Január 16. kedd

Ójajj. De még mekkora jajj.
A napot duplamagyarral kezdtük, ahol felmondtuk a Radnóti verset, nyelvtanon meg kicsit (nagyon) felidegesítettük Huszárt. Vagyis csak a fiúk. Nem csináltak semmit órán, pedig mindent ki kellett jegyzetelni a könyvből, ami a morfémaszinthez tartozik. A fonémaszintet is utáltuk, és még csak ezután jön a lexémaszint. Csak úgy megkérdezném, hogy ezek mik???
Szóval jegyzetelni kellett volna, még én sem értem a végére (igazából senki, meg Kitti se), de Gergő, Levi és Marci bele se kezdett. Inkább a pad alatt telefonoztak "én ezt nem csinálom" címszóval. Ilyenkor annyira elhiszem, hogy Balu jó kisfiú, szorgalmasan tanul meg minden, de ő se csinált semmit. Az ő kifogása az volt, hogy nem találja a könyvet. Már vagy egy hónapja. Jézusom.
Jelző csengőkor Huszár vörös fejjel figyelmeztetett minket arra, hogy ebből az egészből jövő órán dolgozat.
- Köszi! - adtam körtapsot a barmoknak.
- Szálkás nem tapsol! - förmedt rám Huszár. Még mindig itt van?
- Elnézést. - motyogtam és elővettem a matek könyvemet.
- Tedd el, majd matematika órán előveheted!
- Csak átnézem a házit, különben is mindjárt kicsengetnek. - mondtam rá se nézve.
- Tedd el!
- De... - haboztam, de ő elvette a matek könyvem és rácsapta a tanári asztalra.
- Nekem is tessék már elvenni. - lóbálta meg a saját könyvet Levi. A tanárúr se szó, se beszéd kiviharzott a teremből, így volt plusz három percünk a szünethez. Kitti, aki ugye mellettem ül (még nem is mondtam ugye? Múlt héten ültetésrend valtozaltatás volt, de majd leírom később) elővett a táskájából egy csomag...
- Ú, puffasztott rizs! - csillant fel a szemem. - Adsz egyet?
- Bocs, de nem. Ennyi kajám van egész napra.
- Nekem még ennyi se. Naaa! Adj egyet plíííz!
- Tudom, hogy minimum egy szendvics van a táskádban, nem adok belőle.
- De gonosz vagy. - durciztam be. - Amúgy miért van nálad puffasztott rizs? Csak nem diétázol?
- Dehogy, honnan veszed?
- Csak mert a puffasztott rizs diétás kaja.
- És? Régen ettem, megkívántam... Különben is izé. Ezzel álmodtam.
- A puffasztott rizzsel? Kitti ne szórakozz már.
- Mondom. De ha ennyire ingyenélő vagy, nesze. - lökött oda nekem egyet. Épphogy beleharaptam, Levi termett mellettem.
- Kitti te a puffasztott rizzsel álmodtál, és most éppen puffasztott rizst eszel. Azaz valóra vált az álmod.
- Nem egésze...
- Mi lesz, ha az én álmom is valóra válik? - riadt meg.
- Miért? Mit álmodtál? - néztem fel rá a pufi rizs rágcsálása közben.
- Ne tudd meg. - képedt el és beállt a terem közepébe. Már akkor tudtam, hogy elmesélni nekünk az álmát. - Egy cápa voltam a tengerben, süllyedt a Titanic, és ti ott lebegtetek a vízen. Az osztály minden tagja. Meg kellett ennem titeket, mert a géppuskás Darth Vader megölte volna az anyámat.
- Jézusom. - reagálta le Vivi, és úgy döntött, hogy inkább folytatja azt amit mindig szokott. Aludt. Mindenki aki a teremben volt hallotta Levi meséjét, és a legtöbben nemes egyszerűséggel kinevették őt.
- Ne röhögjetek már. Nyilván nektek is voltak már fura álmaitok. Vagy borzasztó rémálmaitok.
- Voltak Levi. De ez akkor is durva volt. Vagy inkább túlságosan összetett. - töprengtem nevetve. - Milyen filmeket néztél te?
- A hétvégén óriási film maratont tartottam. Többek között A Cápát, A Star Wars-ot, John Wick-et és a Titanicot néztem meg.
- Ez kész. - nevetett fel Marci és megdobta egy tollal.
- De ne már! Mindenki meséljen el egy fura álmot és akkor majd meglátjuk, ki a legnevetségesebb.
- Én benne vagyok a játékban. - mondta a hátam mögül Olivér. - De akkor is te maradsz a legnagyobb barom.
- Adom. - kiáltotta valaki röhögve.
- Oké Gergő, kezdd te.
- Az Exatlonban vagyok, aranyozott királyi ruhában és szoros palástban. Én narrálom azt, hogy a hörcsögöm lerágja Palik Laci lábát.
- Van hörcsögöd? - sikított fel Eszter izgatottan.
- Nincs, de az álmomban volt. Szóval rágja a Palik Lacit, közben a pályán éppen női pankráció folyik. És Réka az a bikinis csaj aki ott el szokott sétálni, tudjátok.
- Hé, hé! Milyen álmaid vannak neked? - horkantam fel.
- Jók. - vigyorgott rám és folytatta. - A néző téren a nagyanyám ül, értitek aki már hat éve meghalt, és azt kiabálja, hogy eladó a mákos guba. Mondom mi a szar? Szóval véget ért a narrálásom, mert a hörcsög végzett. Fogta és elássa magát. Aztán az égből leesett egy ejtőernyős, nem tudom ki a srác, de a képembe vágja, hogy szar videós vagyok. Én meg hirtelen kigyúrt leszek és megverem.
- Ez az álom sose fog valóra válni. - mondta Kitti.
- Lehet, de még nincs vége.
- De Gergő ez unalmaaas! - nyöszörögte Eszter.
- Jó akkor még annyit mondok, hogy jött egy dinoszaurusz és mindenkit megevett. Közeledett felém és hamm. Vége.
- Bravó. Ebből filmet kéne forgatni. - mondta Vivi cinikusan. Úgy tűnt nem jött álom a szemére.
- Jól van akkor mondjál jobbat.
- Nem szoktam álmodni.
- Ne már, mindenki szokott. - vágta oda Balu. Uh.
- Én nem. Téma lezárva.
- Akkor ki jön?
- Én! Én! - pattant fel Olivér és megállt a terem üres részén. - Az úgy volt, hogy...
Idő közben kicsengettek és azzal telt el a szünet, hogy mindenki elmesélt egy borzasztóan vicces, borzasztóan furcsa vagy éppen borzasztó rémálmod. És az is borzasztó, hogy ennyire félvállről veszem a szóismétlést.
- És mi volt a te legfurcsább vagy legrosszabb álmod, Réka? - nézett felém Levi. A többiek is érdeklődve fürkésztek. Mindenki elmondott egy bugyuta álmot, csak én nem. Alaposan átgondoltam a dolgokat és végre lehetőségem nyílt arra, hogy megalázzam Balut. Lehet, hogy kurvára nem kellett volna megszólalnom, de mérges voltam, úgyhogy már mindegy. Késő bánat.
- Az én rémálmom borzasztó hosszú volt. Négy hónapig és huszonhat napig tartott, Balu volt a főszereplő. De már vége van hálistennek.
Mindenki néma csöndben volt, próbálták felemészteni a hallottakat. Balu reagált először. Felnevetett. Próbálta álcázni, de rohadtul felidegesítettem és nagyon rosszul esett neki ez az egész. A műnevetés után rácsapott a padjára és kiviharzott a teremből.
- Ez nagyon durva volt. - mondta Vivi.
- Csak igaz. - vágtam rá.
- Réka csalódtam benned. - nézett rám Marci lesajnálóan. - Balu mindenkinél jobban szeret téged erre te...
- Igen? Mindenkinél jobban szeret? Ott voltál amikor mindent a fejemhez vágott ok nélkül? Amikor meg nem történtté akarta tenni a kapcsolatunkat? Lehet, hogy önző dög vagyok, de leszarom. Nem tartom magamban a véleményemet, nem vagyok gyáva. Ki állok az igazamért, és igenis megérdemelte.
Marci rezzenéstelen arccal hallgatta végig a dühkitörésemet. Ő is kiment a teremből. Gyanítom a legjobb barátja után.
- Kár volt elkezdeni a játékot. - szólt szomorúan Levi és leült a helyére. Ezután senki se szólt hozzám, még csak rám se néztek. Le akartam ülni Kitti mellé, de ő felrakta a lábát a székemre.
- Levennéd a lábadat? - kérdeztem halkan és kedvesen.
- Nem.
- Kitti!
- Nem. Bunkó voltál az unokatesómmal. Bunkó? Inkább egy rohadék szuka, úgyhogy ne is álmodj róla, hogy leülhetsz mellém. Menj vissza Vivihez.
- De Kitti...
- Nem, menj innen!
- Na jó, elegem van! - horkantam fel és megragadtam a bokáját. - Tedd már le a lábad!
- Nem, és eressz el! - ordította le a fejem.
Nem eresztettem, hanem próbáltam lelökni. Már majdnem megvoltam, amikor két kéz megfogta a derekam és el húzott onnan. Megfordultam és szemtől szemben álltam... Baluval. Közel hajolt hozzám, csupán húsz centi választott el bennünket egymástól. Még arra is több esélyt láttam, hogy megcsókol, mint ami valójában történt. Megragadta a csuklóm (mindkettőt) és neki nyomott a falnak.
- Ha még egyszer, akár egy ujjal is hozzá érsz Kittihez... Nem fog érdekelni az a szabály, hogy nem ütünk lányokat.
- Hogy mi? - kérdeztem kábán. Erre azért nem számítottam.

~~~

És akkooor... Ki áll készen egy Réka&Balu verekedésre? 😏❤️