Balhés Gimi 50. 🖤

~~~

December 26-án még együtt reggeliztünk, aztán egy hosszas búcsúzkodás után mindenki külön vált. Dave, Dóra és Flórián elindult vissza Románba, apa elfuvarozta a nagyit Gödre vagy hova, anya, Bence meg én pedig készültünk, ugyanis Csepelre mentünk ebédelni keresztanyáékhoz. Miközben a hajam vasaltam észre vettem, hogy nem is forró, de nem, nem volt kikapcsolva, és a konnektorba is be volt dugva úgyhogy... Elromlott a hajvasalóm. Szuper. Az út gyorsan eltelt, annyiból telt, hogy kapcsolgattuk a rádiót, Bence övével szórakoztunk, mert beragadt, valamint megállapítottuk, hogy a szélvédőt leszarja egy madár. Decemberben. Szuper.
A szokásos köszöntés és a "hű de megnőttél" "mi újság a fiúkkal?" kijelentések után leültünk ebédelni. Keresztanyu nem vitte túlzásba a főzést, de legalább minden finom volt. Kivéve a kacsamáj. Brrr.
Aztán jött az ajándékozás. Én abból a kevéske zsebpénzemből vettem keresztanyunak egy törülközőt, két díszes bögrét meg egy csokit, keresztapunak valami bokszos újságot (20 évig bokszolt, ez egy érdekesség róla), egy üveg bort (na jó, ezt apától csórtam) és egy tök régi bekeretezett képet. Egy napraforgó mintás fotóalbumban találtam (kettő példány volt). Ő van rajta meg én, hét éves lehetek, a nyakában ülök és vigyorgok. Juppé. :)
Zsófikának valami zenélős sellő babát vettem, és ez sokkal jobban tetszett neki, mint a régi sellő babája. Rögtön el kezdett játszani velük, és egy Ken babával. Bele se merek gondolni milyen drámák törtek ki. Én csak pénzt kaptam (mivel azt kértem). Jó nyilván kaptam csokit, parfümöt, meg egy gyönyörű díszpárnát, de ennyi. Bence kapott egy kamerát (?), meg egy sílecet. Ja igen, az osztályával, januárban Ausztráliába mennek síelni egy hétre. Ijj, én tuti hogy nem mennék. Ott halnék meg. XD.
- A kamerát minek kapom?
- Videós vagy nem? - kérdezte keresztapa. - Láttam YouTube-on a gamer videóidat, mennyi like jött már! Ó, egy olyat is láttam amibe Réka énekel egy sráccal, ha jól tudom Spanyolországban.
- Jaj tényleg. - nevettem fel és próbáltam visszaemlékezni arra, ahogy énekeltem az Adele dalt azzal az utcai zenésszel. Spanyolországról rögtön eszembe jutott Dani, aki egyébként még semmit se reagált a Karácsonyos GIF-emre.
A csapat ismét ketté vált, felnőttek és gyerekek. Amíg anya, apa, keresztanya és keresztapa kávézás közben beszélgettek az élet nagy dolgairól, addig Bence, én és Zsófika Lego-ztunk.
- Nem is emlékszem mikor Lego-ztam utoljára. - töprengtem el miközben egy zöld alaplapot fogtam a kezemben. Anno nagyon sokat játszottam egyedül is, meg Bencével is, de ki tudja hol vannak már azok a dobozok.
- Én is, cseszdmeg, de milyen jó. - mondta Bence, aki épp egy autót próbált összerakni. Én sok-sok koncentrálás árán építettem egy házat (mivel rózsaszín elemből volt a legtöbb, rózsaszín lett a fal). Zsófika rögtön lecsapott rá és szervezett valami bulit a Lego Friends-es bábuinak. Bence végzett a kocsival és most valami szuper precíz robottal bíbelődött. Én felmásztam Zsófika ágyára, hátamat neki döntöttem a falnak és elővettem a telóm. Rögtön beléptem az Instagramra. Azon kívül, hogy mindenki megosztotta mit evett, miket kapott, kikkel volt, semmi érdekes nem volt. Csak rengeteeeg értesítés. Most soroljam fel? Biztos hogy nem. Mindenkinek LIKE-oltam minden bejegyzését, még Balu hóban merengő képet is. Kommentet nem írtam, hülye lennék.
Gondoltam én is ki rakok néhány fotót, de rájöttem, hogy felesleges. Na jó, a töltött káposztát és a karácsonyfát mindenképp feltöltöttem Insta storyba, valamint a sunyiban elkapott közös fotót is Bencéről meg Dávidról. Mivel Bencének nincs Instája (anyáék nem engedik, mert annyi veszély fenyegeti) nem tudtam megjelölni. De Dave-et annál inkább.

Szóval elvoltunk, mint hal a vízben, de hat órakor elindultunk haza. A haza úton elpanaszoltam anyának, hogy bedöglött a hajvasalóm, meg hogy Baluval összevesztünk, meg hogy nem-e tudják hol vannak a Lego-s dobozaink. Kicsit túl pörögtem, de mindegy.
27-én, 28-án és 29-én megállás nélkül tanultam. Gergő végül lemondta azt a karácsonyi videót amit velem, Eszterrel és Levivel tervezett. Állítása szerint valaki ellopta az ötletet. Ó. Aztán még megnéztem anyával a Holiday-t, egy kis popcorn kíséretében. Éreztem, hogy nem kellett volna, mert másnap (30-án, a szülinapomon khm) megjelent a homlokomon egy kibaszott nagy dudor. Pattanás álnéven, ah. Tökre ki voltam borulva, mert tudtam, hogy sok fotó fog készülni, elvégre 16 éves lettem (te jó ég). Végül anya segített elrejteni egy kis (vagy inkább nagyon sok) korrektorral, alapozóval és púderrel. A sötétkék ruhám volt rajtam, de kiderült, hogy kicsi rám mellben. Ahogy a sárga is. És akkor anya elhatározta, hogy ideadja előre az ajándékomat. Egy gyönyörű, fekete ruhát. Abszolút nem volt lehangolt, csupán egy kis komolyságot sugárzott. A barna hajam hajvasalóval hiányában (khm) csak egyenesre fésültem és apa kiáltása után lementem a földszintre.
A nappaliban egy jó nagy torta fogadott (erei gyümölcs, nyamiii) rajta pedig egy 16-os gyertyával.
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Réka, boldog szülinapot...
- Köszönöm. - mondtam megállás nélkül mosolyogva. Mielőtt elfújtam volna a gyertyákat, kívántam egyet. Na vajon mit? Azt, hogy Baluval kibéküljünk és újra együtt legyünk. De ez egy darabig biztos, hogy nem fog megtörténni, mert én egy hisztis picsa vagyok és mérges vagyok Balura. A torta után jött az ajándékozás. Anyától megkaptam a ruhát és én már ennyivel is beértem volna, de kaptam egy új hajvasalót (ezaaaz, megérte rinyálni), még több csokit, hajgumikat, hajcsattokat és egy gyönyörű virág mintás, vastag jegyzetfüzet. Ó, nahát. Az lesz a jövő évi naplóm.

A Messenger és a Facebook valósággal felrobbant, mindent elárasztotta a "Boldog szülinapot!" üzenetek hada. Egyszerűbbnek találtam nem mindenkinek egyesével visszaírni (Face-en), hanem kiraktam egy posztot.

"Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat és a felköszöntéseket! Szeretlek titeket! Puszi: Réka.😘"

A poszt felett pedig egy kép volt a tortámról. Direkt nem akartam magamról kirakni képet. Egyrészt a púp miatt, másrészt pedig az új hajszínem miatt. Élőben akartam meglepni mindenkit. Messengeren viszont muszáj voltam mindenkinek visszaírni, hogy "Köszönöm", "Köszi" vagy "❤️❤️❤️".
Este viszonylag hamar lefeküdtem aludni, hisz holnap szilveszteri buli Zalánnál! Jobb lesz ha kipihenem magam és mindenre felkészülök.

Karácsony 5/5 szeretem a karácsonyt. A családot, az ajándékokat, az ételeket és a hangulatot ❤️
Szülinap 5/5 16 éves lettem, aztaaa.
Balu 5/2 még csak fel sem köszöntött. Ne már!
Holnap 5/? Kicsit rossz előérzetem van...

Szálkás Réka 16 éves, juhé! 🎉🎉🎉
És Balu még csak fel sem köszöntötte. Ejnye, bejnye. 😠😂
Na vajon milyen lesz a szilveszter? Zalánnal, Vivivel, Dénessel, Dáviddal, Laurával, és még három régi, távoli ismerőssel... Ó jaaaj. 😏
Hamarosan érkezik a FEKETE BANZÁJ KÜLÖNKIADÁS. 🖤🖤🖤
Túl sok az emoji xd.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top