~~~

Bekopogtam hármat az ajtón, amit végül a szakállas bácsi nyitott ki.
- Jó napot. Szálkás Réka vagyok és Eörsi Dorkával szeretnék beszélni.
- Iskolatársa vagy? Tűnj innen, hagyd békén szegényt!
- Mi? Nem, dehogy! Múltkor az osztályommal voltunk itt, hoztunk sütit, csokit meg játékokat. És Dorkával különösen jóba lettem. Felajánlottam neki, hogy elviszem forrócsokizni így karácsony alkalmából. És ajándékot is hoztam neki.
- Ó. Szólok neki meg Babikának is. - mondta a bácsi. Beinvitált az ajtón, és az igazat megvalva nem volt sokkal melegebb, mint odakint. Ne mondják már, hogy itt rendes fűtés sincs?
Babika néni megérkezett és sikeresen lebeszéltem vele a dolgokat.
Aztán megérkezett Dorka. Mikor meglátott, tátva maradt a szája. Megpaskolta az arcát, odafutott hozzám és megölelt.
- Nem hittem volna, hogy tényleg visszajössz.
- Ugyan. Nézd! Hoztam még neked néhány dolgot. - emeltem fel a szatyrot. Leültünk két puffra és megmutattam neki mik vannak a szatyorban. - Ez az én tavalyi kabátom. Remélem jó lesz rád. Ez a pulcsi speciál rajtam volt tegnap. Imádom, de szűk a nyaka és nem kapok benne levegőt. Van itt még egy csoki és egy...
- Úristen! - sikított fel örömében, amikor meglátta a telefont. - Ez... Ez nem vicc?
- Miért lenne? Én kaptam egy újat attól, aki az előzőt összetörte, úgyhogy nincs rá szükségem. Három éves a teló, remélem nem megy tönkre azonnal.
- Azta! És mi van a fizetéssel? Mert valamit biztos kell fizetni nem?
- Emiatt ne aggódj. Mindent átirányítottam magunkhoz. Én fizetek mindent.
- Nem is tudom mit mondjak. - mondta Dorka nyúzott hangon, és letörölte a könnyeit. - Köszönöm. Köszönöm szépen.
- Örömöd számomra öröm, és a lelkiismeretem is tisztább lett, úgyhogy. - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Miért? Megölték valakit? - kérdezte nagyokat pislogva a frufruja alól. Erre nem mondtam semmit csak felnevettem. Dorka egyébként egy sötétrózsaszín melegítő nadrágban volt, meg egy szürke hosszúujjúban, plusz egy fekete pulcsiban. Barna haja laza copfba volt fogva, és alig látott ki frufruja alól.
- Na menj öltözz át, elmegyünk a városba.
- Babika néni megengedte?
- Persze. Na vedd fel ezt a piros pulcsit, meg egy farmert. Várj, megyek veled.
- Nekem csak egy farmerom van. - mondta Dorka szomorúan. Ó, jaj. Felmentünk egy lépcsőn és bementünk egy szobába. Volt ott két ágy, két szekrény, egy asztal és egy polc. Valamint egy kép a falon, ami egy vágtázó lovat ábrázolt.
- Ki a szobatársad? - kérdeztem. - Ja és melyik a te szekrényed?
- Az ott. És Vera a szobatársam. Most épp Albiék szobájában van, valami menő dologról beszélgetnek. Engem általában kihagynak belőle.
- Sajnálom. - biggyesztettem le a szám és kinyitottam a szekrényt, amire mutatott. Hát nem volt benne sok minden. Rögtön kiszúrta a szemem egy sötétkék farmernadrág. - Nagyon szép gatya, tökéletesen illik a piros pulcsimhoz.
- Engem a divat hidegen hagy. - mondta Dorka.
- Engem is. Sosem az van rajtam ami trendi, hanem amiben jól érzem magam, és saját magam divatosnak vallom. Mi értelme van annak, ha egy avokádós zoknit felhúzunk a térdünkig? Vagy emeletes cipőt hordunk úgy, hogy kivan a bokánk?
- Mindigis akartam egy avokádós zoknit. - mondta Dorka kuncogva.
- Akkor majd veszünk egyet az Éjdzsendem-ben. - mondtam és bezártam a szekrényt. Dorka felvette a nadrágot és a pulcsimat, plusz a régi kabátomat. A haját kiengedtem és az ujjammal kifésültem. - Fodrászhoz is elmehetnénk. Téged nem zavar a frufrud?
- Dehogynem, de nem endegedem, hogy Babika néni levágja, fodrászra meg...
- Na jó, gyere! Indulunk! A mai nap csakis rólad szól. - ragadtam meg a karját.
Elhagytuk az árvaházat, és negyed óra vacogós séta után megérkeztünk egy kisebb fodrász/kozmetikai szalonba. Úristen én egyszer már jártam itt. Istenem, mindjárt elsírom magam. Tavaly ősszel Hannát hoztam ide, igen Veres Hannát. Valahol még biztos megvan a Before/After kép. Mekkora szerencse, hogy eszembe jutott, majd beszélek vele. Szóval Dorka haját rögtön megmosták, vágtak belőle kB 2 centit, a frufruját pedig tökéletesre igazították. Aztán jött a kemény dió. A kozmetikus. Először nem akarta elvállalni Dorkát, mondván tele van és nincs rá ideje. De az egyik vendégnek megesett rajta a szíve (meghallotta, hogy árva) és mondta a kozmetikus csajszinak, hogy menjen az ő helyére. Dorka bőre pattanásoktól és miteszerektől mentes, csupán gyantáztatni kellett. Aú! Mondjuk ha jobban belegondolok jobb mint a pattanások. Most már nekem is "hibátlan és gyönyörű" bőröm van, de általános 6. és 7. osztályában ocsmányul néztem ki. De szerencsére 8.ban megtörtént a csoda. Szép lett a bőröm, az alakom mindigis jó volt (ez volt az egyetlen amit irigyeltek tőlem), megjött az ízlésem és igényesebb lettem.
Szóval Dorka beült a "mészárszék" alá, én pedig ha már itt voltam egy fodrászatban, megkérdeztem őket, hogy be festik-e a hajam más színre.
- Mi bajod a feketelével? Szerintem menő, illik hozzád. - mondta az egyik csaj. Fiatal, a húszas éveiben járhat, így abszolűt megérti a trendi és nem trendi dolgokat.
- Én nem akartam. Két "barátnőm - mutattam idézőjekeket a levegőbe - csinálta ezt még novemberben. Szobafogságot kaptam miatta, aztán tanulnom kellett, úgyhogy nem volt időm fodrászhoz. Oda meg tuti, hogy nem megyek vissza, mert megölöm a nőt.
- Én gyorsan befestem a hajad ülj be a hajmosóba. - utasított a másik nő. Na ő már 40 éves is elmúlhatott vörös haja egy kontyba volt fogva, és barna szeme volt. - Milyen volt a hajad az incidens előtt?
- Szőkésbarna. De így utólag olyan, mintha egyre sötétebb lett volna - magyaráztam. (Ugyanez van az én hajammal is, lol. Írói szerk.) - Azt nem lehet megcsinálni, hogy leszedjük a festéket?
- Ha ez már két hónapja így van, és rendszeresen mostad akkor igen tartós festék. Már rég ki kellett volna fakulnia.
- Picsába. - morogtam az orrom alatt. - Egyébként furcsamód jobban tetszik a sötétebb haj. Talán még jobban is áll. Mi lenne, ha barnára festenénk?
- Nem tudom, gondolkozz el rajta, én meg addig megmosom a hajad. - jelentette be a nő és már engedte is a csapot.
Így tehát amíg Dorka egy külön szobában ordibált a gyanta miatt, addig az én hajamat feketéről átfestették barnára. Így ez a szín már csak a messenger profilképemen marad meg. Örök emlék marad a számomra. A lázadást fogja jellemezni számomra, még akkor is, ha nem lázadtam annyira. Miután mindketten végeztünk, intéztem az anyagiakat. Tovább mentünk és meg sem álltunk a plázáig. És itt kezdődött igazán a shoppingolás. Igenám, de két nap múlva karácsony, és az emberiség felé itt tartózkodott, ezért levegőt is nehezen kaptunk az üzletekben és az épület folyosóin. Úgy volt, hogy csak Dorkának vásárolok, de egyszerűen nem tudtam ott hagyni. UwU.
Egy mustársárga vállnál fodros felső, jaj de jól nézett ki (a Reserved-be vettem amúgy).
Semmi kedvem felsorolni miket vettem Dorkának, a felét már el is felejtettem. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy voltunk a... H&M-be, a Reserved-be és a Tally Weijl-be pólókat, pulcsimat és nadrágokat venni, betévedtünk egy fehérnemű üzletbe is, vettem neki egy barna, magasszárú csizmát a CCC-ben és végül, de nem utolsó sorban bementünk a DM-be. Neki nincs szüksége sminkre, már leírtam párszor, hogy gyönyörű, de azért vettem neki egy szempillaspirált. Azon kívül pedig néhány tusfürdőt, sampont, dezodort és egy Little Black Dress parfümöt (magamnak is vettem egy újat, kezd kifogyni amit éppen használok). Egy rakat szatyorral a kezünkben még leültünk mekizni is, egész álló nap csak mentünk, mindketten farkas éhesek voltunk. Úgyhogy a BigMac menü alap volt. :D
- Mmm ez nagyon finom volt. Életemben talán egyszer ettem McDonald's-os kaját, amikor az osztályfőnök meghívott egy sajtburger csomagra vagy mire.
- Sajtburger menüre? Huhú! Ha én csak egyszer ettem volna 10 kilóval könnyebb lennék. - nevettem fel. Próbáltam feloldani a lehangoltságot és a feszültséget, amit Dorka mondatai váltottak ki belőlem. Rémes belegondolni, hogy akár én is járhattam volna így. De hogy? Mi történt vele?
- Ha már ilyen jóban lettünk, szabad kérdeznem a múltadról? Tudsz valamit egyáltalán?
- Öhm. - vakarta meg a füle tövét Dorka. - Anyára emlékszem. Négy éves voltam, amikor leadott, és emlékszem hogy... Hogy sírt, és azt mondogatta, hogy nincs más választása és nagyon sajnálja. Ami megmaradt belőle az egy plüss nyuszi és három fénykép. Az egyiken ő van rajta, gyönyörű nő egyenként. Kár, hogy elhagyott. A második képen egy újszülött baba van, én. A harmadik képen is én vagyok, 2-3 éves lehetek.
- Istenem. - szipogtam. Próbáltam felfelé pislogni, hogy ne kenődjön el a szemfestékem a könnyektől, de már mindegy volt.
- Ne sírj, nem a te életed.
- Dorka. Miben tudok még neked segíteni? - fogtam meg a kezét.
- Ennél többet? Semmit. Azt hiszem még sose voltam ilyen boldog. Nagyon szépen köszönöm ezt az egészet. Ilyen ruhákat még újságokban se láttam, életembe először úgy érzem, hogy érek valamit és még telefonom is van. Réka. Ezekért a tettekért tuti a mennybe jutsz.
- Én nem hiszek Istenben, de ezek után... Remélem tényleg a mennybe kerülök. - mondtam. A mondatom második fele ütötte az elsőt, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy valami okosat mondtam.
- De fura, hogy a forrócsokizásból ez lett. - nevette el magát hirtelen Dorka.
- Tényleg, a forró csoki! - juttatta az eszembe. - Akkor még bemegyünk egy kávézóba is. Neked forró csoki, nekem kávé, és mellé fánk. Benne vagy?
- Van még annyi pénzed? - kérdezte.
- Hát hogyne volna! - kiáltottam fel a kelleténél talán egy kicsit hangosabban.
A körülöttünk lévő asztaloknál ülő emberek mind felém kapták a fejüket. Őszintén szartam rájuk. Igazából több mint 100 000 Forinttal indultam útnak és már 10 000 Ft-om se volt, de mindegy. Mert egy forró csoki, egy kávé és két fánk belefért. Megfogtam a két tálcát és odavittem a kukához. Megfordultam és hirtelen belecsapódtam egy mellkasba. A filmekben valahogy úgy szokott lenni, hogy elesek és a világ leghelyesebb fiúja felém nyújtja a kezét. Hát ez a variáció már akkor ki lett zárva, amikor megszülettem. Ami igazából történt az ez volt:
Nekimentem a kukának, felborítottan a tetején pihenő tálcákat, azok pedig hangos puffanással és utóhangokkal érték földet. A tag akibe belementem pedig nem is volt számomra annyira ismeretlen. Te jóságos ég, ő meg hogy kerül ide?

~~~

Dam, dam daaam. Ez egy irtó hosszú rész lett, de azt akartam, hogy mindenképp ez legyen a végszó. Komiba várom a találgatásokat arra, hogy kinek ment neki Réka. Aki kitalálja az a király(nő)! 👑👑👑
A folytatást hamarosan hozom, puszi. ☺️❤️