~~~

A kisebb dobozban pedig nem volt más, mint eeegy...
- Na ne! - képedt el Kitti és kivett belőle egy pár fülbevalót. Ezüstös, benne egy apró rózsaszín ékkővel - Imádlak. - mondta és megölelte Olivért, aki nyomott egy puszit az arcára. Összehúzott szemekkel néztem rájuk, és elfogott a gondolat, hogy mi van akkor, ha van köztük valami. De, áhhh... Ha én kapnék tőle egy ilyen gyönyörű pár fülbevalót, meg is csókolnám. Na jó, nem. XD. Viszont a szemem sarkából láttam, hogy Levi (aki épp Gergőnek adott át egy kamerát) árgus szemekkel figyeli az ölelkező párost. Vajon még mindig szereti Kitti?. Biztos vagyok benne. Ennek az egésznek Gyenes Fédra az oka. Ribanc!
Hirtelen Vivi lépett mellém, kezében egy kis ajándék szatyorral. Ezek szerint ő húzott engem. Remek. Fintorogva vettem el tőle.
- Fél éve gyűjtök rá, remélem elnyeri a tetszésed. - mondta unottan.
- Csak nem? - tátottam el a szám és kivettem a szatyorból egy dobozt. Egy telefonos dobozt. Te jóságos ég!!! Kicsit kevesebb, mint fél év után végre visszafizeti a tönkretett (betonba hajított) telefonomat. Egy gyönyörűen csillogó, kék, Huawei P20 lite. Oh. My. God!!! :o
- Vivi. Szóhoz sem jutok. Ez... Ez...
- Megérdemled. Hogy lehettem olyan hülye Jézusom. - röhögött fel - Belebasztam a betonba. Ez a legkevesebb.
- Köszönöm. - mondtam meghatódva és átöleltem. A sötétbarna, hosszú haja kicsit belement a számba, de mindegy. Esetlenül megütögette a vállam, de azért tudom, hogy örül annak, hogy én is örülök.
Dominik és Dani egymást húzták és veszekedni kezdtek, mert nem örültek az ajándékoknak. Kitti leragadt Olivérnél, Vivi elhagyott, én pedig egyedül maradtam. Gergő az újonnan kapott kameráját állítgatta, Eszter pedig Balu arcába nyomott egy plüss egyszarvút.
- Vááá, de cuki! Kár, hogy már nem gyűjtöm őket, de akkor is cuki! - sikította és ölelgetni kezdte Balut, aki megpaskolta a hátát, de közben Marcival röhögött valamin. Levi a padján ült és a telóján pötyögött valamit. Az ofő próbálta csitítani az ikreket több-kevesebb sikerrel.
Eszegettünk azokból a sütikből, amiket Kitti hozott, közben jókat beszélgettünk és röhögtünk. Az interaktív táblából egyébként egy karácsonyi zenékkel teli lejátszási lista szólt, q terem díszítés pedig vitt mindent. A csövekre tekert girlandok, a parafatáblára tűzött piros és ezüst golyók, és a táblát körül ölelő fényfüzérek. Valamint a plafonról lelógó papírdíszek. A tavalyi műkarácsonyfa is előkerült (még Kitti hozta), teleaggasztgattuk kis díszekkel (az ikrek hozták szintén tavaly) és vékonyka boákkal, amit Belgrádiék vettek. Kántor lecsapott a tanári asztalra egy betlehemet. Mindenki rögtön ráugrott, mondván leadjuk ezt rajz házifeladatként. A legesélyesebbnek Levi tűnt, aki meg is szerezte a kis makettet, de az ofő közénk csapott és leszidott minket.
- Ezt még Norbi faragta tavaly. Tiszteljétek meg azzal, hogy békén hagyjátok a betlehemét. Csináljátok meg saját magatoknak!
- Bocsánat. - kurjantotta mindenki és folytattuk a bulizást. Hirtelen Gergő lépett mellém kezében a kamerával. Én épp a süteménnyel megpakolt padnál ácsorogtam és szemeztem a hókiflivel.
- Réka. Mondj valamit a nézőknek.
- Mi? Ez élőben megy? - riadtam meg.
- Dehogy. Majd megvágom. Első videóm az új kamerámmal. Na! Mondj valamit!
- Sziasztok. Ki szereti a hókiflit? - mosolyogtam bele a kamerába és felemeltem a süteményes tálkát.
- Ú, ez finom. - lépett mellém Eszter és el vett egy hókiflit. Meglátta Gergőt és a kamerát. - Gergő te mit csinálsz?
- Videózok, tudod.
- Ja, jó. - legyintett és már ment is tovább.
Gergő tájékoztatott arról, hogy ez brutál jó videó lesz, hisz brutálisan nagy a banzáj, és brutálisan sok nézője várja a különböző karácsonyi videókat. Nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy el kezdek neki prédikálni a szóismétlésről, úgyhogy inkább hagytam.
Sajnos ez a 45 perc hamar elrepült. Túlságosan is hamar. Bezzeg a matek órák, mintha duplán lennének számolva. Jut eszembe, valaki nem akarja elmondani nekem mi az a kombinatorika?
Vége volt az osztálykarácsonynak, mindenki fogta a kabátját (Olivér pluszban vitt még egy tálnyi zserbót is) és kiment a teremből. A folyosón pedig összetalálkoztunk az a-sokkal. Akkor kezdődjön a Vanda&Marci féle balhé.
- Vanda - lépett mellé Marci, háta mögött pedig egy plüsst szorongatott. Hasonlított arra, amit tavaly szilveszterkor küldött nekem Kornél Katával. Azta! Velük is milyen rég beszéltem és találkoztam. Mondjuk azt a plüsst a mai nap után lehet, hogy rituálisan elégetem valahol a hátsó kertben.
- Szia Marci.
- Öhm. Tudom, hogy már nem járunk, de... Ez a tiéd. - adta át neki a plüss macit. Mikor Vanda meglátta a maci kezében a szivecskét, kidülledt a szeme.
- Aranyos maci, de a barátom nem örülne neki ha megtudná, hogy elfogadtam.
- A barátod? - motyogta Marci elképedve. - Ki az? Viktor?
- Fúj, hülye. Nem ismered.
- Te sem ismered. - szólt bele Kitti.
- Most akkor nincs barátod? Vagy van? Vagy mivan?! - forgolódott Marci értetlenül.
- Van barátom. Ez rád nem tartozik. - szegte fel az állat Vanda. Kivette Marci kezéből a macit és nemes egyszerűséggel elhajította. - Ennyit érsz.
Mindenki tátott szájjal nézte a jelenetet. Csodálkoztunk, mert Vanda rohadtul nem ilyen. Mondjuk mi lányok tisztában vagyunk mindennel, volt is balhé azon a pizsama partin. De még mindig a kommandózásom volt a legemlékezetesebb. Xddd.
Vanda a haját dobálva ott hagyott minket, ekkor a termükből kilépett Dorina és Bettina. Mikor megláttak minket rögtöm odajöttek hozzánk.
- Sziasztok. Ki kivel megy a bulira? - kérdezte Betti.
- Én Csengével. - mondta Balu. Mily meglepő.
- Senkivel. - vonta meg a vállát Levi.
- Dáviddal. - mondta Vivi és már ott is hagyott minket.
- Senki se hívott. - mondta Eszter szomorúan.
A Kurucz ikrek egyedül mennek. Marci is egyedül megy. Kitti és Olivér együtt megy, de ezen már meg sem lepődöm. Mindenki rám és Gergőre nézett.
- Asszem Dénessel. - mondtam.
- Asszed'? - kérdezte vissza Dorina.
- Tudod Réka olyan béna, hogy... - kezdte Levi, de csúnyán néztem rá, úgyhogy inkább csöndben maradt. Imádom, hogy csupán a nézésemmel képes vagyok embereket irányítani.
- Gergő? - pillantott rá Bettina nagyokat pislogva.
- Ki hívott volna? Pattanásos vagyok, szemüveges, és nyomi.
- Dehogy vagy nyomi. - ingattam a fejem.
- Gergő, elmenjek veled? Engem se hívott senki. - állt mellé Dorina.
Most látom csak igazán, hogy amúgy tök szép lány. Kis kerek arca van, arcgödröcskéi, zöld szeme, sötétbarna haja... És ahogy látom ízlése is van. Hosszított fekete kabát, fehér (látásra H&M-es) pulcsi és piros nadrág. Plusz fekete csizma.
- Szánalomból nem kell. De kedves vagy, kösz.
- Nem szánalomból. Szívesen elmegyek veled. Most ebben nincs semmi.
- Ó. Hát akkor kösz. Milyen Dorina is vagy?
- Erdős Dorina.
Elindultunk lefelé a lépcsőn, ahol engem szokás szerint elkapott a barátom. Ah.
- Együtt jövünk ugye? - simította meg a hajam, nem foglalkozva azzal, hogy én nem akartam, hogy hozzám érjen.
- Persze.
Igazából nem tudom miért nem böktem ki inkább azt, hogy szakítok. Valahogy nem jött a nyelvemre. De sosem sikerül, igaza van Levinek, szerencsétlen vagyok.
A nagy csapat ketté oszlott, mindenki elindult haza, Eszter és Olivér pedig végig kísért engem. Ez a jó abban, hogy szomszédok vagyunk. Mondjuk Eszter kicsit panaszkodott is nekem, hogy egyedül megy, nincs senkije, blablabla.
- Levi is egyedül megy, miért nem mész vele? - kérdeztem tök természetesen.
- Mert neki ott van a baratnője, Fédra.
- Ne szeretik egymást. Csak... Khm. Hát érted.
- Ez azért elég gáz. Mármint számomra. Érted, én ehhez egy kicsit prűd vagyok.
- Prűd? Te? - meredt rá a testvére. - Mi is volt az a mélyen dekoltált bikini Szoboszlón?
- Olivér, ez más téma. Petyán kívül nem volt senkim. És nem is lesz soha.
- Nem tudom ki az a Petya, de Eszter - álltam meg és megragadtam a barátnőm vállát. - Gyönyörű vagy, és rengeteg pasi odáig van érted. Úgyhogy még egy ilyen önbizalom megingás és seggbe rúglak.
- Uh. Izé. Oké.
- Réka hallod. Ettől még én is beszartam. - mondta Olivér visszatartott röhögéssel. Kicsit durva lett volna? Lehet.
- Na, Eszter! Hívd el Levit. Szard le a protokollt, hívd el. Ha nemet mond és beégnél mond, hogy én erőltettem.
- Oké. Köszi. - mosolyodott el és megölelt.
Végül megérkeztünk a házunk elé (Farkas Antal utca 11.), úgyhogy végleg szétváltunk.
Tíz perc lézengés és semmittevés után ténylegesen el kezdtem készülni a bulira. Kezdésnek lezuhanyoztam, aztán jöhetett a "mit vegyek fel" dilemma. Ésszerűbb lett volna még tegnap kikészíteni egy outfittet, de már mindegy. Végül a sötétkék farmeromat vettem fel, egy régen látott fehér body-val (vagy két éve vettük anyával, de nagy volt rám, félre raktam és lám, most már jó rám), és a babarózsaszin bőrzsekimmel. Ami már a tanév eleje óta megvan, de szerintem még egyszer se volt rajtam. A fekete hajam begöndörítettem és most jöhetett a smink. Mert ugye az előzőt zuhanyzás előtt lemostam. Szóval púder, rózsaszín rúzs, lilás-szürke szemfesték, szempillaspirál és bónusznak szemceruza, amit anyától loptam.
Egy kisebb táskába bedobtam a telefonom, a parfümöm, egy powerbankot, mert 23%-on voltam, az irataimat, egy kis pénzt, ha szükség lenne rá a büfében, és néhány zsepit. Leszaladtam a lépcsőn és egyenesen az előszobába mentem, hogy felvegyem a csizmám és a kabátom. Egy váratlan csengetés zavarta meg a csendes tevékenységemet, én pedig egy kicsit megijedtem. A bejárati ajtóhoz léptem, de a biztonság kedvéért megragadtam a felmosót, ami a falnak nekidöntve pihent a hozzá tartozó vödörben. (Ej, de kacifántos mondatokat írok, xddd Írói szerk.)
Kinyitottam az ajtót, aminek a küszöbén nem más állt, mint...

~~~

Na, szerintetek ki csengetett?
(Ennél már nem is lehetne unalmasabb a sztori. Nyilván a postás volt. XD)
Ki mit vár a karácsonyi bulitól? A kulcsszavak amiket az előző részben írtam nyilván megadják a kezdő löketet. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem a dolgokat, de na! Ez a Balhés Gimi. Itt minden balhés. 😁😁😁
Oh és amúgy xddd. Amikor a macis jelenetet javítottam halkan felnevettem a buszon. Csak képzeljétek el, hogy az exetek elhajítja a plüss macit, amit neki vettél. R.I.P. Marci. 🥺❤