiúk lármája.
- Most mi lesz? - pánikoltam be. Balu nyugodt volt, gondolkodás nélkül betolt az öltözőhöz tartozó vécébe. - Meddig leszek itt?
- Nem tudom, nyugi. - mosolyodott el és rám zárta az ajtót. Szuper.
- Fúú, de kell már hugyoznom. - hallottam Levi ordítását.
- Tartsd vissza, ez eldugult. - mondta Balu.
- Haver te itt vagy? Mi lett Réka orrával?
- Jól van. - rendezte le ennyivel. Tényleg jól voltam, csak a hülye vatták miatt nem egyenletesen vettem a levegőt. És a csókolózás se volt olyan élvezhető. Na jó, de.
- Nem láttátok a zoknimat? - kérdezte egy számomra ismeretlen hang.
- Nem, nem, nem, nem.
- Ez az?
- Igen, kösz.
- Fúj, de büdös van, ti nem érzitek? - szólalt meg Gergő. - Ki fingott?
- Akinek piros a tenyere. - vágta rá Marci nevetve. A hangja nagyon hangos volt, ez pedig két dolgot jelentett.
1. Nagyon hangosan beszél
2. Nagyon közel van hozzám.
És ez a második volt.
- Ne, Marci! El van dugulva! - kiáltott fel kétségbeesetten Balu, de már késő volt. Nyílt az ajtó Marci pedig megtalált a túloldalon engem. Eltátotta a száját, de nem szólt egy szót se. Én se, Balu se. Végül Marci kedvesen rám mosolygott és visszacsukta az ajtót.
- Tényleg el van dugulva. És még büdös is van. - mondta. Hűha. Hát ez egy roppant rendes dolog volt tőle, azt hiszem jövünk neki eggyel.
Én még mindig ott lapultam a lehajtott wc ülőkén ülve és feszengve várakoztam. A hangok, a hörgések és a röhögések abba maradtak ez pedig azt jelentette, hogy a fiúk elhagyták az öltözőt. Nyílt az ajtó és Balu fogadott engem.
- Oké, Marci segít nekünk.
- Miben?
- Kijuttatni téged feltűnés nélkül.
- Na Sanyi is elment. A kiírás szerint a 9.-esek jönnek ide, úgyhogy siessünk, mert Dénes is odajár. - jött oda hozzánk Marci.
- Akkor menjünk, szeretném elkerülni a találkozást. - mondtam.
- Én nem. Szívesen beverném az orrát. - szorította ökölbe a kezét Balu.
- Khm. Légy tekintettel rám. - krákogtam mire mindkét fiú kinevetett.
Köszi, én is szeretlek titeket!
Rám terítették a kabátjaikat és így simán eldugtak. Olyan jó, hogy hozzájuk képes kicsit vagyok. Kisettenkedtünk a fiú öltözőből (nem tudtuk elkerülni a 9.eseket) és a lány öltözőhöz siettünk. Ugyanis az én cuccaim még mindig ott voltak. Marci felsietett a terembe, de Balu megvárt. Levettem a tesi pólóm (véres lett, bú) és a nadrágomat is. Mindent átvettem, már csak a rosegold pulcsim hiányzott. De úgy komolyan, szó szerint.

Na jó, ez a jelenetsor eddig a kedvencem. Most, hogy újraolvastam rámjött egy kisebb fangörcs. Nem tudom hogy találtam ki, de rohadtul megkedveltem Marcit. 🙂❤️
Mit szóltok ehhez a szeret-nem szeret mizériához ami Balu és Réka között van? Mikor lesz ebből valami? Írjatok kommentbe nyugodtan, én pedig igyekezni fogok a folytatással. 💕💕