~~~

Mindenki szaladt utána, és volt szerencsénk végignézni, ahogy Balu odamegy az aulában ácsorgó Déneshez, megmarkolja a pólója nyakát és nemes egyszerűséggel lefejeli.
- Aztaaa! - kiáltott fel legtöbb diák, akik szintén látták az eseményeket.
- Úristen. - vigyorogtam el. Az én reakcióm kicsit más volt mint a többieké. Dénes kifeküdt a földön, Balu pedig odajött hozzám.
- Ne hálálkodj, szívesen tettem.
És ezzel ott is hagyott. Nádas rögtön itt termett, nyilván az ügyeletes tanár szólt neki.
- Isteneeem. Én felmondok. - fogta a fejét.
A vége persze az lett, hogy a félig halott Dénes, én és Balu az igazgatói irodába mentünk.
- Rendben. Dénes fiam te már így is hajlasz afelé, hogy kirúgjalak. Ne lepődj meg, ha ez a jövőben meg fog történni.
- De geci. Balázs jött oda hozzám és ok nélkül lefejelt.
- Rohadtul nem volt ok nélkül. Meg akartad fektetni Rékát. - kelt ki magából Balu.
- Mindegy lett volna nem? Amekkora kurva nem marad sokáig szűz.
- Csak mondd ki mégegyszer... - morogta.
- Kurv...
- FÜLEKI DÉNES!!! - ordította le Nádas. Hirtelen az igazgató helyettes lépett be az irodába.
- Mária méghoztam a kollégi... A kollegina papírjait. Ezúttal újak.
- Tedd le az asztalra. Most fontosabb dolgom van ennél. Na szóval. Balázs te kapsz egy szaktanárit a verekedésért, Réka te nem kapsz semmit, Dénes. Neked pedig kezdeményezni fogok egy fegyelmi tárgyalást.
- De most miért?
- Azért mert nemi erőszakot akartál alkalmazni Rékán.
- Ez így túl komolynak hangzik. Miért kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni?
- Én elmehetek? - kérdeztem nyúzott hangon. Nem igazán így terveztem az év első tanítási napját.
- Persze mehetsz. - legyintett Nádas.
Mielőtt kimentem volna az irodából óvatosan Balura néztem, de ő! Elkapta a fejét. De jó, hogy már rám se bír nézni. Idő közben becsengettek irodalom órára is, és semmi kedvem nem volt bemenni, úgyhogy gondoltam benézek a büfébe. Úgyis régen voltam.
- Csókolom. - mosolyogtam rá a büfés nénire.
- Rékácska, szervusz. Mit adhatok?
- Nahát, mennyi minden! Bővült a választék?
- Igen, benne volt az iskola újságban. Olyan szép képet csinált rólam az a fotós fiúcska...
- Még nem volt alkalmam elolvasni. - magyaráztam el gyorsan és átfutottam a büfé új kínálatát. Eddig csak sima szendvicsek voltak, bitang nagy kakaós csiga, chips, talán ropi is... Innivalóból víz, meg néhány típusú ice tea, de most... Melegszendvics, zsemlés szendvics, óriási sajtos pogácsa, kakaós csiga, virslis buci, túrós batyu, pizza szeletek (gombás és sonkás-kukoricás), csokis és puncsos mignon, csoki és kókusz krémes 7 days croissant, sós, sajtos és baconos CHIO chips, ropi, HARIBO gumicukror, sima, Oreo-s és mogyorós Milka csoki, valamint epres, sárgadinnyés és Mentolos Orbit rágó. És most jönnek az innivalók... Szénsavas és szénsav mentes Szentkirályi ásványvíz, Coca-Cola, citromos és barackos Lipton ice tea, szilvás, epres és körtés XIXO (ezekből van fél és egy literes kiszerelés is) valamint SIÓ szívószálas üdítők. Azta!
- Amúgy neked nem órán kéne lenned? - rántott vissza a valóságba  bufes néni.
- Áhh. - legyintettem nevetve. - Szeretnék kérni egy 1 literes Xixo-t, mondjuk körtésben, egy baconos chipset, egy virslis bucit, egy zsemlés szendvicset és ú! Egy csokis mignont.
- Ezt mind meg fogod enni?
- Aha. - vigyorogtam és előkapartam a pénztárcájámat. Szerencse, hogy nálam volt. - Az elmúlt napokban nem volt nagyon étvágyam, de itt minden nagyon jól néz ki.
- Akkor parancsolj itt van minden. 1200 Ft.
Mindent leemeltem a pultról és elindultam az emeletre. Most mi van abban ha ellógom az irodalom órát is? Kinyitottam a szekrényt és kiszedtem onnan az iskolaújságot. Lementem a lépcsőn, mert csak odalent vannak padok. Elhelyezkedtem az egyiken, enni kezdtem a virslis bucimat, és kinyitottam az újságot, de azt rögtön beárnyékolta valami. Vagyis inkább valaki. Balu.
- Te mit csinálsz?
- Ellógom az irodalmat.
- Okos. - biccentett fapofával és leült a velem szemben lévő padra. - Te, azt mind megeszed?
- Huhh, hát nem biztos. Kéred mondjuk a... A chipset?
- Milyen?
- Baconos.
- Megkóstolom.
- Tiéd az egész. - dobtam oda neki. Hát ez igazán nagy tartalmú beszélgetés volt. - Figyelj... Köszönöm, hogy megvédtél.
- Semmit sem tett. Én köszönöm, hogy megverhettem végre azt a gyökeret.
- Az, gyökér. - suttogtam és beleharaptam a buciba.
- De akkor jól vagy ugye? Nem csinált végül semmit? - kérdezte. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez sokkal fontosabb, mint az iskola újság és az evészet.
- Jól vagyok, vagyis azt hiszem. De egy ideig biztos, hogy félni fogok a hirtelen érintésektől meg ilyesmi, de ez normális.
- Nem Réka, ez nem normális! Minek mentél el arra a szarra?
- Én sem tudom. - szipogtam és inkább elbújtam az újság mögé.
A fő cikk az volt, hogy a 10. b (vagyis mi) meglátogatott egy árvaházat, vittünk adományt, énekeltünk, játszottunk velük satöbbi satöbbi. Volt egy csomó kép amit az a gyerek csinált, és volt egy rublika is ahol az árvaház címe, bankártyaszámlája és telefonszáma volt leírva. Ez egy igazán jó cikk lett. Tényleg volt egy oldal a büfé megújításáról és egy (igazán jó) kép a büfés néniről, Magdiról. Mivel ez egy januári szám, még bőven téma a karácsony és a szilveszter is, így azokról is találtam apróbb leírásokat. Egy külön oldal volt fenntartva az újévi fogadalmakról, és épphogy csak átfutottam, mégis megfogadtam egyet. Nem azt, hogy fogyókúrázok (ugyan már, 56-7 kiló vagyok) hanem azt, hogy nem szeretek bele olyasvalakibe, akit nem ismerek eléggé. Voltak téli stílus ötletek, valami megyei rajz verseny meghirdetése, kézműves cuccok, egészséges turmix receptek, és egy kivágható órarend (egyik oldalán foci labdás, másik oldalán cicás, de cuki). Voltak keresztrejtvények, egy interjú az egyik menzás nővel (hajszálat találtak a sárgaborsó levesben), valami legjobb barátnő kvíz, egy cikk a kakaóról és képek egy ausztrál sípályáról. Ekkor eszembe jutott valami.
- Milyen volt a síelés? - kérdeztem a padon ülő, chipset ropogtató, mobilozó Balutól.
- Öhm. Jó volt. Csak apa eltörte a bokáját.
- Ó, sajnálom.
- Nem kell, vicces volt az esése. - röhögött fel.
- Én még sose síeltem, tuti belehalnék. - mondtam. Balu erre nem mondott semmit, csak tovább telefonozott.
Már be akartam csukni az újságot, amikor szinte kiszúrta a szemem egy egy oldalas cikk. "Balhé a köbön", ez volt a címe, a hozzá tartozó képen pedig ez a jelenet látható:
Dénes éppen elviharzik, én kezdtek megfordulni, a mögöttem álló Balunak pedig Kornél épp megrúgja a nyakát. - Úristen! Ezt nézd! - toltam oda Balunak az újságot.
- Fasza, mit csináljak vele? - kérdezte flegmán.
- Semmit csak gondoltam... Hagyjuk. - dadogtam. Ez de gáz. Inkább befejezem a virslis bucimat. Megettem a csokis mignont is (nagyon nagyon finom volt) és megittam a literes XIXO-m felét is. Hirtelen rám jött a pisilhetnék, úgyhogy minél hamarabb el akartam szökni a mosdóba.
- Vigyázol a cuccaimra? Mindjárt jövök. - pattantam fel.
- Vigyázok persze, de úgyse lopja el senki. - dünnyögte, fel sem nézve a telefonjából.
Megforgattam a szemem és siettem a lány vécébe. A nap nagyrészét igazából már ellógtam, csak egy föci és egy fizika volt hátra. Földrajzból rengeteget jegyzeteltünk, és Lacibá kiosztotta a - még decemberben megírt - témazárókat is. Négyes lett, yeeey. :)
Fizikán dogát írtunk a halmazállapot-változásból és lehet, hogy könnyűnek hangzik, de a fagyást és lecsapódást befolyásoló tényezőkkel kicsit meggyűlt a bajom. Mindegy, a négyes úgy is meglesz. Kitti megengedte, hogy lefotózzam azt, amit három tanóra alatt leírtak. Matekon belekezdtek a valószínűségszámításba, francián szavakat ismételtünk mint pl: pohár-tasse; villa-astro stb. Irodalmon pedig verselemzés volt.
Olivérrel Eszterrel és Levivel mentem haza. És hogy Levi hogy került a mi utcánkba? Olivérrel hatalmas CSGO (?) végigjátszásokat fognak tolni. Ahelyett, hogy mondjuk tanulnának. Eszter elpanaszolta nekem, hogy semmi programja nincs én meg felajánlottam, hogy jöjjön át hozzám tanulni meg beszélgetni. Rögtön benne volt.
Köszöntünk a nappaliban papírokat nézegető apának és felszaladtunk a szobámba. Eszter egy virág mintás pulóverben volt, igazán jól állt neki. Ment a szőke hajához  és a zöld szeméhez.
- Szép szoba. Én még nem is voltam nálatok.
- Itt is aludhatsz ha akarod. - vontam meg a vállam és kipakoltam a tanulnivalókat az íróasztalomra. - Kérsz valamit inni? Vagy enni?
- Nem kell semmi, köszönöm. - mosolyodott el és az erkélyajtómhoz lépett. - Nem is látsz át hozzánk. Ez a kertre nyílik.
- Hát ja. De így ti se tuttok engem kukkolni. - nevettem fel és rögtön beugrott a kettőnk között zajlott szeptember elsejei beszélgetés.

~~~