Szeptember 5. hétfő

Amikor a suli elé értem megláttam Csengét, amint átlép a kapun. Hátulról megöleltem, ő pedig összerezzent.
- Réka! - ölelt meg rendesen.
- Csenge! - mosolyogtam rá. - Milyen volt a nyarad? Milyen a suli? És az osztály?
- Hú. Ne tudd meg. - mosolygott miközben folytatta az útját az iskolába, de immáron velem együtt. - Voltam Hawaiin. Most ezzel menősködök a lányoknak.
- Kik a lányok?
- Hajni, Helga és Blanka. Úgyse tudod kik ők.
- Az osztálytársaid. - mondtam, mire mindketten felnevettünk. - Nem amúgy, az ikreket ismerem. Meg egy csomó másik tagot. Akik a Petőfibe jártak azokat mind ismerem.
- Hogyhogy?
- Az öcsém odajár.
- Van öcséd? Hány éves? - kérdezte.
- Tizenkettő.
- Hű. Még kisfiú.
- Az. - bólintottam. Habár sokkal érettebb, mint három évvel ezelőtt. - Akkor jól kijössz az osztállyal?
- Igen, nagyon. És úgy baratkoznak velem, hogy nem is akarnak semmit. Mármint. Nem tudják kik a szüleim. És azt se, hogy nagyon gazdagok vagyunk.
- Örülök. Mondtam, hogy nem kell félni. - mondtam kedvesen. Az emeleti folyosónál elköszöntem Csengétől és bementem a terembe.
A hétfői órarend: Matek, rajz, nyelvtan, kémia, angol és ének.
Matekon írtunk valamit, rajzon meeeg... Rajz? Tavaly nem is volt rajz óra. Sőt. Azt se tudtam, hogy van rajz tanár az iskolában. De mint kiderült van. Már lassan 10 éve. Hát persze, nyilván ő tartotta a rajzszakkört.
Apropó szakkörök. Ezen a héten lesz a szakkörök hete, és csak a változatosság kedvéért azt is felbolygatták.

Hétfő :
Olvasókör, Sakk

Kedd :
Énekkar, Foci, Rajz

Szerda :
Színjátszás, Konyhakúltúra

Csütörtök :
Suliújság, Infó

Engem csak az énekkar érint, holnap lesz. És jaj! Ugye mint tavaly, most is lesz egy bátorító előadás, amiben most már én is szereplek.
Nyáron párszor találkoztunk egy belvárosi táncteremben próbálni, Niki össze is jött a helyes tánctanárral. Valami Krisztiánnak hívják.
Igazán jó lesz a műsor. Kék ruhában kell lennünk. Ez pont jól jött ki, én azt a szép kék ruhámat fogom felvenni. Nade! Hogy mi is a műsor? Négy lány és három fiú elénekli a Close To Me-t.

Tami, Niki, Fruzsi, Én, Patrik, Samu és Balu, Én, Niki, Mindenki, Fruzsi, Tami, Mindenki.

Ilyen sorrendben lesz, de na! Vissza a... Hol is tartottam? Xddd. Ja, megvan. A rajztanárnál.
Vivit ismerte csak, tőlünk azt kérte, hogy ne nyafogjunk, ne kritizáljuk mások munkáját, és ne dobjunk ki rajzot. És ha jó a magatartásunk megadja a jobb jegyet. Szuper.
Rajz után a nyelvtan, a kémia és az angol órák elrepültek. Éneken arról beszélgettünk, hogy Gitta volt valami hegedűkoncerten Olaszországban és hogy mennyire csodálatos a zene, és annak világa. Ének után mindenki elment. Gitta még félrehívott engem meg Balut a holnapi műsor miatt.
- Nem kell félni. Minden patent. - mondtam. Gitta elment, így Baluval együtt maradtunk.
- Mi van? - néztem fel rá (nem sokkal magasabb nálam).
- Minden patent? - röhögött.
- Gonosz vagy.
- De te szereted ezt a gonoszt. - mondta.
- Balu...
- Csak ugratlak. Emlékszem mi volt a Meggyfa után. - mondta mosolyogva. Uh. :/
- Akkor jó.
- Kornéllal és Dénessel beszéltél már?
- Ömmm... Kornéllal igen.
- Persze. - dünnyögte. - Milyen volt a nyarad?
- Eltelt. - mondtam. - Spanyolország, Bébicsőszködés... Komolyan megfontolom, hogy 12.-ben írok-e be pedagógusi szakot.
- Olyan rossz az öcséd?
- Ő még hagyján. De az unokatesónk kislány, és meg van őrülve.
- Aha.
- Plusz. Olyan családi dráma volt. Ne tudd meg.
- Na! - kapta fel a fejét. Amúgy közben már rég kiértünk a suliból és együtt baktattunk felfelé a Wesselényi úton. - Családi dráma? Én azoknak a szakértője vagyok. Mesélj el mindent!
- Szóval... Én nagyban kint medencézek az udvaron, amikor látom, hogy két férfi áll a kapuban. Vagyis egy férfi meg egy fiú. Odamentem hozzájuk...
- Bikiniben?
- Hülye vagy. - nevettem fel. - Igen, bikiniben. Kérdeztem, hogy mit akarnak. Erre ők azt kérdezték, hogy mi vagyunk-e a Szálkás család. Mondtam, hogy igen, mi kéne. Erre ők...
- Igeeen?
- A fiú az én harmad unokatestvérem. A férfi, aki az apja, pedig apa másodunokatestvére. Eddig Romániában éltek, miután meghalt a nagypapa, a végrendeletében azt kérte, hogy keressenek meg minket. És hopp. Ránk találtak.
- Miii?! Ilyen van?
- Aha. Tök durva. Ki tudja milyen titkai vannak még a családomnak. Lehet, hogy van egy eltitkolt iker testvérem.
- Az kéne még. - mondta Balu, én meg lövelltem felé egy goromba pillantást. - Dupla szépség. - magyarázta el mosolyogva, én meg zavartan a hajam mögé tűrtem egy tincset. - Jé! Farkas Antal utca. - kiáltott fel Balu. Felnevettem, megöleltem és befordultam az utcába.
Ugye azt már nyáron is írtam, hogy Dávid és Flórián felbukkant és megkavarta az életünket. A Kinyomtattott a családfát, ide adták nekünk. Most leírom a lényeget egy lapra és beragasztom ide. Íme:

Testvérek:
Szálkás Szálkás, Zsolt György

Unokatestvérek:

Szálkás Tibor, Szálkás Gyula

Másodunokatestvérek:
Szálkás Róbert, Szálkás Flórián

Harmad unokatestvérek:
Szálkás Réka, Szálkás Bence, Szálkás Dávid

Szóval ja. Ez a Szálkás család. A nagy és a dédapák sajnos már meghaltak, de mi visszük tovább a családnevüket. Dávidot és Flóriánt először tényleg elég nehezen tudtuk befogadni, de végül nagyon jóban lettünk. Flórián építészmérnök, a felesége Dóra (aki otthon maradt Romániában) orvos. Ezt már Dávid mondta nekem ugye... Dávid maga (az én harmad unokatestvérem) pedig még tanuló. 18 éves múlt augusztusban. Most 12.-es. Mondjuk már ezt is leírtam... Egy napig voltak nálunk, de az alatt a kis idő alatt nagyon megkedveltem őket. Főleg Dávidot. Azon túl, hogy piszok helyes, nagyon vicces és kedves. Azt mondta, hogy mikor először meglátott (bikiniben), imátkozott azért, hogy mégse legyünk rokonok. Jót nevettem rajta.

Csenge 5/5 örülök,hogy szerzett barátokat és hogy már nem olyan felénk.
Szálkás család 5/4 ki tudja milyen titkokat rejt még ez a család...
Holnap 5/? hajrá énekkar!