~~~

Szóval nagyban gondolkoztam, amikor hallottuk, hogy valaki bejön a terembe. Eldobta a táskáját, ami hangos csattanással ért földet. A táska felé kaptuk a fejünket, hogy lássuk kihez tartozik. Ez Levi táskája.
- Halló! Balázs! Balu! Budin vagy haver? - kiabálta.
Biztos észrevette a kabátját meg a táskáját. De akkor az enyémet miért nem? Kiment a teremből, szerintem a fiú vécék felé indult. Balu felpattant a földről és engem is felhúzott. Leporoltam a port a gatyámról és leültem a helyemre. Pár perccel később Levi visszatért közénk.
- Réka te is itt vagy? Sziasztok! Hol voltatok? Nem láttalak titeket.
- Itt voltunk. - mondtam szűkszavúan. Aztán gondoltam témát váltok. - Láttad a havat?
- Aham. Nagyon menő. Tavaly nem volt ekkora hó, remélem megmarad. Akkor tudjuk dobálni a kilencedikeseket. - mondta vihogva és leült a helyére. Egyébként most jut eszembe, hogy én még sosem írtam le az ülésrendet. Tavaly se, és most se. Akkor itt az alkalom.

Vivi Kitti Eszter

Dani Domi Olivér Én

Marci Balu Levi Gergő

És akkor a tavalyi...

Vivi Hanna Kitti Én

Dani Domi Norbi Gabika

Marci Balu Levi Gergő

Annyi, hogy év elején még én ültem Hannával, Kitti meg Vivivel, csak volt az a hülye csere vagy mi, már nem is emlékszem. De ez most nem lényeges.
Idővel mindenki megérkezett, Olivér ezzel a mondattal köszöntött engem:
- Kész a házid?
- Milyen házi? - kérdeztem vissza röhögve.
- Irodalom. Valami munkafüzetes cucc.
- Szerintem hetek óta nem láttam az irodalom munkafüzetem.
- Hát akkor rossz embernél keresgélek. - röhögött fel és odament Kittihez. - Kitti. Én úgy szeretlek.
- Tényleg? - kérdezte Kitti vigyorogva.
- Aha. Te is engem ugye?
- Én imádlak.
- Mindennel jobban ugye?
- Még annál is jobban. - vágta rá Kitti vigyorogva.
- Oké mi ez a nyálas szerepjáték? - kérdezte Levi hirtelen.
- Csak az irodalom háziját akartam elkérni tőle, ne parázz. Nem veszem el a nődet.
- Nem a nőm!
- Nem vagyok a nője!
- Jó, bocs. Na Kitti! Megszánsz egy munkafüzettel?
- Igen tess...
- Talán Belgrádi úrnak nincsen kész a házi feladat? - lépett be a terembe hirtelen Huszár. Amióta felhúztuk az agyát, mi vagyunk a legutáltabb osztálya.
- Öhm. Nincs.
- Miért nincs kész?
- Mert öhm. Másra tanultam.
- Értem. Gyere ki a táblához! Felvilágosodás!
Olivér persze semmit se tudott, pár perccel később gazdagabb lett egy egyessel. Uh.
- Van még olyan, akinek nincs kész a házija? - nézett körbe a teremben Huszár. Senki se tette fel a kezét. - Akkor most mindenkinek ellenőrzöm.
Én, Levi, Gergő és Marci feltettük a kezünket, mind a négyen kaptunk egy nagy karót. Basszus.
Irodalom után jött még egy nyelvtan is. Dupla óra az idegbeteg Huszárral. Óriási. Matekon Göncöl szekér elemében volt. Olyan gyorsasággal diktált, hogy a fél osztály azt se tudta hol van. Én valahol a tizedik mondat környékén elakadtam. Igen, mondatokat írtunk a négyzetrácsos füzetbe. Kitti persze mindent leírt és jófej volt, úgyhogy mindenkinek hagyta, hogy leírja róla. A tesi öltözőben is azt írtam. XD.
Tesin amúgy tornáztunk és tyú!

Önállóan kellett összeraknunk egy talajgyakorlatot. Nekem rutinból ment a különféle elemek összekapcsolása, nagyon jól szórakoztam. És még olyan plusz dolgokat is raktam bele, mint az ördögugrás, vagy egy sima bógni. Eszter eléggé megszenvedett ezzel az egésszel, ezért felajáottam, hogy segítek neki. Szegény még kézen állni sem tud. De szárnyaim alá vettem és 45 perc alatt megtanítottam. Úgy-ahogy.
Persze ebben segítségünkre volt a bordásfal is, az első küldetés az volt, hogy Eszter ne féljen attól, hogy összeesik és beveri magát a bordásfalba.
Egyébkébt a fiúk is tornáztak. Gyűrűn kellett néhány alap dolgot csinálniuk. Megkértem a fiúk tesi tanárát, hogy hadd próbáljam már ki. Beziáztam a kezem és hopp. Mivel a gyűrű férfi szer, nekem nem kellett használnom, mégis egész jó voltam benne. Nincs olyan nagy bicepszem, de simán megtartottam magam. A fiúk persze tátott szájjal néztek engem. Mikor egy szaltó féleséggel földet értem, még meg is tapsoltak. Zavartan meghajoltam és hátrabógnizva mentem vissza a lányokhoz. Tényleg jól elszórakoztam.
Angolon beszélgetnünk kellett Attibával. Én tök természetesen beszélgettem vele a szabadidőmről, fel sem tűnt, hogy igazából ez felér egy tétellel. Balu, Dani és Domi is tök lazán beszélt, Kitti kicsit nyögdécselt, de jó volt. Viszont a többiek mind borzasztóak voltak. Levi volt a legrosszabb, óra végén Attibá odahívta magához. És az volt a fura, hogy engem is.
- Réka. Folyékonyan beszélsz angolul. Már most kijelenthetem, hogy a felső fokú nyelvvizsgát a kisujjadból kirázod.
- Azért annyira nem vagyok jó. - nevettem fel.
- És még szerény is vagy. De Levente fiam! Te nem fejlődtél semmit másfél év alatt.
- Sajnálom, de én általánosban németül tanultam. Aztán jött az angol, most meg a francia... Kicsit sok nekem, keverek mindent.
- Tudom, és megértem. Viszont megharagudnátok, ha közös korrepetálásokat kérnék tőletek?
- Mármint, hogy én korrepetáljam Levit? - képedtem el.
- Igen, ha nem jelent gondot. Rosszban vagytok vagy...
- Nem, dehogy. Bírom Levit.
- Én is bírom Rékát. - ölelt át Levi fél karral és meg borzolta a hajam.
- Remek. Akkor egyeztessetek. Sok sikert kívánok. - mondta és kiment a teremből.
- Mit tanulunk először tanárnéni? - nézett rám Levi, én meg jó hangosan felnevettem.
Osztályfőnöki óra következett és jó sok dolog történt. Kezdetben Baluval leadtuk a csoki mikulásokat.

Az ofő megint mindent elmondott a holnapi nappal kapcsolatban, aztán azt is elmondta, hogy hamarosan itt a karácsonyi buli, ami előtt lesz egy osztálykarácsony. Amihez most húzunk is. Még egyszer megígértette velünk, hogy ne mondjuk el kit húztunk és annyira megesett rajta a szívünk, hogy elhatároztuk tényleg nem mondjuk el. Kíváncsi vagyok ki szegi meg először. Xddd.
Egyébként érdekességként elmondom, hogy Olivért húztam és fogalmam sincs mit vegyek neki. Vagy esetleg kreatívkodjak? Hm.
Aztán egy olyan dolog derült ki, ami az egész osztályt felkavarta. Jön egy új osztálytárs Gabika helyett. De nem marad sokáig, csak cserediák lesz. Te jó ég.
- Lány lesz? - kérdezte Eszter.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét Kántor.
- És mi az, hogy cserediák? Külföldről jön? - kérdezte az egyik iker.
- Igen. Tudomásom szerint Spanyolországból érkezik.
- Spanyol? Geci remélem lány lesz. Spanyolba sok a jó nő. - mondta Gergő vigyorogva.
- Azt hiszed össze jönne veled? Gyík. - forgatta meg a szemét Vivi. Hogy neki mindig, mindenbe bele kell szólnia.
- Holló, hogy van az anyád? - vágott vissza Gergő nem túl kedvesen.
- Vivi ne kezd megint! Mindenki maradjon csendben! - ordította el magát az ofő. - Kérlek titeket, hogy legyetek vele kedvesek.
- Tud magyarul? - kérdezte valaki.
- Nem hiszem.
- Akkor hogy fogunk vele beszélni? - kérdezte Marci.
- Majd én fordítok nektek. - kurjantottam.
Mindenki felnevetett. Én egy konkrét szótár vagyok. Angol-magyar és egy kicsit francia. Spanyolul nem tudok, de majd angolul beszélgetünk. Az angolt pedig lefordítom a többieknek magyarra. Egy élmény lesz. Már alig várom a cserediák osztálytársunkat. Kíváncsi vagyok, hogy fiú lesz vagy lány.
Az utolsó óra után a folyosóra kísérve elkaptam Levi karját.
- Ráérsz ma?
- He?
- A korrepetálás. Elkezdhetnénk ma.
- Ne már! Ilyen hamar?
- Hát én ráérek. - vontam meg a vállam. - De ha programod van akkor hagyjuk. Csak az a gáz, hogy nekem szobafogságom van.
- GTA-zni akartam, de ráer utána. Gyere át akkor. Angolozzunk. - mondta és megindult. Én meg mentem utána, de a lépcső közelében valaki megfogta a kezem. Csupán az érintéséből tudtam, hogy ki ő...

~~~