Január 8. hétfő

Hát, Baluval kaptunk egy rajz egyest, de megjött az új osztálytársunk! A mai szettem: farmer, zöld pulcsi, barna haj fánk kontyba fogva. És elhatároztam, hogy most már nem fogok olyan gyakran sminkelni. Elvégre semmi baja a bőrömnek. Tehát elmaradt a szokásos púder, helyette csak szempillaspirál és szájfény. Matek elején nem Göncöl szekér jött be (hál' istennek), hanem Kántor az ofő.
- Jó reggelt. - köszönt, mi pedig akár a papagájok visszaköszöntünk. - Na gyerekek! Kint áll az új osztálytársatok, kérlek legyetek vele nagyon rendesek és kedvesek.
- A spanyol csaje? Na végre! - dörzsölte a tenyerét Gergő izgatottan.
- Az a helyzet, hogy félreinformáltak. Nem spanyol, hanem török.
- Török?! - csodálkozott mindenki. Én már csak azért is örültem neki, mert lesz közös témánk. A török sorozatok, mint például a Szulejmán vagy a Végtelen szerelem. Ááá. 😍
- A neve Cancu Aslan. Dzs-vel ejtjük, c-vel írjuk. Majd megtanuljátok. Akkor bejöhet?
- Igen!
- Cancu! - kiáltott ki Kántor a folyosóra. És hopp. Belépett az ajtón a világ legszebb lánya.
- Aztakurva. - tátotta el a száját Levi.
Gergőnek körülbelül még a nyála is folyt. Jobban hátrafordultam, hogy Marci és Balu reakcióját is lássam. Balu reakciója jobban érdekelt, természetesen. Láttam, hogy felszalad a szemöldöke és nyel egyet. Nem csodálom. Ez a Cancu gyönyörű.
- Áztákuva. - mondta Cancu és intett egyet.
- Ez valami török köszöntés? - kérdezte Vivi bágyadtan. Szokás szerint félig még aludt.
- Szerintem Leventét utánozza. - mondta Kitti nevetve. És tényleg! Aztakurva-Áztákuva. XD.
- Miért káromkodtok ennyit, istenem. - fogta a fejét az ofő és Cancu mellé lépett. - Ülj le Vivi mellé.
- Ki lenni a Vivi? - kérdezte félénken. Nem mondanám, hogy beszéli a magyart, inkább csak tud pár szót.
- Én vagyok. - lóbálta meg a kezét az említett. Cancu elmosolyodott és a táskáját szorongva foglalt helyet Vivi mellett az első padban.
- Cancu ha bármi baj van fordulj felém vagy az osztálytársaidhoz. - mosolygott Kántor, a török lány pedig bólintott. Ezek szerint értette.
- Tudsz magyarul? - kérdezte Kitti.
- Kicsit.
- Szia, teccel, járunk? - vigyorgott Gergő.
- Nem érteni.
- Szerelmes beléd. - mutattam Gergőre.
- Ó. Nekem lenni szerelmem. Burak.
- Burak Özçivit? - kérdeztem vigyorogva. Az az átkozott fangörcs. Cancu nevetve megrázta a fejét és elővette a telefonját.
- Ő lenni Burak, az én szerelmem.
- Ne már. Örökre szingli maradok. - szomorodott el Gergő. Cancu megsajnálta (pedig szerintem nem is értette mit mondott), és megsimította a vállát. Nem is kérdés, hogy megvigasztalta. Szerintem Levi, Marci és Balu is megirigyelte. Pedig Gergőt nem sokan irigylik.
- Jó reggelt. Ha jól emlékszem adtam fel házi feladatot Réka faradj ki a táblához! - jött be a terembe Göncz. Szuper.
- Muszáj?
- Igen, gyerünk! - "vakkantott".
- Ö... Segítség.
- Ne szórakozz velem, ez csak valószínűség számítás. - képedt el a tanárnő.
- Réka ez bébi könnyű! - kiáltott nekem Kitti.
- Jó, jó, megcsinálom. - nevettem erőltetetten. Végül csak sikerült. XD.
Matek óra után pedig jött a rajz. Ijj.
- Kérem a párokat fáradjanak ki és hozzák a közösen elkészített betlehemeket. - köszöntött minket a rajz tanárnő. Észrevette, hogy van itt egy új lélek - Göncznek ez se sikerült - és vele foglalkozott, én pedig szépen lassan odasomfordáltam Baluhoz.
- Hol a Betlehem?
- Úgy érted a darabjai? - kérdezett vissza.
- Mi van?
- Összetört, darabokban van.
- Összetörted? - képedtem el.
- Te. Te voltál. - mondta és látva az értetlen fejemet folytatta - Mikor ellöktél nekiestem a komódnak és levertem a betlehemet.
- Basszus. - csattantam fel. - Nem próbáltad meg összerakni?
- Minek? - röhögött ki. Szuper. Így történt, hogy karót kaptunk a rajz házinkra. Nyelvtanon írtunk egy csomót, kémián munkafüzetet töltögettük angolon pedig témazárót írtunk a jelen időkből.
- Tanárúr mi az, hogy feed? - kérdezte Levi.
- Nem használ a korrepetálás Levente? Megváglak félévkor és év végén is.
- Tanár úr az én hibám, még nem tartunk itt. - álltam fel azonnal, ezzel megvédve Levit.
- Pedig nem ártana. - grimaszolt. Szegény Levi. Végül odasúgtam neki, hogy etet. Ének órán énekeltünk, mily meglepő és Gittának igen jó kedve volt. Csengetés után odamentem hozzá.
- Mitől ilyen boldog a tanárnő?
- Ó, Réka már szólni is akartam. Pásztor Csenge apukája tudod a menedzser. Kérdezte, hogy idén majd kit szeretnék küldeni arra az ének versenyre, ahol Fruzsina tavaly harmadik lett. Lilit akartam mondani, de ő görcsösen készül az érettségire. Te mikor akarsz visszajönni az énekkarra?
- Ö... Februárban.
- Értem. Még ráérünk felkészülni, a verseny áprilisban lesz. Egyébként nem emiatt vagyok boldog, ez csak úgy eszembe jutott.
- Akkor? - kérdeztem és felvettem a fekete kabátom. Meg a táskám.
- A férjem elvisz a nyáron egy két hetes nyaralásra, a Karibi szigetekre. Elképesztő.
- Gratulálok. - mondtam, mást nem igen tudtam. Otthon nem volt semmi különös, kitakarítottam a szobámban, tanultam és el kezdtem átrendezni a szekrényemet. Megint orbitális kupi van.

Cancu 5/5 kedves és gyönyörű
Végtelen szerelem 5/4 kedvem támadt újranézni. Az egészet. De a végén sírni fogok. :(
Rajz 1-es 5/2 hoppá

Január 10. szerda

Anya és apa kiírt mára a suliból, ugyanis 10-től 11-ig meglátogattunk egy pszichológust. Egy szobában voltunk, és elég érdekes kérdéseket tett fel nekem.
- Egy egytől tízig terjedő skálán mekkora trauma volt számodra az eset? - kérdezte a nő.
- Ö... Mondjuk legyen egy... Ötös. Vagy egy hatos.
- Az egy szívás nyom a nyakadon?
- Igen. - kaptam oda rögtön. Még mindig ott volt.
- Hányszor sírtál az esemény óta? - kérdezte és sok más kérdése is volt. Egyébként hozzátenném a dologhoz, hogy még Nádasnak is jobban megnyíltam mint ennek a nőnek. Semmit sem segített, csak pénzkidobás volt. Anyának mennie kellett dolgozni, de apa ráért és felajánlott egy apa-lánya napot. Na, ilyen se volt még.
Elmentünk egy mexikói étterembe (ott voltam Lórival akkor, amikor fekete lett a hajam), utána pedig elugrottunk valami építész üzletbe és a Decatlonba is. Az otthoni konditeremhez ugye.
Két óránk volt addig amíg Bence végez a saját sulijában. Szóval beszélgettünk. Jó sokat.
- Nem tudom mondtam-e már, de nagyon szimpatikus számomra Balázs. És tudom, hogy most össze vagytok veszve, de egyszer úgyis kibékültök és összeházasodtok.
- Micsoda? - képedtem el.
- Úgy értem szívesen elfogadnám úgy, mint a lányom férje.
- Te jó ég apa! - vihogtam fel. Végül apa elment Bencéért én pedig a gépemen beléptem a Messengerbe. Váltottam pár szót Biával és Vikivel is. Anyát még meg kell kérdeznem arról, hogy mikor mehetek el Miskolcra, ugyanis Zsuzsa néni egyre rosszabbul van. :(
Mikor anya is hazáért elkezdtük nézni a Végtelen Szerelmet a laptopomon. Egy kis csoki kíséretében. Szép kis nap volt.

Pszichológus 5/3 ijj
Apa-lánya nap 5/5 jó volt. 🙂❤️