Január 2. kedd

Igazából ahhoz képest, ami szilveszterkor történt, egészen jól fagyok. Csak az éjszakám volt borzasztó. Semmit sem aludtam, de ez részben a tűzijátékok és vonyító kutyák hibája volt. Életem legpocsékapp szilvesztere és újévi kezdése volt ez az egész, de mondom hogy már jól vagyok. Próbáltam elterelni a figyelmem a tanulással, de nem ment. Anya felajánlott a hétvégére egy csajos bulit, és ez tökre felvidított. Apa elnézést kért tőlem a kiabálásért és felajánlotta a pszichológust. Még mit nem! Bence is próbált jobb kedvre deríteni, játszottunk Zsemlével, előkerítettük az áhított Lego-s dobozokat, YouTube videókat néztünk... De igazából az egész családban nyomott hagyott a hangulatom és a viselkedésem. Most megyek, tovább ügyködni a dalomon, amit az előző félév és a szilveszteri buli ihletett. A címe: Síri csend

Anya, apa és Bence 5/5 szeretem őket. ❤️❤️❤️
Síri csend 5/? Hátha lesz belőle valami.

Január 4. csütörtök

Hiába győzködtem anyát arról, hogy nincs szükségem pszichológusra, muszáj legalább egyszer elmennem, hogy megbeszéljük ezt a "megerőszakolási kísérletet".
Az, hogy korán kellett kelnem, rögtön ráébresztett arra, hogy vége a téli szünetnek, újra kezdődik a rémséges dolog amit úgy hívnak ISKOLA. A reggeli rutinom után jöhetett a mai outfit kiválasztása. Fekete farmer és szürke pulcsi. A barna hajam kivasaltam, és ritka jól néztem ki. Ma alapozót használtam púder helyett, ugyanis a sok sírás miatt karikásak lettek a szemeim és... A púder nem fedi el rendesen, a korrektor büdös, így maradt az alapozó. Plusz ugye szempillaspirál és vörös rúzs. Hű.
Felvettem a csizmám, a fekete kabátom és az új sapkám is (persze ügyeltem a hajamra). Táskámat a hátamra csaptam, bezártam az ajtót és elindultam a suliba. Tudtam, hogy találkozni fogok Dénessel, Vivivel és Baluval is. Mondjuk Balura más miatt vagyok mérges.
Az iskolába belépve a portás rögtön a kezembe nyomott egy újságot. Az iskolaújság januári száma. Címlapon pedig az árvaház, amit mi látogattunk meg ugye. Roppantul ígéretesnek minősült minden, de nem volt kedvem elolvasni. Egyenesen a teremhez mentem, ahol furcsa mód ott volt Nádas!!!
- Á, Réka téged kerestelek. Vedd le a sapkát kérlek!
- Boldog új évet. - mosolyogtam rá és levettem a sapkámat. Az osztály reakciója egy egyöntetű "Wow" volt. Leszámítva Balut és Vivit, akik ugye már látták a hajam.
- Te Réka. Fodrásznál voltál? - szólalt meg először Levi.
- Mint látod. - túrtam bele a hajamba óvatosan.
- És pénzt kért vagy elnézést? - vihogott fel.
- De vicces vagy. - nyújtottam ki a a nyelvem és az igazgató asszonyhoz fordultam.
- Réka, igaz az amit a szüleid mondtak? Ami szilveszterkor történt?
- El... Elmondták? - kérdeztem döbbenten.
- Igen, de ez valóban igaz? Mert akkor ajánlom az iskolapszichológust.
- Miért? Mi történt veled szilveszterkor? - kérdezte Kitti. Nem tudtam válaszolni neki.
- Nincs szükségem pszichológusra, jól vagyok.
- De azért gyere velem, beszélgessünk egy kicsit. - döntötte el a fejét. Így történt, hogy matek óra helyett Nádas irodájában találtam magam.
Úgy nagyjából elmeséltem neki a szilvesztert, és a dolog előzményeit, és végül a francia óráról is lemaradtam. Nem is bánom.
- Rendben akkor. Tájékoztatom erről az egész tanári kart, megkérem kollégáimat, hogy jobban ügyeljenek rád.
- De nem kell. Nincs semmi bajom. Minden házim kész van, tök sokat tanultam...
- Jól van Réka, ahogy te akarod. De modd csak. Van valami amit tehetek érted?
- Igen, ha kérhetem. Rúgja ki... Rúgja ki innen valahogy Füleki Dénesét. - mondtam fapofával és elhagytam az igazgatóit.
Csengettek, és minden diák kirohant a tantermekből. A miénkből először Marci rohant ki, oda is kiáltott nekem. - Réka gyere ide!
Odamentem hozzá, de ő nemes egyszerűséggel belökött a terembe.
- Mi van már? - kérdeztem ingerülten.
- Ezt mi is kérdezhetnénk tőled. Mi történt szilveszterkor? - nézett rám Kitti.
- Én nem vagyok rá kíváncsi. - mondta Vivi és kiment a teremből. Attól függetlenül, kilenc szempár rám szegeződött.
- Ez az egész olyan hosszú és bonyolult. Mindent hallani akartok?
- IGEN. - vágták rá tökéletesen egyszerre. Szuper.
- Oké elmondom, de kérlek ne vágjatok közbe. Szóval Vivi kedvéért elmentem egy szilveszteri buliba, ahol ott volt Dénes is meg... - itt óvatosan Balura néztem. - Tóth Zalán.
- Ne bassz. - tátotta el a száját Gergő.
- Szóval elmentem, nem ittam semmit, nem is táncoltam, semmit sem csináltam, csak ültem a kanapén. Néhány fiút elküldtem, ezen kívül semmi se történt. Aztán Dénes mondani akart nekem valamit, bevitt egy szobába. Én már akkor tudtam, hogy... Hogy valami baj lesz ebből. - mondtam és próbáltam nem elsírni magam. Ha jobban belegondolik, mégiscsak szükségem lenne egy pszichológusra. A nőket/lányokat borzasztóan érinti ez a fajta bántalmazás. Legyen szó egy konkrét erőszakoskodásról, vagy "csak egy kis" fenék fogdosásról.
- Mi történt? - kérdezte Eszter halkan.
- Megpróbált megerőszakolni. Vagy mit csinálni, de nem sikerült neki. - mondtam és kínosan beletúrtam a hajamba. Ennyit arról, hogy vigyázok rá.
- Hogy mit csinált?! - szólalt meg Balu hirtelen.
- Kértem, hogy ne szóljatok bele. Na szóval...
- Leszarom! Nem érdekel a történet vége. Én most megverem azt a mocskot. - mondta és megindult az ajtó felé. Rohadtul jól esett, hogy már menne és verné szét Dénes fejét. Viszont kicsit hirtelen jött ez az egész és senki se tudta lefogni vagy ilyesmi.
- Balu várj! Én már megvertem.
- Azt sejtettem. - mosolyodott el szomorúan és kiment a teremből. Ami utána történt... Nos az nagy hatással volt mindenkire. De legfőképp Dénesre és Balázsra. És mivel én két tűz között vagyok (a szó szoros értelmében), természetes, hogy én szívtam meg a legjobban.
Mindenki szaladt utána, és volt szerencsénk végignézni, ahogy Balu odamegy az aulában ácsorgó Déneshez, megmarkolja a pólója nyakát és nemes egyszerűséggel lefejeli.

~~~