~~~

Domcsi, Fanni és Veronika. Ujuj. Akkor Kezdődjék a cica-harc.
- Miben lehetek a segítségetekre? - kérdeztem.
- Ribanc. - vágták rá egyszerre. Nem is értem mi bajuk van velem. Hm.
Fanni megcsókolta Balut amikor jártunk (kétszer is), és konkrétan miatta szakítottunk. És biztos azért haragszik rám, mert Balu nem őt szereti/szerette hanem engem. Domcsit nem részletezném, de muszáj. Neki jogos az utálata velem szemben. Elvégre ellpotam az ő Dénesét. Most meg szakítottam vele. Aztán tökre lealáztam, és még igazam is lett. Nos, Veronika igen haragtartó lehet, ha a szeptember elején megtörtént dolgok miatt meg mindig ennyire utál. Elmondtam a véleményem a hangjáról, ennyi. Kicsit rossz vélemény volt, de akkor is. Szóval három lány, aki utál engem VS én.
- Csak szeretnénk elmondani, hogy mi kollektívan utálunk téged, és véleményünk szerint egy büdös ribanc vagy. - mondta Fanni.
- Értem. Mehetek?
- Nem! Mondd csak miért olyan jó érzés másokat megalázni? - kérdezte könnyes szemmel Veronika. - Járok ének tanárhoz és ő azt mondja sokat fejlődtem. Hallgass meg és valld be, hogy tévedtél.
- Hajrá.
- Állj, még én is megmondom a magamét. - kiáltott fel Domcsi. - Elcsábítottad Dénest, akit én mindennél jobban szerettem. És csak úgy eldobod, mint egy koszos rongyot.
- Aztán újra odaférkőzöl Baluhoz. - fűzte hozzá Fanni hatalmas undorral a fején.
- Szegény Csengét is...
- Elszúrtam tudom. A lényeget mondjátok. - néztem rájuk.
- Inkább csináljuk. - mondták és szó szerint rám ugrottak.
Így utólag vicces volt, de akkor már nem annyira. Eléggé megleptek. Tisztában vagyok vele, hogy gyengék, így simán legyőztem őket, de előtte még ők is megsebeztek engem. Meghúzták a hajam. Aú! Azért az eléggé fájt.
Vettem egy mély levegőt és puff. Fannit hátralöktem, Veronikát kigáncsoltam, Domcsit pedig megdobtam egy csípő dobással. Hah, ennyik voltak. Nyöszörögtek egy kicsit, de felálltak és újra elindultak felém. Ám megállt előttem valaki. Dénes, mily meglepő.
- Megértem, hogy utáljátok Rékát, kicsit kölcsönös az érzés. - mondta. - De adjátok fel, mert földbe fog döngölni titeket.
- Déneském! - nyávogta Dominika és megölelte őt. Még egy puszit is adott az arcára. - Annyira hiányzol. Gyere vissza hozzám most, hogy ez a kurva szakított veled.
- Bocs, de tudod jól, hogy csak a töri jegyeim miatt jártam veled. Csak jót tett az imidzsemnek és a hírnevemnek.
- Tudom, és nem érdekel. Járjunk újra!
- Bocs, de nem. Most pedig tünés!
A három lány elfutott mi pedig ott maradtunk a folyosón, ketten.
- Kösz, de meg tudtam volna verni őket.
- Épp eleget verekedtél ma. Túl agresszív vagy Réka.
- Tudom. Lehet kezelésre kéne járnom. - mondtam viccelődve.
- Tudom, hogy szakítottunk és, hogy már nem szeretsz. De attól még eljössz Zalán bulijára?
- Kizárt. - vágtam rá.
- Nem miattam. Vivi miatt. Anya nem engedi el csak, ha te is ott leszel. Túl sokat kér tőled?

- Vivi is eléggé megváltozott, de adott egy új telefont. Szóval az ő kedvéért elmegyek.
-

Oké, Mess-en beszéljétek meg. - mondta és el is ment.
Én is vissza mentem a színjátszó terembe. Már épp be akartam csukni az ajtót, amikor az visszacsapódott, bele az arcomba. Becsörtetett Nádas. Na most meg mi történt?
- Esztergályos Márton! Hogy merészeltél alkoholt hozni az iskola területére, és meg is itatni azt másokkal?!
- Gondoltam csinálok egy kis bulit. De fel se tűnt senkinek. Volt itt tűz, verekedés, és magát pont a pálinkám zavarja? - ordibálta Márton (nekem csak Martini) eléggé illuminált állapotban. OMG.
Milyen véletlen, hogy a Martini becenevet adtam neki. Úgy látszik alkesz a csávó.
- Na jó, elegem van mindenkiből. Mindenki tűnjön haza, vége a bulinak! Ne is lássalak benneteket januárig!
Kész, ennyi volt. Mindenki megijedt egy csöppet és már fogták is a kabátjukat meg a cókmókjukat. Szaladtak ki az épületből. Én még elmentem előtte a mosdóba, mert már nagyon kellett pisilnem. Miután végeztem, elindultam a kijárati ajtó felé, de megláttam valakit a lépcső alatti büfénél. Milán volt az.
Ha jól láttam vett egy pohár forró csokit. Megfordult, és mikor meglátott elmosolyodott.
- Réka szia. Nagyon durva akciójelenetet toltál le ma. - köszöntött röhögve.
- Á, semmi nem volt. Mizu veled? Ugye nem mondtad el senkinek a...
- A koleszt? Nem. Mert fogalmam sincs mi ez az egész. Te elmondtad?
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Mit csinálsz szilveszterkor? - kérdezte hirtelen, miközben kiléptünk az iskola épületéből. A hideg levegő rögtön megcsapta az arcom, ezért inkább összehúztam a kabátom. - Csak mert rendezek egy kis házi bulit. Eljöhetnél. Csak zene, tánc, egy kis pia... Nem csak a suliból jönnek, jönnek a hármasiker unokatesóim és egy Dunántúli haverom osztálya is. Na jössz?
- Szívesen mennék, de már elígérkeztem egy bulira. Nincs sok kedvem, de muszáj.
- Értem. Miért nem akarsz menni?
- Mondjuk úgy, hogy lesznek ott számomra nem kívánatos személyek is. Meg sok cigis, piás talán még drogosok is. Brrr. Meghúzom magam valahol oszt csá.
- Vigyázz magadra, ha bármi van hozzám jöhetsz.
- Köszi.
- Fú, de édes ez a forró csoki. Kiöntöm. - mondta.
- Nehogy kiöntsd! - rivalltam rá.
- Tessék idd meg. - adta át nekem a forró csokival teli műanyag poharat. Hálásan felnéztem rá, aztán hirtelen a semmiből egy rakat hó telibe találta az arcát. Körül néztem és sehol nem volt senki. Szóval nem hógolyó volt, hanem az úton elhaladó hókotró. Ami több latyakot kotort össze, mint havat. Milán próbálta letörölni az arcáról a havat, én meg megállás nélkül röhögtem. - Kösz, kedves vagy.
- Na, nyugi segítek. - mondtam még mindig kuncogva. Milán megszabadult a hótól, egy gyors öleléssel elbúcsúztunkegymástól, aztán külön váltak útjaink. Kicsit nehézkesen haladtam a csúszós úton, de végül hazaértem.
Lezuhanyoztam és átöltöztem melegítőbe meg pulcsiba. A hajam felkötöttem és lementem a családomhoz. Apa és Bence végig vonszoltak egy fenyőfát a nappalin, anya pedig dobozokkal a kezében haladt a bejárati ajtó felé.
- Díszítünk vagy mi? - kérdeztem.
- Igen és te is segíthetnél. - vágta rá apa.
- Segíteni is fogok. Khm. Meghívták egy buliba, lemegyek oké?
- Micsoda?
- Nem lesz semmi gáz, hazajövök hamar, mert semmi kedvem hozzá.
- Akkor minek mész? - kérdezte anya.
- Mert itthon roskadtam két hétig a semmiért, kell egy kis kikapcsolódás.
- Milyen volt a buli? Szirénát hallottam. - mondta Bence.
- Ó, ne tudd meg. Végre szakítottam Dénessel, hasba rúgtam Kornélt és majdnem megcsókoltam Balut. Aki szakított Csengével és megverte Kornélt. De előtte még kigyulladt a DJ pult, sokkot kaptam a tavaszi dolgok miatt, de mindegy. Olivér és Kitti összejött, ami durva. Három ellenségem, már ha mondhatom így megpróbált kicsinálni, de elintéztem őket. És ittam egy forró csokit is. Veletek mi volt?
- Úristen. - reagáltk le egyszerre. Anya és apa arról kezdtek el magyarázni, hogy agresszív lettem a bezártságtól, soha többet nem kapok szobafogságot... Aztán anya azt is megemlítette, hogy az ofő felhívta őt azzal kapcsolatban, hogy a jegyeim egyre jobbak. Végül arra jutottunk, hogy visszakapom a telefonom és a laptopom.
Mindez persze díszítés közben történt. Három félé égősor díszíti a házunkat kívülről. Az egyik az én kis erkélyem korlátjára lett tekerve. Kicsit kint maradtam, meglepően jól esett a hideg levegő. Leültem arra a hálós fotelre, amit még tavaly vettem, az első hétvégén a plázaban. Ó... Annyira gyorsan telik az idő.

Értékelés 5/3 voltak jó és rossz dolgok is, nincs kedvem mindent értékelni. Káosszal téli nap volt a mai.

Annyira nehéz megírni ezeket a hosszú részeket, teljesen ki vagyok merülve. Huh. A dolgok menet közben változnak, így semmi sem úgy alakult, ahogy először megálmodtam. Volt BaluVSKornél bunyó, Réka, az a szerencsétlen végre szakítani tudott Dénessel, Kitti és Olivér pedig össze jöttek. Sok minden történt, és senkinek sem kívánom, hogy élőben megéljen egy ilyen napot. Bár ez lehetetlen. Xddd.
Sietek a folytatással, ja és még annyit. Hogy újabb meglepetés várható. Egy KÜLÖNKIADÁS formájában. Na pá! 💕