~~~

- Milyen Viki? - kérdeztem. Úgy éreztem, hogy Nyári Vikiről van szó, az én barátnőmről.
- Mit számít az? Amúgysem tudom. Meséljetek el a verekedés folyamatát és gyorsan mert a kollégium dolgait intézem. Aztán az írásbelit felvételit, te jó ég mindjárt itt van.
- Kicsit megsértettem Balut... - kezdtem és figyelmem kívül hagytam azt, hogy Nádas beszélt nekünk a kollégiumról. Ez pedig azt jelentette, hogy igaz.
- Kicsit?! Úgy állítottad be a kapcsolatunkat, mint egy rémálmot. Mindenki előtt beégettél.
- Megkaptad. Van fogalmad róla hány darabra törted a szívem karácsony előtt? Tudod mennyit sírtam? Már majdnem összejött!
- Mi? Az, hogy illegesd magad mindenki előtt? Hogy felvágj a barátnőidnek azzal, hogy én vagyok a pasid? - nyávogta el a végét. - Nem engedem, nem leszek hülye. Mi ketten soha többé nem leszünk egy pár és talán tényleg jobb lesz, ha csak rémálomként tekintünk vissza arra a néhány hónapra.
- Te jó ég hova kerültem? - fogta a fejét Nádas.
- Szóval megsértettem Balut, amit Kitti is a szívén viselt ezért nem engedte, hogy leüljek mellé. Próbáltam leszedni onnan a lábát...
- Mármint honnan?
- A székemről. Aztán Balu megragadta a csuklóm és neki nyomott a falnak. De ki szabadultam onnan, ellöktem és...
- Beletaposott a gyomromba. - fűzte hozzá Balu.
- Igen, aztán felálltál és megvadultál.
- Na jó, nem kérek részleteket. - jelentette ki az igazgató asszony így véget vetve egy - még el sem kezdődő - újabb veszekedésnek.
- Újra a falnak szorított, de khm. Ágyékon rúgtam.
- Szépen fogalmaztál gratulálok. - vágta a fejemhez Balu. - Még mindig kurvára fáj.
- Lehet, hogy nem lesz gyereked. Nagy ügy.
- Ha úgy alakul még az is előfordulhat, hogy neked sem lesz.
- Ezt hogy kell értenem? - kérdeztem háborogva. Elég kétértelmű a dolog, hadd ne fejtsem ki.
- Leginkább sehogy, de az akkor is durva volt.
- Tovább! - sürgetett minket Nádas.
- Egyszer még bokán rúgtam, aztán...
- Az is fáj. Cseszd meg mi vagy te, egy ninja? Be fog lilulni.
- Ne szakíts már félbe! És ha már itt tartunk, az én csuklóm már lila is, nézd! - nyújtottam felé a két kezem. Nem tudtam eligazodni az arcán.
- Sajnálom.
- Nagyon jó. - csapott az asztalra Nádas. Furcsa mód mosolygott - vagy inkább vicsorgott. - Béküljetek ki és tekintsünk el ettől az egésztől.
- Nem. Még nem fejeztem be. Utána Balu kigáncsolt, és nagyon bevertem a fejem. Itt volt vége a verekedésnek, mert Göncz tanárnő félbe szakított minket.
- Értem.
- Gergő videózta, meg is tudja nézni. - mondta Balu. Ó, a galád!
- Meg is nézem. Fel megyek érte, maradjatok itt mindjárt jövök. - mondta. Felállt az asztaltól és kiment az irodából. Én ott ültem a kanapén, Balu pedig az egyik fotelban. Farkasszemet néztünk egymással, és ő tört meg hamarabb. Mert elmosolyodott. Olyan csábosan. Én pedig nem bírtam tovább rá nézni, ezért inkább Nádas könyves polcát kezdtem el tanulmányozni.
- Réka mit csinálunk? Komolyan össze verekedtünk? Ennyire nevetségesek lennénk?
- Te kezdted, úgyhogy te vagy a nevetséges.
- Te meg gyönyörű vagy.
- Te meg hülye! Az előbb még földbe döngöltél most meg gyönyörűnek tartasz?
- Ez tény. Gyönyörű vagy, mindigis az voltál.
- Ez nem igaz. - suttogta. Évekig nyomi voltam, az osztálytársam meg csak le se szarták a fejem. És miért? Mert nem volt stílusom, jók voltak a jegyeim és mert csúnya voltam. A pattanások, és az a hülye nyominger fejem. Utáltam magam.
- Tudod, hogy szeretlek, és te is szeretsz engem. De ez nem elég. Bízunk kell a másikban és nem szabad veszekednünk.
- Minden kapcsolatban vannak viták.
- Ohó, szóval...
- Egy szóval sem mondtam azt, hogy járnék veled. Attól eltekintve, hogy mocskosul jól nézel ki, és még kedves is vagy és én őrülten szeretlek... De most már azért se menne ez a dolog. Nagyon sajnálom.
- Sebaj. Úgyis mocskosul jól nézel ki, vannak még csajok bőven a világon. Megleszek nélküled.
- Én meg gyönyörű vagyok, úgyhogy semmiképp nem maradok szingli. - vágtam rá nevetve.
Balu is felnevetett és úgy döntött leül mellém a kanapéra. Fél karral átölelt, és homlokát az enyémnek döntötte. Rögtön megcsapott az illata, és a késztetés, hogy csókoljam meg...
- A számat nézed. Miért akarsz megcsókolni?
- Mert... Mert a múltkor nem tudtam befejezni. - mondtam és hevesen megcsókoltam.
Nem lepődött meg, számított a cselekedetemre. Én mindkét kezemmel az arcát fogtam, ő egyik kezével még mindig átölelt, de a másikkal bele túrt a hajamba. Még jó, hogy ki van engedve és, hogy már nem fekete. Ajkaink pár másodpercre szétváltak, Balu pedig ezt mondta:
- Rohadt jól csókolsz.
- Te sem panaszkodhatsz. - tettem hozzá kuncogva és újra neki estem. Ott, az igazgatói iroda kanapéján csókolózva, semmire se gondoltam, az elmém teljesen kikapcsolt. Csak és kizárólag Balura koncentráltam. Ő pedig rám. A forró és érzelmes csókcsatát az zavarta meg, hogy Nádas igazgató asszony(ság) berontott az irodába.
- Mi a fene folyik itt? - rögtön szétrebbentünk, én pedig vörös fejjel néztem fel Nádasra.
- Kibékültünk. Vagy valami ilyesmi.
- És újra jártok?
- Nem. - ráztam meg a fejem és Balura néztem.
- Nem értelek titeket. Mindketten kaptok egy szaktanárit, láttam a felvételt és igazán jót mulattam rajta. - mondta és helyet foglalt az asztala előtt. - Balázs fiam te mehetsz.
- És én? - kérdeztem rettegve.
- Jó hírem van számodra.
- Kirúgja Dénest?
- Ha minden jól megy. 19-én szombaton a nyolcadikosok megírják a felvételit, utána pedig tudok koncentrálni a fegyelmi tárgyalására. - mondta nekem, ugyanis Balu már kiment az irodából.
- Hála az égnek. Annyira mérges vagyok rá, meg tudnám fojtani.
- Én is mélységesen csalódtam Fülekiben. De ne aggódj, mindent el fogok rendezni.
Én is kimentem az irodából és kisebb szívrohamot kaptam amikor Balu mellém lépett.
- Megvártalak. - puszit bele a hajamba.
- Köszi. Ellógjuk a matekot?
- Már így is ellógtuk. - nevetett fel. - Kérsz valamit a büféből?
- Van egy szendvics a táskámban, úgyhogy nem. De köszi.
- Én attól még veszek mondjuk egy... Egy kólát.
Balu megvette a kólát és jelzőcsengőkor bementünk a terembe. Még öt perc matek is sok volt nekem.
- Na akkor most mi van? - kérdezte Kitti, és mindenkit ez a kérdés foglalkoztatott.
- Kibékültünk, de nem járunk. - mondta Balu, aztán egy sanda mosoly kíséretében lenézett rám (most veszem észre, hogy tök magas) - Még.
- Gyertek menjünk! Tesi lesz! - kiáltott fel Olivér és mindenki kiment a teremből. A fiúk tesi tanára (Darab Ferenc) kosárlabda akadálypályát épített fel a fiúkáknak, mi lányok pedig Ági néne parancsára kondiztunk. Huh, bakker. Rég volt izomlázam, most meg lesz a karomban, a lábamban, a hasam an és végül, de nem utolsó sorban a fenekemben. Á. Tesi után jött egy könnyed angol (Amúgy 5ös lett a dogám), meg egy osztályfőnöki. Ahol Kántor beszélgetett egy kicsit Cancuval (tökre megkedveltük, kezd beépülni az osztályközösségbe, még akkor is, hogyha csak félig ért minket), és jött a leszidás.
- Gyerekek. Huszár tanárúr teljesen kiakadt, legközelebb becsületesen csináljátok végig az órai munkát. - ingáztam a fejét az ofő. - Réka! Balázs! Miket hallottam én?
- Verekedtünk egy kicsit, nem nagy kunszt. - vontam meg a vállam nevetve.
- Istenem... Kié ez a matek könyv?
- Ó, az enyém. - kaptam észbe és elvettem a tanári asztalról a matek könyvemet. Nem hiányzott annyira.
Na ha már említettem az ülésrend változtatást akkor íme:

Vivi Cancu Kitti Én

Dani Domi Olivér Eszter

Marci Balu Levi Gergő

Volt még szó a közeledő farsangról, ami idén teljesen máshogy fog zajlani, mint tavaly. Eddig ugye szavazni lehetett a különböző témákra, de idén minden osztály különféle dolognak öltözik be, és akár táncolni is lehet hozzá. Akár általánosban. Istenem... A régi suliban olyan dolgoknak öltöztünk már. Xddd
Most is kellett egy olyan téma, amiben mindenki benne van, de mi legyen az? Kántor azt mondta, hogy jövő hét keddre találjuk ki. Szupeeer.
Haza felé menet megragadtam Levi karját, mondván bármit is akart csinálni lemondja, mert most bizony angol korrepetálás lesz.
Egyébként még annyit mondok, hogy a színjátszás próbák folyamatosan folynak és két hét múlva szerdán lesz megtartva a Rómeó, Júlia és a Nutella című előadás. Zsír.
A Síri csönd című dalom pedig véleményem szerint megállná a helyét egy igazi dal ként. Bár még nincs kész teljesen, és nem is a legjobb, de nekem tetszik.

"Körbenéztem,
Nem hallottam semmit,
Csak azt, hogy mögöttem egy Síri csönd felel."

Levi a két órás korrepetálás után (ebből fél óra nassolással telt) hazamentem, otthin pedig megfürödtem, hajat mostam és megkértem anyát, hogy kérjen egy időpontot egy kozmetikusnál, mert a szemöldököm egyre durvább. Áh.

Verekedés 5/3 nevetséges volt, még mindig nem tudom mi ütött belénk. De végül jól alakultak a dolgok. Khm.
Balu 5/5 szeretem. De nem tudok vele járni. Még nem, kell egy kis idő.
Osztály 5/4 mindenkit szeretek, kivéve ugye Vivit.