~~~

A tag akibe belementem pedig nem is volt számomra annyira ismeretlen. Te jóságos ég, ő meg hogy kerül ide?
- Bálint?! - sikoltottam fel, és megöleltem a szőke hajú fiút. - Miért jöttél belém, és mi a frászt keresel Budapesten?
- Neked is szia Réka. - röhögött fel Bálint. - Jé, barna lett a hajad.
- Ez semmi. Néhány órával ezelőtt fekete volt.
- Eeez egy olyan dolog, ami nem tartozik rám. Mit csinálsz itt? Miért két tálca van nálad? Kivel vagy itt? - tette fel a kérdéseket. Már éppen válaszolni akartam, amikor hirtelen mellénk lépett, egy szőke, rövid hajú nő, McDonald's-os ruhában. Egy dolgozó, hupsz.
- Kérlek szedd össze a tálcákat, ha már így leborítottad őket. - nézett rám csúnyán.
- Persze, elnézést. - vágtam rá azonnal és már le is gugoltam, hogy nekilássak a tálcák összeszedésének. Bálint is legugolt és segített nekem. És a másik oldalamon is megjelent valaki. Eörsi Dorka, akiről teljes mértékben megfeledkeztem. Miután minden tálcát felpakoltunk, Bemutattam egymásnak Dorkát és Bálintot, aztán ideálisnak találtam az időt arra, hogy válaszoljak Bálint féltett kérdéseire.
- Dorkával töltöttem a napot, shoppingoltunk, lányos dolgokat csináltunk és beültünk egy mekire. Ami tökre természetes, mert itt élünk. De elárulnád, hogy te hogy kerülsz ide Miskolcról?
- Persze. Itt veszem az ajándékokat a famíliának. Felugrottam vásárolni, ennyi az egész.
- A magán helikoptereddel jöttél mi? - cukkoltam.
- Hogyne. - röhögött fel. Idő közben amúgy elindultunk a pláza folyosóján, az úticél pedig egy földszinti kávézó volt. - Nem amúgy, alig van pénzem, mert novemberben új judos cuccot kellett vennem, mert elszakadt, tudod az izomtól. Plusz a telóm is elbaszódott. Tehát le vagyok égve, egy fapados vonattal felzötykölődtem Pestre azért, hogy olcsó, de mégis király cuccokat vegyek a rokonoknak meg a barátnőmnek.
- Nahát! Barátnőd van? - kérdeztem tökre boldogan.
Egyébként két másodpercenként ellenőriztem, hogy Dorka mellettem van-e. Akkora volt a tömeg, hogy simán elsodorják, ezért a biztonság kedvéért inkább megfogtam a kezét.
- Igen, Orsi. Nagyon jó fej, kedves és szép, imádom, de sajnos távkapcsolatban élünk. Ő Egerben, én meg Miskolcon.
- És, hogy ismerkedtetek meg? - kérdeztem pont akkor, amikor megálltunk a liftek előtt.
- A bátyja judozik, és egy közös versenyen belém botlott. De szó szerint. Olyan szar szilikonból volt a padló, beakadt a lába és a karjaiban találta magát. Nagyon romi volt kár, hogy rám ömlött a kólája.
- HÁHÁHÁHÁ.
- Erre rátett egy lapáttal, hogy épp futottam, mert szólítottak asszem a kettes Tatamira. Egy tatabányai csávó lett volna az ellenfelem, de nem értem oda, mert leragadtan Orsinál. Meg hát a ruhám is kólás lett.
- Itt a lift. - szólt bele a mesélésbe Dorka. Bezsúfoltuk magunkat az egyik liftbe, rajtunk kívül volt ott még három ember.
- Szóval? - néztem fel Bálintra.
- Az edző persze leordította a fejem, lazán megvertem volna a srácot, aki végül második lett én meg asszem ötödik. Szartam rá, mert Orsival megtaláltuk a közös hangot. Szinte azonnal beleszerettem.
- Megtennéd, hogy magadban tartod a tökéletesen szerelmes életed? - szólt oda Bálintnak egy nő, aki a liftben utazók egyike volt. - Ez az első karácsonyom anyám nélkül, és ha az anyósom rájön, hogy nem is tudok bejglit sütni, ráveszi a férjemet a válásra.
‐ Sajnáljuk? ‐ néztünk össze furán.
‐ Sajnálhatjátok is, nektek kölyköknek semmi bajotok nincs, a karácsony olyan, mint a filmekben, minden csupa derű.
- Azt csak hiszi - mosolyodtam el gúnyosan ‐ Úgyis van időnk, ez a lift rohadt lassú, úgyhogy elmondom hogy zajlott az én tegnapelőtti napom, és meglátjuk ki élete a szarabb - Szakítottam a barátommal, hasba rúgtam az első exem, és majdnem megcsókoltam a második exem, akit egyébként igazából szeretek. Ő szakított a barátnőjével miattam és megverte az egyes számú exem. Előtte kigyulladt a DJ pult, én sokkot kaptam, mert tavasszal majdnem meghaltam egy tűzesetben. Ami még említésre szorul az-az, hogy három picsa akik utálnak engem megpróbáltak megverni, de végül fordítva sült el a dolog. Végül mégis a barátom, akivel szakítottam koptatta le őket, és arra kért engem, hogy menjek el arra a szilveszteri bulira amire a úgyse akartam elmenni. Kizárólag a húga miatt, aki a tanév elején belevágta a telefonom a betonba. Na, elég volt vagy meséljek még valamit???
- Azta! - döbbent le a nő, Dorka, Bálint és a másik két tag is.
- Én is így gondoltam.
- Jó ez így borzasztó, de hallottak alapján egy agresszív ribanc vagy. - mondta a magáét a nő.
- Vagy inkább egy gyönyörű lány, akiért omladoznak a pasik. - javította ki Dorka.
- És nem agresszív, csak évekig küdősportot űzött. - fűzte hozzá Bálint.
- Mit érdekeltek ti engem. - legyintett a nő. Nyílt a lift ajtaja és mind a hatan. kimentünk rajta. Na végre, szabadság!

A kávézó tök közel volt a liftekhez, rögtön be is mentünk. Ja igen, Bálint velünk tartott, és még azt is felajánlotta, hogy fizeti a dolgokat.
- Nem engedhetem meg. Most mondtad, hogy le vagy égve.
- Ugyan már! Te felvásároltad a fél plázát egy árva kislánynak. - nézett le óvatosan Dorkára - Az a legkevesebb, hogy ezt meg teszem.
- Hát jó, köszönjük.
Dorka kapott egy bögre forró csokit, én egy csésze latte kávét, Bálint meg ivott egy capucino-t. Valamint mindhárman kaptunk mellé egy-egy óriási csokis fánkot.
Sajnos szegény Dorka háttérbe szorult, de szerintem abszolút nem bánta. Bálint tovább mesélt a barátnőjéről, Orsiról, a suliból, a családról és persze magáról. Amíg én öt év judozásra úgy tekintek vissza, hogy hobbi volt, addig Bálintnak komoly életcéljává vált a dolog. És tett is érte!
- Komolyan? Hű, drukkolok. - mondtam tökre feldobódva.
Bálint igen komoly tavaszi versenyszezonnak néz elébe. Köztük az egyik egy olyan verseny, ami eldönti tovább jut-e az Ifjúsági Európa Kupára. És folyamatosan azt ecsetelte, hogy az ő súlycsoportjában és abban a ketegóriában nem is lesznek olyan sokan, és hogy még esélye is van az Európa Kupára. Az aztán nagyon durva lenne.
- Te meg mit csinálsz? - nevette ki Dorka Bálintot aki ép...
- Széttrancsírozom a fánkot. - mondta a lehető legnagyobb természetességgel.
Miután végeztünk külön kellett válnunk. Bálint ment a vonat állomásra, nekem meg vissza kellett vinnem Dorkát az árvaházba, ugyanis már öt óra is elmúlt. Érzékeny búcsút vettem Bálinttól, de megdumáltuk, hogy mindenképp írunk egymásnak Messengeren. Dorkát is lepasszoltam, felajánlottam, hogy segítek a szatyrokkal (elvégre rengeteg volt), de megoldotta egyedül is. A telefonjába (ami ugye az én telefonom volt EDDIG) beírtam a számomat, és csináltam neki Messenger fiókot, ezért ha bármi baj van hozzám nyugodtan fordulhat. Otthon hatalmába kerített egy érzés, egy érzés ami mosolyt csalt az arcomra. Segítettem valakinek, méghozzá úgy, ahogy senki más. És ez tényleg nagyon jó volt.

~~~

Remélem valaki emlékszik egy kicsit Bálintra, ha nem, akkor a Balhés Gimi első könyvében olvassátok el a kirándulásos különkiadást. Puszi. ❤